Kiss Gábor: „A képzőművészet megnyugvás ez egész lényemnek”

Az 51. Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének képzőművészeti vetélkedőjén az óbecsei Kiss Gábor különdíjat érdemelt ki festészet kategóriában. A fiatalember ezzel, de más képzőművészettel kapcsolatos kérdésemre is választ adott.
Mit jelent számodra ez a különdíj? Milyen munkával neveztél be és milyen elvárásokkal indultál a vetélkedőn?
Már a tavalyi Középiskolások Művészeti Vetélkedője is nagy élményt adott, s ez a mostani csak fokozni tudta azt. Ezen a rendezvényen elismerésben részesülni nem egy könnyű dolog, hiszen egész Vajdaságból érkeznek be pályamunkák. Idén, szám szerint 59 festmény érkezett be. Természetesen nagy örömmel fogadtam a különdíjat, habár legbelül jobbra számítottam. Három képzőművészeti alkotással neveztem, a legnagyobb munka több hónapot is igénybe vett. Mindegyik olajfestékkel készült. Végül a Fiatalság c. alkotásomat díjazta a zsűri, melyet máig úgy gondolok, hogy e képen sikerült először megvalósítani önmagamat, a szívemet, s a lelkemet. Ez egyfajta megerősítés volt számomra, hogy ez az én utam.
Mióta foglalkozol képzőművészettel?
Képzőművészettel 2011-től foglalkozom komolyabban, ugyanis ebben az évben lettem egy péterrévei festő, Stanojev Annamária diákja. Az ő kezei alatt sajátítottam el a rajzolás és festés alapjait, mellesleg több különféle technikát is. Pl. intarzia, diófapác, dekupázs… stb. Megtanította a tájképek és csendéletek ábrázolásának fortélyait. Sok-sok kiállítási lehetőséget, és festőtáborokban való részvételt köszönhetek neki. Mivel az ember, különösen a portréfestészet sem hagyott hidegen, ezért 2012-től Skrabány Viktor, akadémikus festő diákja is lettem. Ő világított rá, hogy áldozat nélkül nincs eredmény, és, hogy milyen fontos alázatosnak lenni hivatásunk felé. Ezek a gondolatok továbbra is meghatározzák életvitelemet.
Melyik képzőművészeti stílus vagy esetleg technika áll hozzád a legközelebb és miért?
Munkáimon a realista ábrázolás figyelhető meg, de újabban vonz a realizmus és az absztrakt ötvözete, melyekkel mostanság kísérletezem. Technika tekintetében egyértelműen az olajfestés az, ami, hozzám a legközelebb áll, de nagy kedvvel alkotok akvarellel, és pasztellel is. A színek világában érzem magamat igazán otthon, és ezt leginkábba az olaj tudja biztosítani számomra, mely a legkönnyebb technika, de egyben a legbonyolultabb technológiával rendelkező anyag.
Hogyan fejlődsz? Miből nyersz inspirációt?
A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium grafika szakos tanulójaként szerencsémre megadott, hogy hetente kettő nap áll rendelkezésünkre a rajz, valamit a szakma gyakorlásához, fejlesztéséhez. Itt próbálok minden lehetőséget megragadni, valamint szombatonként Skrabány Viktor műtermi oktatása is jelentősen hozzájárul a fejlődésemhez. Az inspirációt pedig kettő dologból nyerem, az egyik az maga a természet, mely körbevesz bennünket, a másik pedig maga az ember, különösen az emberi arc sokfélesége és szépsége. Számtalan dolgot ki tudunk fejezni arcunk, tekintetünk, és a mimika segítségével… Bámulatos!
Ki a példaképed?
Példaképemnek tekintem az említett tanáraimat, s Bukor Tibor festőművészt. Ők mindnyájan vezérelnek, segítik az alkotói tevékenységemet. Ők az alázat, a hivatásuk iránt érzett szeretet megtestesítői számomra.
Mit ad neked a képzőművészet? Mit jelent számodra?
A képzőművészet számomra valahol a világi gondok, magának a világnak a gonoszságától való menekülési hely. Megnyugvás ez egész lényemnek, de legfőképp a lelkemnek. A festés, a rajzolás mind a világ, az élet tanulmányozására, mélyebb megértésére invitál bennünket, mely nem mindig ,,felhőtlen’’ főleg a mai világban, ahol a művészet már nem kap oly nagy szerepet. Szerintem bármilyen formán is kapcsolódunk a művészethez, – mely mára eléggé tág fogalommá lett -, akkor azt legfőként a lelkünk fogja megköszönni igen hálásan.
Mik a terveid? Szeretnél megmaradni ezen a pályán, esetleg kipróbálnád magad valami másban is?
Az iskolában grafikát tanulok (mivel nem volt festő szak), mely nem áll oly távol a festészettől, mind azt elsőre gondolnánk. Ez a röpke két év alatt nagyjából elsajátítottuk a grafikus gondolkodást, s, hogy valójában mit is takar ez a szakma. Javarészt számítógépekkel dolgozunk, különféle programokat tanulunk, melyek elengedhetetlenek egy grafikus számára.
Igaz, hogy itt a 21. században már szinte minden ember a munkája során valamilyen módon használja a számítógépet, de én még nem barátkoztam meg ezzel a helyzettel. Hogy továbbtanulás szempontjából melyiket fogom választani, azt még jelenleg én sem tudom megmondani, de legbelül remélem, hogy a festés lesz az. De végül az élet majd eldönti…Annyi bizonyos, hogy mindenképpen képzőművészettel szeretnék foglalkozni.

P.D.

Оставите одговор

Ваша адреса е-поште неће бити објављена.