A sziget gyöngye (1.)

A krokán muskotály Európában egyedül a vajdasági Gyöngyszigeten terem meg – A különleges fehérbort Rohonczy Gedeon honosította meg

XIX.század vége, tücsökzene és egy nyári alföldi éj – két földbirtokos, Rohonczy Gedeon és Léderer Károly hordók között pókerezik. Mint mindig, most is fogadásból játszanak: ki vesz el szebb hölgyet nőül, melyiknek lesz nagyobb a hozománya, melyiküknek lesznek nemesebb lovai és jobb gyümölcstermése – általában ilyen tétjük volt ezeknek a kártyacsatáknak. Most azért verik a blattot: kinek lesz majd jobb bora? Rohonczy két lóban fogad, hogy ezt a meccset is ő nyeri. Rohonczy megtarthatta a lovait, mert Bácsföldvárnál, az élő és a holt Tisza ölelésében elterülő Gyöngyszigeten aranysárga nedű fakadt, és megszületett egy Európában egyedülálló borfajta. Állítólag így kezdődött a krokán muskotály története.

Rohonczy Gedeon, a Gyöngysziget birtokosa (1852-1929) – ezzel a címmel írta meg a gróf történetét André Károly törökbecsei helytörténész. Rohonczy Gedeon édesanyja Sissányi Klára, édesapja Rohonczy Lipót, a család Törökbecsén bírt földesúri joggal, ezen kívül a XIX. század első felében birtokuk volt Borjas puszta és Jaruga is. A Budapesten született Gedeon kilenc éves korában szülők nélkül maradt, de a hagyatéknak köszönhetően a rokonok iskoláztatták. Tanulmányai befejezése után Törökbecsére jött, és gyöngyszigeti birtokán alkalmazta a fővárosban szerzett ismereteit, ahol a búza- és a kukoricatermelés helyett a zöldségfélékre, a gyümölcs-, a dinnye- és a szőlőtermelésre helyezi a hangsúlyt.

Minőséges termékeivel sikerült felhívnia magára a nemzetközi közönség figyelmét is: Európában a legkeresettebb a Tisza gyöngye dinynye, az asztali muskotály csemegeszőlő, az őszibarack és a különböző dzsemek voltak. 1890 után Törökbecsén honosította meg a Chasselas mousquc bianc crouqant szőlőfajtát is, amelyből a krokán bor készül.

Csempészett tőkéből lett sikertörténet?

Sikerében nagy szerepet játszott az, hogy birtokán tapasztalt szakembereket alkalmazott. Egyikük a felső-magyarországi származású Üveges István volt, akinek immár nyugdíjas unokájával, Szekeres Istvánnal Bácsföldváron találkoztam. Ő az édesanyjától és a nagyanyjától hallotta a legtöbb nagyapjáról szóló történetet.

– Nagyapám Rohonczyval először csak vadászni jött ide a Gyöngyszigetre, ami akkor még egy teljesen vad, mocsaras sziget volt. A nagyapám szőlészetet tanult Budapesten és Bécsben, és neki nagyon megtetszett itt a talaj: magas volt és homokos összetételű. Ő ajánlotta fel, hogy csinál a barátjának egy szőlőskertet, és Rohonczy rá is bízta ezt a feladatot. A nagyapám berendezkedett a Gyöngyszigeten, és elkezdte a lecsapolást, szőlőtermesztésre alkalmas talajt készített elő, különféle szőlőket termesztett és bort is készített, Rohonczy csak évente egyszerkétszer jött le… – idézi fel a hallottakat Szekeres István.

A források igencsak megosztottak a krokán szőlőtőkék származási helyét tekintve: van, ahol Franciaországot, máshol Algériát jelölik meg eredetként. Az unokának ezzel kapcsolatosan más története van.

-Rohonczy a párizsi világkiállításon szépen szerepelt a gyöngyszigeti borokkal. A nagyapám ismerte a francia borokat is, valahogy rátalált a krokánra, de a franciák nem engedték ki az országból ezt a szőlőfajtát. A nagyapámnak viszont sikerült kapcsolatba lépnie a marokkói szőlészekkel, onnan sikerült titokban hazacsempészniük néhány tőkét. Jól sikerült a telepítésük, mert az itteni feltételek megfelelőek voltak. A nagyapám arra is rábeszélte Rohonczyt, hogy építsenek itt egy szép nyaralót, ami fölkapott társasági hely lett. Még a felesége is lejött néha ezután, pedig korábban sokat pörölt a férjével a Gyöngysziget miatt – mondja István, akinek a nagyapja új szőlőket is kitermelt, az egyiket úgy hívták hogy gyöngyszigeti piros, a másikat meg úgy, hogy Rohonczy Izabella.

