Szívből mindenki tud énekelni

Beszélgetés Stefaniga Ottíliával, az Óbecsei Schola Cantorum vezetőjével

Több mint két évtizeddel ezelőtt, 1996-ban alakult meg az óbecsei Nagyboldogasszony Plébániatemplomban az Óbecsei Schola Cantorum. A vegyeskar tagjai olyan helybéli fiatalok, akik énekükkel, egy-egy kórusbetéttel azóta is rendre ünnepélyesebbé teszik a vasár- és ünnepnapi szentmiséket. Nagykapostól Újvidékig, Senicától Versecig sokfelé énekeltek egyházzenei szemléken és világi fesztiválokon is. 2005-ben a budapesti Bárdos Fesztiválon elnyerték a Fesztiválkórus minősítést, 2006-ban Újvidéken a Vajdasági Ifjúsági Kórusok 30. Szemléjén aranyplakettet érdemeltek ki, 2015-ben pedig a vajdasági zenei együttesek rumai szemléjéről ezüst elismerést hoztak haza. Tavaly rögzítették legújabb, 4. CD-jük anyagát, amit nemsokára remélhetőleg a közönség is hallhat majd.
-A kórust Prof. DDr. Rokay Zoltán akkori óbecsei plébános hívta életre, és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzorakért továbbra is a szívén viseli a sorsotokat. Hogy született meg az Óbecsei Schola Cantorum?
-A honfoglalás 1100. évfordulójára Rokay Zoltán plébános az óbecsei belvárosi templomban egy csodálatos ünnepi műsort szervezett, erre az alkalomra kérte azt, hogy egy kórus énekeljen gregoriánt, mégpedig az Ave verum és a Stabat Mater kezdetű énekeket, nekem pedig az Ómagyar Mária Siralmat adta feladatul. Így állt össze az Óbecsei Schola Cantorum énekkar. A templom zsúfolásig megtelt, és tele lett az emberek lelke örömmel. Pár hónappal később már karácsonyi feladatokat kaptunk, Praetoriustól az Egy zsenge rózsatőről kezdetű éneket és a Kit sok boldog pásztor dícsért című, Kaláka által is előadott szász karácsonyi dalt tanultuk meg. Innentől aztán nem volt megállás. Rokay atya tele volt ötletekkel, sorra adta a feladatokat és a dalokat, még külföldről is hozatott kottákat. Én így ismerkedtem meg a liturgiába illő gazdag repertoárral.
-Miért lett a nevetek Óbecsei Schola Cantorum?
-A nevet is Zoltán atya adta, hiszen a legtöbb énekes akkor még általános iskolás volt, én pedig az egyetemi tanulmányaim vége felé jártam – ezért lettünk mi az “énekiskolások”, azaz Schola Cantorum. Mivel sok énekiskola van, én ragaszkodtam az óbecsei jelzőhöz, ami a nevünk szerves része lett.
-Elsősorban egyházi repertoárotok van. Mi volt ezeknek a daloknak az eredeti funkciója?
-Minden egyházi kórusnak az a célja, hogy a legtökéletesebb hangzással dicsőítse a Jóistent – a Szentírásból tudjuk, hogy igazából arra születtünk,hogy minden tevékenységünket a Jóisten dicsőségére végezzük. Az Óbecsei Schola Cantorum is azzal a céllal jött létre, hogy az énekünkkel ünnepélyesebbé tegyük az egyházi liturgiát. Az egyházi zene az ünnepélyes istentisztelet lényeges kiegészítő része, a szertartások szépségét és fényét emeli.
-A kórus megalakulása óta szép pályát futott be: sokat utaztok és gyakran léptek fel világi eseményeken is.
