„Kiváló tanárokon múlt, hogy kutató lettem”

Papp Paszkál a súlytalanság állapotában végzett repülőgépen kísérleteket

Az óbecsei Papp Paszkál nemrégiben 5,00 eredménnyel diplomázott okleveles mestervegyészként a Szegedi Tudományegyetemen, tavaly novemberben pedig egyedüli magyarként vett részt az Európai Űrügynökség (ESA – European Space Agency) által szervezett parabolarepülésen.
– Az, hogy a természettudományok és a kutatás lesz a te pályád, mikor dőlt el számodra?
– Az Óbecsei Gimnáziumban, ahova csak a szülői rábeszélés hatására iratkoztam be, mert tartottam a kémiától. Sok minden akartam én lenni addig: latin-angol tanár, de a történelem meg már a kémia is érdekelt, mire eljutottam a gimnáziumi érettségiig. Végül arra jutottam, hogy a kémiatanulmányok mellett hobbiból tudok történelemmel is foglalkozni, fordítva viszont ez nem menne. Azt, hogy ennyire megszerettem a kémiát, a gimnáziumi tanáromnak, Gálfi Attilának köszönhetem. Az idén végeztem a Szegedi Tudományegyetemen okleveles vegyészként, majd fizikai kémiából sikeres PhD-fölvételit is tettem. Amikor elkezdtem az egyetemet, még azt gondoltam, hogy valószínűleg egy üzemi laborban dolgozok majd a diploma megszerzése után. Ismét a kiváló ta-nárokon múlt, hogy a kutatás lett a hivatásom. Az egyetemi tanulmányaim első évének a végén, az általános kémiát tanító, mostanra már dékán dr. Horváth Dezső és a Fizikai Kémiai és Anyagtudományi Tanszék vezetője, dr. Tóth Ágota bemutatták a nem egyensúlyi rendszerekkel foglalkozó, Nemlineáris dinamika és kinetika nevű kutatócsoportjukat. Nagyon megtetszett az ott folyó munka, az első nyártól kezdve ott dolgozom a tanulás mellett. A kutatócsoportunk interdiszciplináris: fizika, kémia, programozás, matematika, biológia van benne, mert ma már elmosódnak a határok a természettudományok között. Én ebben a csoportban nem kísérleteket csinálok, hanem reakciókat modellezek számolással. A diplomamunkám például egy francia kísérlet nyomán a vesekőképződést modellezte le.
– A kutatócsoportotok Magyarországról az egyik, amely benne van az Európai Űrügynökségben, ami Európa legnagyobb űrkutatással foglalkozó szervezete, az amerikai NASA európai megfelelője. Az ESA repülőn, súlytalansági állapotban végzett kísérleteihez Magyarországról egyedül te jelentkeztél a felhívásukra, pedig addig nemhogy repülőgépen, de még hullámvasúton sem ültél…
– Féltem a sok hirtelen gravitációváltozástól, de nagyon érdekelt ez a lehetőség. Bennünket lekötöttek, hogy ne röpködjünk, ami különösen a súlytalanság állapota utáni percekben volt nehéz. Nekem már a fölemelkedés is izgalmas volt, kicsit meg is ijedtem. Két módon lehet elérni 0 gravitációs gyorsulást: zuhanással vagy kör-, azaz parabolapályán haladva. A fölemelkedés fokozatos nyomással jár, ekkor a fedélzeten a normálhoz képest kétszeres gravitációs erőnek vagyunk kitéve. A pilóta először megemeli a repülőgép orrát közel 8000 méter magasságra, hogy kb. 50 fokban álljon – itt érik el a 2G-t, majd nagyjából 6000 méter magasságban a gép ballisztikus, azaz parabolapályára áll – ekkor a gép fedélzetén 22 másodpercig lehet súlytalanságot (0G-t) előidézni, ami akkor következik be, amikor a gyorsulás megegyezik a föld gyorsulásával. Ezután a repülőgép 50 fokkal a Föld felé áll, és a pilóta horizontális pozícióba hozza, amikor ismét 2G-t lehet érezni kb. 20 másodpercig – ezektől a változásoktól sokkban voltam, lebegtem, azt hittem, zuhanok, de amikor a sarkam leért a gép aljához, az agyam visszaállt. Mindez nagyon megviseli az ember szervezetét. A próbarepülést követően összesen 30 ilyen repülésre került sor 3 napon át, de a résztvevők váltották egymást, ugyanis volt egy földi és egy fönti legénység. A lentiek csinálják a kísérleteket, ill. előkészületeket a következő napi kísérletekre. A Németországban, illetve a Földközi-tenger felett végrehajtott kísérlethez egy utasszállítót alakítottak át kifejezetten űrhajósok gyakorlására és kisebb tudományos kísérletek elvégzésére alkalmas géppé, amit vadászpilóták vezetettek. A kísérletben résztvevőknél az agyi idegrendszer és a gyomor közti kapcsolatot gyógyszerrel szüntették meg, ami elálmosított. A. kísérlet után is aluszékony és éhes voltam, de bármikor megismételném a repülést. Ezek a kísérletek előkészületek voltak arra a kísérletre Svédország északi részén, az ESA kilövőközpontjában, amikor ember nélküli, nem irányított rakétát küldenek majd fel. A mi csapatunk a kísérlet elméleti részét dolgozza ki, tehát én ismét számolni fogok.
– A fluidmechanikát és a csapadékképződés tanulmányozását a laikusok könnyen összekeverik a meterológiával. Az időjárás-előrejelzés helyett te mit tanulmányozol pontosan?
– Én a vese fluidmechanikáját, az ott lejátszódó reakciókat és a veseképződés folyamatát tanulmányozom, a szakdolgozatomat is erről írtam. Ez a téma igen komplex, ugyanis kémia, programozás, fizika, és matematika is kell hozzá. A témavezetőmtől azt tanultam, hogy az egyenletek kidolgozásakor, a reakciók tanulmányozásakor sem szabad arról elfeledkezni, hogy a természettudomány legfontosabb feladata a természet megismerése. Előfordul, hogy bonyolultak az egyenletek és keményen kell tanulni, de megéri, mert megérhetjük a természetet és a világ működését. Kiváló példa erre a Covid: a vakcinák működése, a vírus hatása, a védekezés módja most sokaknak volt új ismeret, de annak, aki természettudománnyal foglalkozik, mindez logikus és érthető volt. A tanáraim szerint nem a bemagolt periódusos rendszer a lényeg, hanem a természettudományos gondolkodás elsajátítása: mindent meg kell kérdőjelezni, kritikusan és objektíven kell gondolkodni.
– Amikor nem tanulsz és kutatsz, mivel foglalkozol?
– A kutatás mellett tanítok is az egyetemen, angol nyelvű tudományos szakcikkeket írok, és nemzetközi konferenciákon adok elő. Ha van egy kis szabadidőm, nem csak ismeretterjesztő könyveket olvasok: nagy rajongója vagyok Agatha Christie-nek és a skandináv krimiknek, zenéből pedig rockot és metált hallgatok.

F.R.