Mi fortyog a föld alatt Óbecsén? (2. rész)
Az artézi víz sajátos tulajdonságai miatt nem minősül ivóvíznek, de az óbecseieknek közel egyharmada ezt fogyasztja – I. Sándor jugoszláv király nem sokkal a halála előtt tett látogatást a jó hírű óbecsei gyógyfürdőben
„Ma már biztosan állíthatjuk, hogy az Alföldön jó és egészséges víz csak az artézi kutak útján nyerhető” – írta 1909-ben Halaváts Gyula, a Földtani Intézet geológusa. A „jó és egészséges vizet” a 200–300 méter mélységű artézi kutak szolgáltatták, amelyek akkoriban kis sótartalmú, enyhén langyos vizet adtak. Óbecsén jelenleg négy aktív artézi kút működik – vajon milyen ezek vízének a minősége napjainkban?
Egy vizekkel foglalkozó nemzetközi diákcsere-program keretében az Óbecsei Gimnázium diákjai és külföldi vendégeik 2020 februárjában vettek vízmintát a kétfolyós ártézi kútból, ennek mikrobiológiai eredménye megfelelt a víz minőségét szabályozó rendeletnek.
A jelentős mennyiségű (1500-2000 mg/l) oldott állapotban lévő bikarbonátot (HCO3 ) tartalmazó artézi víz a nátrium-hidrogén-karbonát (alkalikus) hipotermikus (legfeljebb 36 fokos) víz kategóriájába tartozik. A 25-28 °C-os víz jellegzetes, kissé kellemetlen – sokakat záptojásra emlékeztető – szagát a kénhidrogén (H2S) okozza. A vízben van jód is és jelentős mennyiségű metán (CH4). Az oldott szerves anyagok menynyisége az óbecsei artézi vízben a megengedett érték 3,8-szorosa, ammóniumból a megengedett 4,6-szorosa található benne és a vastartalom is a megengedett háromszorosa, de ennek ellenére a fogyasztása nem tekinthető veszélyesnek – állapította meg az elemzés.
Egy 2015-ös közvéleménykutatás szerint, amelyet Klimó Attila fizioterápiás és rehabilitációs szakorvos végzett, a lakosság 28 százaléka fogyasztja ezt a vizet, ami egyébként nem tartozik az ivóvizek kategóriájába, mivel nem színtelen és szagtalan. Az artézi víz mikrobiológiai elemzését a Vajdasági Közegészségügyi Intézet rendszeresen ellenőrzi.
A belgrádi Rehabilitációs Intézet 1990-ben elemezte az óbecsei ártézi kutak fizikakémiai összetételét: ebben az elemzésben a víz színe, kálium-permanganát-, ammónia-, szervesanyag- és sótartalma volt kiugró. Ennek alapján azt állapították meg: a nátrium-hidrokarbonátos hipoterm jellegű ásványvíznek minősülő artézi víz jótékony hatású lehet krónikus gastritis (gyomorhurut), krónikus duodenitis (patkóbélgyulladás), krónikus epehólyaggyulladás, az epekő műtéti eltávolítása után és húgyúti homok esetén. Egyes vélekedések szerint a bőrnek és az emésztőrendszernek is jót tesz. Azoknak viszont, akiknek magas a vérnyomásuk, vagy szív- illetve veseelégtelenségben szenvednek, kerülniük kell.
Bár a Vodokanal Közvállalat 1990 óta is tett kísérletet az ártézi víz hasonló jellegű elemzésére, a szakemberek nem hajlandók ezzel a kérdéssel foglalkozni.
Csodakútból gyógyfürdő születik
Az első artézi kutakat 1750 körül Franciaországban, az artois-i grófságban fúrták. A párizsi kútból 560, a margitszigetiből 118 méter mélyről fakad a víz. Harkányon mindössze 24,4 méterről tör föl a hévíz.
Magyarországon a kiegyezést követően fordult az érdeklődés az artézi kutak felé. A múlt héten azt írtuk: Óbecsén az első artézi kutat 1904 decemberében fúrta ki Soós Károly hódmezővásárhelyi kútfúró mester, a neves Zsigmondy, az első magyar kútfúró tanítványa az akkori Szent István, ma Szabadság téren. Egészen pontosan: az első olyat kutat, melynek iható volt a vize. Mert kutat fúrt itt már 1893 februárjában Csuka ó-kanizsai mérnök is, de a munkáját pár héttel később már Ürményi Ferenc folytatta, mégpedig sikerrel, ugyanis 253 méter mélyből gáznemű lég tört elő. A kútvíz minőségét 1894-ben a város neves szülötte, Than Károly elemezte ki budapesti laboratóriumában, 1895-ben pedig dr. Szontágh Pál osztálygeológus vizsgálta meg a „csodakutat”, melynek vizét fürdői célokra, a kiömlő gőzt pedig világításra ajánlotta.
