Óbecséről az Ohio Egyetemre

Az óbecsei Szőke Zita teljes sportösztöndíjjal tanul az Egyesült Államokban

Amerika a lehetőségek országa – a sportban is: a hatalmas tandíjak ellenére az amerikai tanulás ma már egy szerbiai vagy magyarországi sportolónak sem csupán távoli álom. Mivel a sport és a versenyzés fontos része az amerikai egyetemi életnek, a jó sportolókért hatalmas verseny folyik az egyetemek között.

Az Egyesült Államokban van a világ legerősebb egyetemi versenyrendszere, és mivel a tanintézmények a különböző versenyeken elért pontok alapján kapnak plusztámogatásokat, az egyetemeknek megéri a nemzetközi porondon is olyan sportolókat toborozni, akik hajlandóak keményen hajtani.

Mivel Amerikában az egyetem nagyon drága, létezik sportösztöndíjprogram. Az ösztöndíjra lehet pályázni, de a legjobbakat maguk az egyetemek keresik meg. Ha valaki jól tanul és eredményesen sportol, akkor akár Szerbiából vagy Magyarországról is jó eséllyel pályázhat sportösztöndíjra, amivel akár teljes egészében megúszhatja a borsos tandíjat. Az amerikai sportösztöndíjnál a sportág is számít: csapatsportok esetében nehezebb jó ajánlatot kapni, míg a mérhető sportoknál egyszerűbb a helyzet: az időeredmények, egy-egy versenyeredmény vagy a világranglistán elfoglalt helyezés már önmagáért beszél.

Az óbecsei Szőke Zitának pályáznia sem kellett: a most 21 éves sprinter úszót tavaly „levadászta” Athens városának egyeteme, az Ohio University. A sporttáplálkozás és kommunikáció szak elsőéves hallgatója nyárra hazalátogatott, óbecsei otthonában beszélgettünk vele. Zita nemcsak jó tanuló és kiváló sportoló, de szerény is: eredményeiről inkább az édesapja, Szőke Ottó beszélt.

– Zita az iskolai és sportolói eredményei alapján kapta meg a teljes körű ösztöndíjat az Egyesült Államokban, és rá is szolgálta bizalomra: már az első évben fantasztikus eredményeket ért el, ennek köszönhetően áprilisban ki is tüntették, mint a legjobb kezdő egyetemista, a tanulmányi és sporteredményei alapján ő lett a Newcomer of the Year/Ohio University 2024 díj nyertese. Az idei Közép-Amerikai (MAC) Konferencia-bajnokságon első lett 200 gyorson, így több mint 10 év után sikerült Ohio államból egy úszónak is képviselnie az egyetemét az Egyesült Államok legnagyobb egyetemi sporteseményén, az NCAA-n, ahol a legjobbak versenyeznek. Zita többször megdöntötte az egyetemének a rekordjait is, így bekerült Ohio egyetemi sportolóinak a legjobbjai közé – mondta a büszke édesapa.

Zita szülővárosában, Óbecsén kezdett el úszni ötéves korában, ami főleg testnevelő tanár és úszóoktató édesapjának köszönhető.

– Minden este vitt magával az edzésekre. Nagyon hamar megtetszett az úszás, mivel szinte az egész család az esti órákat az óbecsei medencénél töltötte. A bátyám, Xavér mellettünk vízilabdázott akkoriban, később pedig csatlakozott hozzánk a húgom, Anna Sára is. Már fiatalon, 2017-ben a szerbiai kadétválogatott színeiben közép-európai bajnok lettem. Ugyanabban az évben Máltán egy erős mezőnyben a COMEN Kupáról is éremmel tértem haza. A gyorsúszás a specialitásom, az 50, 100 és 200 méter. Abban az időben Jovan Ječanski és az édesapám voltak az edzőim. Részt vettem a fiatalok 2017-es olimpiáján is Győrben. A középiskolát már Magyarországon, Hódmezővásárhelyen folytattam, ahol Bán Sándor olimpikon, mesteredző kezei alá kerültem, és a HSÚVC tagjaként többszörös magyar ifjúsági bajnok lettem. A 2019-es év volt a legsikeresebb, hiszen a magyar bajnokságon a váltó tagjaként megszereztem az első magyar címemet a felnőtt korosztályban. Ekkor váltottam sportállampolgárságot is, és a magyar ifjúsági válogatott tagjaként Kazanyban és Budapesten részt vettem az európai, illetve világbajnokságon, ahol 5. és 6. helyezéseim voltak. Sokat utaztunk abban az időben az előkészületek és a versenyek miatt: voltam Törökországba, a Dél-afrikai Köztársaságban, Olaszországban, Ausztriában, Lengyelországban stb. Sajnos a koronavírus-járvány időszakát nagyon megsínylette az én generációm, hiszen akkor voltunk idős ifik, lemaradtunk a fontos versenyekről, emiatt a sportkarrierünk kettétört. Nehéz időszakon mentem keresztül, nem találtam a helyemet, de mint minden sportoló, én is megszoktam az időszakos csalódásokat: ilyenkor csak az számít, hogy felálljunk, és csináljuk tovább akkor is, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt elterveztük. Szerencsére felfigyeltek rám az Egyesült Államokból, és felajánlottak egy teljes körű ösztöndíjat, így kaptam egy új esélyt – mondja Zita.