A kiváltságosok bora

A kiváló bor számos uralkodóház asztalára felkerült, később Tito és Charles de Gaulle is előszeretettel fogyasztotta, és a jól értesültek szerint szerbiai látogatása alkalmával Putyin elnök is megízlelte.

De milyen borról is van szó? A krokán muskotály (Croquant Muscat) sokat követelő és betegségekre és alacsony hőmérsékletre érzékeny fajta, de a Gyöngyszigeten megmaradt – jót tesz neki a folyóról visszaverődő napsugár és a kiváló mikrolokalitás. A krokán muskotály ízes és karakteres illatú, minőségi száraz fehérbor, de a belőle készült pálinka is különlegességnek számít.

A bor alapját képező illatos szőlő fürtje nagyjából henger alakú, súlya 120–150 gramm. A kerek szőlőszemek közepesen nagyok, zöld színűek. A krokán 22% cukrot és 5-7 g/l savat tartalmazhat. Ez a kivételes, világossárga színű, zöldes árnyalatú bor könnyen iható, üdítő és testes bornak számít, éppen a magas extrakt-tartalma kölcsönözi neki testességét.  A minőségi borok csoportjába sorolják, bár egyes termelők csúcsminőségű borként osztályozzák.

Rohonczy Gedeon idejében a krokán bor megszerzése a korlátozott mennyiség és a kiváló minőség miatt a mágnások és a politikusok kiváltsága volt: ha átszámolnánk egy üveg krokán akkori értékét, akkor körülbelül ezer eurót ért egy üveg.

Nem csak a birtok, de a szőlő is elveszhet

A gyöngyszigeti birtokot 1946-ban államosították, a szőlőültetvényt pedig a törökbecsei Sokolac mezőgazdasági vállalatra bízták. Aztán jött a szokásos forgatókönyv: 2003-ban privatizálták, majd 2005-ben a Mezőgazdasági Minisztérium visszaállamosította, végül eladta a Gyöngysziget bérleti jogát, a Sokolacot pedig csődgondnokság alá helyezte, és ezzel megkezdődött a birtok vesszőfutása. A gondatlanság, a restitúciós huzavona miatt egy pillanatban már az a veszély fenyegetett, hogy az őshonosnak tekintett fajta örökre kiveszik.

A birtokot egyébként évekig az újvidéki székhelyű Euro-Pan nevű cég bérelte, ennek többségi tulajdonosa egy Rohonczy-dédunoka, az amerikai-magyar állampolgárságú Sauska Krisztián, a másik Bora Gvozdenac. Ő évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a cég 2005-ben húsz évre kapta meg a használati jogot 224 hektáron, és a szándék az volt, hogy a kastély felújításával, új szőlőültetvények telepítésével és a borturizmus fejlesztésével visszaszerezzék a Gyöngysziget régi fényét. Időközben a Mezőgazdasági Minisztérium szerződésszegésre hivatkozva szerződést bontott az Euro-Pannal: mindkét fél azt állítja, hogy a másik nem teljesítette a szerződés szerint ráeső kötelezettségeket.

A restitúciós folyamat megkezdésével felcsillant a remény, hogy a Gyöngysziget visszakerül eredeti tulajdonosának a leszármazottjához. A dédunoka, Sauska Krisztián Magyarországon több világszínvonalú magyar pincészet tulajdonosa, aki állítólag jelentős összegeket áldozna arra, hogy az egykori családi birtokon megteremtse egy világszínvonalú bortermelés- és turizmus feltételeit.

A hazai visszaszármaztatási eljárások dinamikáját és sajátosságait, valamint a birtok jelenlegi áldatlan helyzetét ismerve már az is nagy kérdés: túléli-e ez a különleges szőlőfajta a jogi csetepatékat?

(folytatjuk)

FEHÉR Rózsa