Miután 1904-ben iható víz fakadt a kútból, Soós Károly további négy helyen is kifúrt egy-egy artézi kutat, a hatodikat pedig a saját telkén: megvette a Haill-féle házat a szomszédos telekkel, ahol 1906-ban a mai Jovan Zmaj utcában megnyitotta a Soós-féle gyógyvizes fürdőt, ami 1911-ben gőzfürdővel is kibővült – az óbecseiek a mai napig a „Soóshoz” járnak, amikor a nyitott medencékre menni fürödni, úszni. Az ügyes vállalkozó 1915-ben a földgáz fölhasználására egy gőzmalmot is épített. Az első óbecsei gőzfürdőt egyébként Schumacher János alapította 1888-ban a mai Fő utcán.
Soós Károly a gyógyfürdőt eladta, és 1927-ben szülővárosában hunyt el. Az Ács és Molnár cég 1921-ben 1.600.000 koronáért vette meg a malmot és a fürdőt. Nemanja Karapandžić óbecsei helytörténész talált arra vonatkozó adatokat, miszerint I. Sándor jugoszláv király nem sokkal az életét kioltó 1934. október 9-i marseille-i merénylet előtt épp Óbecsén ejtette meg utolsó hivatalos útját, ugyanis állítólag gyomorrákban szenvedett, és ő épp az óbecsei jódfürdőt választotta, hogy ott gyógyuljon.
Aztán 1934. december 5-én a jugoszlávok 600 embert tettek vonatra és indítottak el Magyarország felé – a kitelepítettek is csak akkor tudták meg, hogy menniük kell, mikor dörömböltek az ajtajukon. A délvidéki magyaroknak semmi közül nem volt I. Sándor jugoszláv király és Louis Barthou francia külügyminiszter meggyilkolásához, de őket büntették meg. 1934. december 5. és 10. között körülbelül háromezer magyart utasítottak ki Jugoszláviából, és csak 1935 második felében engedélyezték, hogy hazatérhessenek, de sokan nem jöttek vissza. Közöttük volt az Ács család is.
Ács Lajos szinte élete végig reménykedett abban, hogy gyerekei pénzt látnak az 1934-ben elvett javak után, de nem hogy abból nem kaptak vissza semmit, hanem 1949-ben, a magyar államosításkor még egyszer kisemmizték őket. A hatvanas évek elején, amikor a felesége elhunyt, olyan szegénységben éltek, hogy a háznál lévő deszkákból állította össze a koporsót, hogy méltó módon el tudja temetni. (folytatjuk)
F.R.
„Bedugult az óbecsei petróleumforrás“
Óbecsén az ugynevezett kisrétben petróleumforrást födöztek föl, a vizvezető árok kis hidjánál. Óriási örömet keltett a fölfedezés. Hogyne az Istenért! Petróleum ebben a háborus világban, amikor a kőolaj egyik legdrágább, mert legritkább portéka! Néhány boldog ember az uj forrásból azonnal meritett vagy egy-két litert. De a hatóság hamar megsokalta ezt az ingyen-gazdálkodást a köztulajdonnal. Az a petróleum, amit a jószerencse adott Óbecsének, nem Csáki szalmája! Petróleum az, finom községi petróleum, amiből majd sok millió évi bérért valami nagy részvénytársaság merithet csupán, talán a Rotschild csoport. A nevezetes csoportnak bizonyára kapóra jön, ha megalakittatja a The Óbecse Oyl Company Limited részvénytársaságot, mert a Rotschildék bakui petróleumforrásait és raffinériáit ugyis lefoglalták a háboru óta az oroszok.
Az óbecsei hatóság három napig rendőrrel őriztette a forrást. Első nap még csak folydogált valahogy a petróleum, de másod-harmadnap-a elapadt.
Történt ugyanis, hogy Soós ártézi-fürdőtulajdonos megállapítot-ta, hogy az olaj az ő telepéről folyik a vizlevezetőbe. Persze, Soós elállitotta az olaj lefolyását. Voltak, akik haragosan meggyanusitot-ták, hogy magának akarja eltulajdonitani a kincset, a község kincsét, Óbecse gazdag jövőjét. De a derék Soós bebizonyitotta, hogy az olaj csakugyan az övé – volt, továbbá, hogy az olaj nem is volt petróleum, csak gépolaj s végül, hogy a forrás nem is volt forrás, csak – egy hordó. Egy hordó gépolajat valahogy kifuttattak s az olaj szép lassan, felsőbbrendü nehézkedési törvényeknek engedelmeskedve, lefolyt a levezető-csatornán az óbecsei Kisrétig.
Hát ez a szép álmok sorsa!”
(Forrás: Szeged és vidéke, 1917. október 17.)