A Dunđerski család csodálatos világa
A Zoran Subotički Čudesni svet Dunđerskih című kötete fikciót és tényeket ötvöző drámákban mutatja be a híres vajdasági családot
Az újvidéki Prometej kiadóház, valamint a szenttamási Népkönyvtár és Kultúrotthon közös kiadásában jelent meg az óbecsei Zoran Subotički Čudesni svet Dunđerskih című kötete. A könyvben fikciót és tényeket ötvöző négy drámai szöveg mutatja be a Dunđerski család csodálatos világát. A kötetet, amely a szerző szerint a család szellemi, építészeti és gazdasági hagyatékát hivatott népszerűsíteni, július 12-én az óbecsei Városi Színház kerthelyiségében is bemutatták a közönségnek. Ebből az alkalomból beszélgettünk a szerzővel.
– Miért kezdte el kutatni és drámákban megírni a Dunđerski csa- lád életét?
A Dunđerski család mindig is egy mítosz volt mifelénk, sokáig a megszállókkal közreműködő nagybirtokosként és elnyomóként emlékeztek rá. Gyerekkoromban, ha kimentünk Bogdan Dunđerski óbecsei kastélyához, egy félelmetes, lepusztult, kifosztott épületet láttunk. A kastélyt a nyolcvanas években újították fel, amikor az óbecsei PIK Mezőgazdasági Kombinát szállodaként és étteremként kezdte el üzemeltetni. Sokat elárul a családhoz való viszonyulásról, hogy a szálloda a nevét nem róluk, hanem egyik lovukról, Fantastról kapta… A család a mai napig nem kapta meg a nekik kijáró tárgyilagos elismerést. Az én érdeklődésem irántuk Laza Kostić Santa Maria della Salute című csodálatos versének köszönhető, amely a zseni költő és Lenka Dunđerski szerelmét énekli meg, egyben örök emléket állít a Dunđerski családnak is. Elhatároztam, hogy színdarabot írok erről a szerelemről, ezért kutatni kezdtem a család történetét. Azzal, hogy ezt a darabot csak kastélyokban, palotákban mutatjuk be, szerettem volna olyan légkört teremteni, amely visszarepíti a nézőket Vajdaság egykori kastélyvilágába.
– Hogyan épül fel a könyv?
– A Čudesni svet Dunđerskih című kötetben négy dráma szerepel: az egyik a már említett, Laza Kostić és Lenka Dunđerski szerelméről szóló szöveg, a második egy Lazar Dunđerskiról szóló monodráma, amely az Osztrák-Magyar Monarchia leggazdagabb szerbjét mutatja be, a harmadik Bogdan Dunđerski, Mara Đalinac és a férje, Cveta szerelmi háromszögével ismerteti meg az olvasókat, a negyedik pedig monodráma formájában teszik közzé Bogdan Dunđerski végrendeletét. Habár ezek fikciós szövegek, a hitelesség érdekében tiszteletben tartottam a történelmi tényeket. A célom az volt, hogy népszerűsítsem ennek a családnak az értékes hagyatékát.
– Miből áll ez a hagyaték?
– A Dunđerski családnak a hagyatéka többrétegű, mert van anyagi, építészeti és gazdasági hagyatékuk is. Óbecse mellett kastélyuk van Köl- pényben, Dunacsében, Istvánvölgyben és Törökbecsén is, palotáik Nagybecskereken, Újvidéken, Szenttamáson. Hatalmas birtokaik voltak, pénzintézeteket alapítottak, kulturális és oktatási intézményeket támogattak.
– Az óbecsei kastélyt több mint egy évvel ezelőtt ismét bezárták. Milyen sors várhat rá Ön szerint?
– Ha a helyzet nem változik meg rövid idő alatt, a többi kastély sorsára jut, amelyek nem látogathatók és tönkremennek. Pedig a megoldás egyszerű: végre kell hajtani Bogdan Dunđerski végrendeletét, aki az óbecsei kastélyt a Matica srpskára hagyta, hogy az intézmény szegény szerb diákok számára létesítsen ott mezgazdasági akadémiát. Miután a Fantastot üzemeltető MK Commerce visszaadta a kulcsokat a Restitúciós Ügynökségnek, az óbecsei önkormányzat illetékesség híján csak az épület külső védelmét tudta felvállalni, ami sajnos nem elég ahhoz, hogy megmentsék a kastélyt. Ha rövid idő alatt nem sikerült pontot tenni a restitúciós eljárás végére, az állam egy fontos idegenforgalmi potenciált ad fel Óbecsén.
A Dunđerski család Hercegovinából, Gacko környékéről származik, a 17. században érkeztek Szabadkára, innen kerültek a 18. század elején, a Rákóczi-szabadságharc után Szenttamásra, és a vagyon alapjait itt vetette meg Gedeon Dunđerski. Három generáció alatt léptek a nagybirtokosok sorába: a családi örökséget fia, Sándor és unokája, Bogdan Dunđerski is tovább gyarapította, aki már 2600 hold földet bir- tokolt.
Bogdan Dunđerski 1910 és 1918 között a magyar parlament képviselője volt, de Bácskának a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz való csatolása után már nem foglalkozott politikával. Amikor a terület viszszakerült a Magyar Királysághoz, ismét a magyar parlament behívott képviselője lett, de az országgyűlés vitáiban nem vett részt: képviselői tekintélyét arra használta fel, hogy a kritikus politikai helyzetben segít- se az itt élő szerbek életét
F.R.