A szép Gida és a törökbecsei cigány muzsikusok

Rohoczy Gedeon egyes írásokban a kiegyezés korabeli léha világ megtestesítőjeként sejlik fel – ez derül ki Kalapis Zoltán róla írott soraiból is: „A fővárosi báltermek és szalonok, a lóversenyek és korcsolyapályák gáncstalan lovagjaként tartották számon, ő volt a csinos nőtársadalom szép Gidája. Megjárta Európa kátyabarlangjait, a vidéki vadászatot, lumpolások hőse volt, s olykor még mint parlamenti képviselő a politikai párbajok asszisztenseként is szórakoztatta a honatyákat és a sajtó képviselőit.”

Mikszáth Kálmán és Gárdonyi Géza is többször írt Rohonczy Gedeon viharos magánéletől, és több anekdota is fennmaradt róla, amelyek hűen tükrözik bohém életstílusát. Az alábbit André Károly törökbecsei helytörténész könyvében olvasható.

Budapesti mulatozásai és lumpolásai során gyakran kritizálta a zenészeket, hogy nem tudnak olyan jól muzsikálni, mint a törökbecsei cigányok. Meg is ígérte nekik, hogy egyszer feljön a cigány bandával Budapestre, és meggyőződhetnek róla. Természetesen a fővárosi zenészek oda se hederítettek a mondottaknak, mert kizártnak tartották, hogy a délvidéki muszikusok jobbak lennének tőlük. Kis idő elteltével egy mulatság közepette a jó kedvükben lévő muzsikuosk megkérdezték Gedeont: „No, képviselő úr, játszanak-e ilyen jól a maguk muzsikusai?” „Hát azt mindjárt meglátjátok” – felelte Gedeon, és eloltotta a villanyt. Abban a pillanatban a sötétben pattogni kezdtek a hegedűk. Az egymás utáni csárdások gyors ritmusát a közönség már nem bírta ki ülve, táncra készen várták a lámpák fényét. A fény fevillant, Gedeon teátrális mozdulatokkal mutatta be izzadtságban fürdő törökbecsei zenészeit, kik mély hódalattal válaszoltak a közönség vastapsára. Az elismerések és gratulációk nem maradtak el a városi zenészek részéről sem.