Az amerikai egyetemeknek nagy játékosmegfigyelői hálózataik vannak az egész országra kiterjedően (elsősorban a kosárlabdára és az amerikai focira), hogy megtalálják a tehetségeket, de más sportágak és más kontinensek kiválóságait is vadásszák. Zita eredményei a swimcloud.com oldalon is nyilván vannak tartva, ezeket látva több amerikai egyetemről is megkeresték, így maga dönthette el, hol szeretne továbbtanulni: az athensi egyetemre járt egy ismerős magyar úszólány, aki azóta már végzett, és az óbecsei Jovana Đurić is Ohióban tanul, de egy másik egyetemen, vele a versenyeken fut össze.

Zita tavaly augusztusban utazott ki Amerikába. A fiatal sportoló kiválóan beszéli az angol nyelvet, szorgalmas és motivált is, így jól vette az akadályokat a tanulásban és a sportolásban is. Könnyen beilleszkedett, és jól érzi magát az új környezetben.

– Kifogástalan körülmények között lehet edzeni, de a hangulat is inspiráló. Szeretnek az edzők, és én is igyekszem példásan képviselni a mi magyar–szerb kultúránkat. A lánycsapat tagjai nagyon barátságosak, és a szüleik is rendkívül kedvesek, nyitottak és befogadók. Hálaadás ünnepén, karácsonykor és húsvétkor is meghívtak magukhoz a családok, és mint a saját gyerekük, úgy töltöttem velük azokat a napokat, még ajándékkal is kedveskedtek. Sokat utaztunk is a csapattal ebben az évben, körbejártuk a keleti partot, voltam New Yorkban, Washingtonban, Floridán, Massachusetts államban. Próbálom jól beosztani a tanulmányi és sportkötelezettségeket, bár előbbire azért kevesebb idő jut, az egyetem azonban elvárja a sportolóktól is, hogy jól tanuljanak. Van egy hétemeletes könyvtárunk, amely fölfelé haladva egyre csöndesebb: én a hetediken tanulok, mert ott nyugalom van, és szép a kilátás is – meséli Zita.

A sportolók napja szinte percre be van osztva: Zita reggel ötkor kel, 6 és 8 óra között úszóedzésen van, egy gyors zuhany után megy az előadásokra, közben megebédel az egyetem remek menzáján, aztán 3 órától 17:15-ig megint úszóedzése van. 18 órakor megvacsorázik, utána pedig tanul néhány órát. Szombatonként is van két edzése, de a vasárnapja szabad. Ha hétvégén nincs versenye, akkor az egész hétvégét a tanulásnak szenteli.

– Régebben tulajdonképpen többet úsztam, mint most, de Magyarországon a kilométereket hajszoltuk, pedig én sprinter vagyok. Ez a fajta edzés, ami az egyetem van, nekem jobban megfelel, ráadásul kevesebb munkával is eredményesebb. Amerikában sokkal színesebb az edzés, minden nap mást csinálunk, van például erőnléti edzésünk vízben is. Magyarországon egyhangúbb volt az edzés, 7-8 km-en át csak úsztunk. Amerikában 30 lány van a csapatban, és jó hangulatban edzünk. Nekem már szükségem is volt erre a váltásra – osztja meg tapasztalatait Zita.

Az óbecsei lány egyelőre öt évre kapott vízumot, de ha továbbtanul vagy munkába áll, a vízuma meghosszabbítható – Zita tervez is élni ezzel a lehetőséggel. Arról is pontos elképzelései vannak, hogy mit szeretne elérni az úszásban: tanulmányai alatt minden évben ott akar lenni az NCAA-versenyeken, jövőre pedig a döntőt is megcélozza – ehhez minimum egy másodpercet le kell faragnia az idejéből a 100 méteres gyorsúszásban. Zita biztos abban, hogy neki ez sikerülni fog.

A fiatal lány ennél egy kicsivel hosszabb távon is gondolkodik: a tanulmányai befejezésével magyar vagy szerb színekben világversenyen szeretné képviselni e két ország valamelyikét. „Még csak 21 vagyok: az elkövetkező 4-5 év még tartogathat reális célokat!”

F.R.