-Nem sokkal a megalakulásunk után a községházára is meghívtak bennünket, hogy tartsunk ott egy karácsonyi műsort, így került ki először az ünnep és a kórus a templom falain kívülre. A hírünk gyorsan terjedt, több külföldi fellépésünk is volt. Az első budapesti látogatásunk épp az 1999-es bombázások idejére esett. Akkoriban nem volt tanítás, és minden este gyertyafényes kóruspróbát tartottunk, aztán sétáltunk a csillagfényes Tisza-parton, és a lépcsőkön ülve is énekeltünk – talán pont ekkor erősödött meg a mi kis közösségünk.
-Versenyekre jártok?
-Voltunk versenyeken is, de én nem szeretek versenyezni. Mi a Jóisten dicsőítésére szeretnénk a legszebbet adni, a versenyek pedig mindig arról szólnak, hogy gyors hang-próba, stressz, rohanás. Ahol rendszeresen igyekszünk megjelenni, az a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által szervezett Vajdasági Kóruspódium.
-Elkészült a negyedik CD-tek hanganyaga. Milyen dalokat rögzítettetek?
-Az új, Voces Saeculares című CD különlegessége, hogy nem vallásos témájú hanganyag szerepel rajta magyar és francia nyelven – ez is Zoltán atya ötlete volt. Olyan dalt is énekelünk rajta, amely tudomásom szerint még soha nem hangzott el, ez pedig Weöres Sándor: Ista című versének a kórusfeldolgozása, amit a szabadkai Molczer Mátyás szerzett. József Attila: Bolyongok című versét ugyancsak vajdasági szerző,
Hartig Tibor zenésítette meg, Petőfi
Sándor: A vándor-
legény című verséhez pedig az ó-
becsei Szerda Lá-szló írt zenét. A Fölszállott a sármány a bácsföldvári származású Megyeri Lajos zeneszerző Kenyeres Kovács Márta versére írt műve. A CD-n gyerekek is énekelnek, ők egy angol karácsonyi népköltést és egy magyar gyermekdalt tolmácsolnak. A CD a Szekeres László Alapítvány és a Bethlen Gábor Alap támogatásával készült el tavaly, de a sokszorosítása és a CD-hez készült tanulmányfüzet megjelenése még várat magára. Reméljük, hamarosan a közönség előtt is előadhatjuk ezeket a dalokat.
-A gyerekekkel milyen megfontolásból kezdtél el foglalkozni?
-Sokan azt gondolják, hogy a gyerekekkel az utánpótlást akarom kinevelni, ami jó lenne, de Isten útjai kifürkészhetetlenek. A csengő gyerekhang csodálatosan értékes, ártatlan és tiszta – ilyen hagszín, hangzás a felnőtt kórusnál nincs. Számomra nehézséget jelent a megfelelő dal kiválasztása, hogy az egyben játékos, vidám és zeneileg értékes is legyen. Mindig is azt szerettem volna, hogy sokan legyenek és boldogan énekeljenek. Nagyon örülök annak, hogy az utolsó próbán már 18 gyerek volt! Csodálatosan énekeltek, és velem ilyenkor madarat lehet fogatni! Nagy tapasztalás, hogy kitartással mindenkit meg lehet tanítani énekelni. Azt nagyon sajnálom, hogy csak egyetlen rendezvény van, amire velük elmehetünk, ez az egyház berkein belül megszervezett Ezüstcsengő. Szeretném, ha ez a rendezvény egy értékes fesztivállá válna.
-Tud-e egyházi dal tisztán szólni akkor is, ha nem hívő ember énekel?
-Szerintem a szíve mélyén minden ember hívő, még akkor is, ha nincs ennek tudatában. Énekelni nem torokból kell és nem csak hangszálakkal, szívből pedig mindenki tud énekelni. Azt hiszem, Kodály mondta azt, hogy a szemünkkel elolvassuk, az agyunkkal megértjük, a szívünkkel átérezzük azt a dalt, amit átadunk a Teremtőnek, a hallgatóságnak – ez az éneklés titka.

Forrás: Magyar Szó, szerző: Fehér Rózsa