Csonka Ferenc kapta a Halmos Béla-vándordíjat

Május 9-én, a IV. Táncház Napján adták át idén a Halmos Béla-díjakat, melyeket a legendás népzenész és kutató életművének emlékére osztanak ki minden évben, 2015 óta. Ez alkalommal a Halmos Béla-vándordíjat Csonka Ferenc óbecsei prímás kapta, a Halmos Béla-emlékérmet pedig Havasréti Pál, a Téka együttes bőgőse.
A vándordíj nyertese egy éven keresztül használhatja Barbarossa János Halmos Bélának készített mesterhegedűjét, emellett a Hagyományok Háza a következő évadban koncertlehetőséget biztosít neki a hangszer bemutatására. Ezúttal néhány kérdés erejéig Csonka Ferencet kérdeztem a díjról, a sikereiről és terveiről.
Mit jelent számodra ez az elismerés?
Szá– Az idén van kerek 30 éve, hogy hegedülök, ebből 25 éve népzenével foglalkozom. Emberi léptékkel szemlélve, ez már jelentős időszak, ami sok lemondással és áldozattal járt. A népzenéhez való hozzáállásom miatt, ez az időszak alatt váltakozva értek sikerek, de kudarcok is. Kaptam hideget és meleget is, ahogy azt mondani szokás errefelé. Nagyon sokszor elbizonytalanodtam és erős kételyeim merültek fel afelől, hogy jó-e az, amit és ahogyan csinálok. Ez az elismerés tulajdonképpen valamelyest eloszlatta a kételyeimet és megerősített abban, hogy ugyanazzal a hozzáállással folytassam hegedűs dolgaimat, mint azt eddig is tettem. Ez annyit jelent számomra, hogy amit eddig csináltam az nem lehet rossz és téves, hiszen ezt az elismerést a legszűkebb népzenei szakma ítélte meg. Számomra mindig a szakmaitás állt az első helyen. Éppen ezért nagy megtiszteltetés a számomra, hogy munkásságomat nem társadalmi, nem is politikai, hanem a legszigorúbb szakmai kritériumok alapján ismerték el és hogy a magyarországi népzenei szakmai körök jegyzik a nevemet.
Számítottál rá?

– Ezt a díjat néhány évvel ezelőtt alapították. Addig meg sem fordult a fejemben, hogy van esélyem rá, amíg az óbecsei születésű Szűcs Sándor, aki jelenleg Budapesten a Hagyományok Háza Baráti Köre Egyesületének elnökségi tagja – és egyúttal a Halmos Béla-vándordíj kuratóriumi tagja is – nem kérdezett meg, hogy van-e kifogásom az ellen, hogy felterjesszen a díjra. Természetesen, nem volt kifogásom a felterjesztés ellen. Szűcs Sándorról annyit fontos tudni, hogy a táncházmozgalom Vajdaságban történő elindításában és népszerűsítésében olyan jelentős szerepe van, amely egyenértékű azon nagy nevek tevékenységével és munkásságával, akik az Anyaország viszonylatában tették ugyanezt. Mind a mai napig követi és tanácsaival segíti a vajdasági táncházmozgalom fejlődését, alakulását és felzárkózását a magyarországi táncházmozgalom színvonalához és minőségéhez.
Nemrég jelent meg a „Katonasors. Emlékezés a Délvidék I. világháborús áldozataira.” című magyar népzenei albumotok. Mire számíthatunk ettől az albumtól?
– Ez az album Csonka Ferenc és zenekara neve alatt jelent meg, a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában. Annyira friss a kiadvány, hogy még festékillatú. Az I. világháború centenáriuma adta az alkalmat ennek az ötletnek a kidolgozásához. Erre a CD lemezre mint hiánypótló kiadványra tekintek, hiszen az I. világháborúhoz köthető népzenei tematika, különös tekintettel a vajdasági népdalainkra, ilyen formában, egy hanghordozón még nem jelent meg. A lemez egyik célja, hogy egyúttal a Vajdaságra jellemző, hagyományos népzenei hangzásokat is bemutassa. Így hallhatóak rajta népdalok vonószenekaros és tamburazenekaros kísérettel, citeraegyüttes és férfikórus is. A lemezen hallható zeneszámokat és népdalokat mind magam válogattam és rendeztem össze és adtam ki a feladatokat a zenészeknek. Remélem, hogy megoldódik a lemez tematikájához méltó lemezbemutató koncert is.
Mik a tervek a közeljövőre nézve? Hol láthatunk/hallhatunk muzsikálni legközelebb?
– A helyzet az, hogy fellépéseim nagy többsége Magyarországon történik, elég ritkán muzsikálok itthon. Szokták kérdezni, hogy ez miért van. A válasz egyszerű: a Rozsdamaró zenekar, amelynek a tagja vagyok, szegedi székhelyű. Ezenkívül, több más magyarországi zenekar is rendszeresen hív muzsikálni. Koncerteket, táncházakat és népzenei kurzusokat tartunk, néptánccsoportokat kísérünk, fesztiválokon muzsikálunk, szinte minden hétvégén. Ettől függetlenül, eleget teszek a vajdasági felkéréseknek is, lehetőség és igény szerint együttműködök és együttmuzsikálok a vajdasági népzenészekkel, zenekarokkal is. A Csonka Ferenc és zenekara neve alatt futó csapatban, amennyire lehetséges, igyekszem vajdasági zenészeket alkalmazni.

D.P.

Ferenc Čonka osvojio prestižnu nagradu
Bečejac Ferenc Čonka nedavno je dobio prestižnu nagradu „Halmoši Bela“, koja se svake godine dodeljuje za najboljeg muzičara narodne muzike, koji je tokom tekuće godine najviše doprineo mađarskoj tradicionalnoj muzici i folkloru.