Cseszák Zsombor elnyerte a Junior Prima díjat

Az óbecsei egyetemista zenészként és zenetanárként érdemelte ki az elismerést – November 19-én a kultúrkörben világhírű cimbalomművészekkel  tisztelegnek a szervezők az óbecsei Allaga Géza zeneművész emléke előtt

Okóber 8-án Budapesten adták át a Junior Prima díjat népművészet és közművelődés kategóriában. A szakmai szervezetek jelöléseiből a zsűri tíz, harminc év alatti díjazottat választott ki, akik saját területükön a legeredményesebbnek bizonyultak. Tíz díjazott – népzenész, néprajzkutató, festő, néptáncos előadóművész, népdalénekes, valamint népi ékszer- és öltözetkészítő – vehette át a díjat, között volt az óbecsei Cseszák Zsombor népzenész is.
Hogy élted meg a díjat?
Napokig euforikus hangulatban voltam. Egyetemista társaim, a tanáraim, a barátaim folyamatosan gratuláltak. Óriási meglepetés volt számomra a díj, én még a jelölésről sem tudtam. Arról is csak sejtésem van, hogy ki ajánlott a legjobbak közé.

A díj odaítélésénél az is szempont volt, hogy az alkotó tevékenységen kívül melyik jelölt fordít nagy hangsúlyt arra, hogy saját területén a fiatalokat is képezze. Te jelenleg mivel foglalkozol?
A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén vagyok ötödéves hallgató, év végén lesz a diplomakoncertem, aztán egy év gyakorlat következik és meg kell írnom a szakdolgozatomat is. A tanulás mellett tanítok is itthon és Magyarországon egyaránt. Az elmúlt négy évben kineveltem egy zenekart: a Becsei Vonós Bandaként indult muzsikusok most már felvették a Csermely nevet, és novemberben debütálnak, akkor fognak először tánccsoportot kísérni. A tanulás és a tanítás mellett a Fokos zenekarban hegedűn játszom, de az egyetemen a hegedű mellett a cimbalom is a választott hangszeren lett.

A ti családotokban a népzene, a néptánc több generációs szerelem. Hogy kezdődött?
A szüleim Szabadkán tanultak, ott ismerkedtek meg Lackó Illésékkel, elkezdtek a Népkörben táncolni és részt vettek az induló táncházmozgalomban. Amikor visszatértek Óbecsére, már oktatták a néptáncot: többek között Kisimre Szerda Anna, a topolyai Kodály Zoltán MMK elnöke is náluk tette meg az első lépéseit. Nem csak a népművészet szeretetét, de az utánpótlás nevelésének a fontosságát is tőlük tanultam meg.
Milyen ambícióid vannak?
Úgy gondolom, hogy az utánpótlás kineveléséhez intézményes oktatásra lenne szükség, ehhez Óbecse kiváló hely lenne. Én elsősorban itthon szeretném oktatni a fiatalokat, mégpedig mindkét hangszeren. Erre most nyílt is lehetőségünk, ugyanis a Forrás – Magyar Népművészeti és Kulturális Oktató Központ pályázati támogatással tudott hangszereket, többek között cimbalmot is vásárolni, így a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben is lehet cimbalmozni tanulni. Nagyon kevés cimbalmos van a Kárpát-medencében, Vajdaságban is csak elvétve akad aktív cimbalmos. Én azt kívánom, hogy ez a hangszer foglalja el méltó helyét a zene világában, és induljon be nálunk is a cimbalomoktatás. Tartozunk ezzel az óbecsei születésű Allaga Gézának, a cimbalomiskola és -irodalom megteremtőjének, az első magyar operett szerzőjének. Allaga Géza munkássága előtt november 19-én az óbecsei kultúrkörben egy emlékesttel fogunk tisztelegni: a cimbalom csodáját két világhírű budapesti cimbalomművész, Balogh Kálmán és Farkas Rózsa adja majd át a közönségnek.

F.R.

Allaga Géza, az első magyar operett, A szerelmes kántor című egyfelvonásos és számtalan gazdag dallamvilágú magyar nóta, csárdás szerzője Óbecsén született 1841. március 25-én, és Baján hunyt el 1913. augusztus 19-én.
A zeneszerző, karnagy, cimbalom- és gordonkaművész édesapja jól menő ügyvédi irodát vezetett. Óbecsén, majd az 1848-as forradalom bukása után a család Bajára költözött. Még csak húszéves, amikor a budai Népszínház, majd a Nemzeti Színház gordonkásként szerződteti, és nagy sikerrel mutatja be népszínműveit is. Allaga Géza néhány dala elhangzott a Dobó Katica című történelmi tárgyú darabban, a Szép Mara című népszínműbe pedig több olyan szerb népdalt is beépített, amelyet szülővárosában, Óbecsén hallott. A korabeli újságok a bemutató után azt írták, hogy ez az előadás ,,a magyar és a szerb nemzet testvéresülését szolgálja”. Az első magyar operett Allaga Géza A szerelmes kántor című egyfelvonásos műve volt.
1866-tól évekig Szabadka város volt az otthona, ahol színházi karnagyként, zenetanárként dolgozott. Allaga Géza 1870-ben elhagyta a várost, de előtte még oltárhoz vezette élettársát, Török Rózsát. Budapesten a Nemzeti Színház, majd az Operaház gordonkása lett. Megalapította a cimbalom iskoláját és irodalmát, ezzel új korszakot teremtve a hangszer klasszikus zenei pályafutásában. Budapesten 1890 óta működik cimbalom tanszék, amelynek ő volt az első tanszékvezetője, Blaha Lujza pedig állandó kísérőjéül szerződtette. 1909-ben vonult nyugdíjba, néhány év múlva azonban – miután megvakul, az idegállapota pedig megrendül – öngyilkos lesz.

 

A cimbalom 2016-ban lett hivatalosan magyar hungarikum, és a cimbalmosok szerint az utóbbi években a reneszánszát éli. Ma már nem csak a cigány- és nép zenekarok zenéjének a fontos része, hanem hallhatjuk klasszikus zenében, jazzben, világzenében, sőt olykor az elektronikus zenében is – ez is a sokoldalúságát bizonyítja. Érdekesség, hogy a magyar Wikipedia jóval több női cimbalmost említ, mint férfit – Zsombor magyarázata szerint azért, mert a klasszikus műfajban ők vannak többen, mivel a hangszer megszületésekor a bécsi kisasszonyok zongorán muzsikáltak a szalonokban, a magyar kisasszonyok pedig cimbalmon játszottak ismert dallamokat népszerű operákból, népies dalokból vagy divatos tánczenéből. Mivel a cimbalom magyar újítás volt, magyar polgári körökben presztízskérdés volt játszani rajta.