Óbecsei áruló lett a győztes

Róka Gáspár nyerte meg Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című magyar krimi-realityt

Az Árulók – Gyilkosság a kastélyban című valóságshow a bizalom, a félelem, a taktika, a mentális hadviselés és a totális megtévesztés kegyetlen játéka – így vezette fel a műsor első évadát tavaly az RTL Magyarország. A formabontó krimi-reality első és idei második évadában hírességek küzdöttek meg a nyereményért, a harmadik évadban viszont már civil szereplőket válogattak be a műsorba.

Ezt az évadot a 34 éves óbecsei Róka Gáspár nyerte meg, amivel történelmet írt a magyarországi műsor történetében, ugyanis ő az első játékos, aki árulóként aratott diadalt a nagy sikerű műsorban. A jutalma sem maradt el: 13 millió 150 ezer forint ütötte a markát. Róka Gáspárral játékszenvedélyről, hazugságokról és a győzelemről beszélgettünk.

Kezdjük azzal, hogy mennyire is vagy te óbecsei?

– Teljesen. 18 éves koromig Óbecsén éltem, az, hogy Zentán születtem, csak azért van, mert Óbecsén nincs szülészet. A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba jártam, utána kerültem a Szegedi Tudomány-egyetemre, ahol pénzügyi matematikusként végeztem. Most Budapesten dolgozom üzleti elemzőként. A családom ma is Óbecsén él, gyakran járok haza, ugyanis minden hónapban legalább egy hetet otthon dolgozom home office-ban.

Miért jelentkeztél a műsorba?

– A játékot én korábbról ismertem, még Szegeden az egyetemi évek alatt nagyon sokat játszottuk.

Ezek voltak a „maffia estek”?

– Igen, de azok néha már inkább éjszakák voltak, mert nem tudtuk abbahagyni a játékot. A műsor 2023-as celebes első évadát is megnéztem, és nagyon tetszett, de láttam a külföldi évadokat is, ahol főleg civilek játszottak – reménykedtem abban, hogy ilyen nálunk is lesz. Amikor szereplőválogatást hirdettek, az elsők között jelentkeztem, mert hittem benne, hogy nekem ez menne.

A civil évadba több mint ötezren jelentkeztetek. Milyen volt a válogatás?

– Volt egy telefonos beszélgetés, ezt követően nagyjából nyolcszázan maradtunk. Több szűrő, beszélgetés, játékteszt után végül 22-en maradtunk.

Az egyik producer szerint a kiválasztásnál azt is figyelték, kiben van meg a „játékos vérszomj”. Benned ezek szerint ez megvolt, pedig a képernyőn egyáltalán nem tűntél vérszomjasnak.

– A tévében visszafogott, jó gyereknek látszottam, de hoztam azért olyan döntéseket a játékban, amelyekkel szembementem a társaimmal, és abból sem csináltam érzelmi kérdést, amikor gyilkolni kellett, szóval bennem is megvolt a „vérszomj”.

Azt olvastam a közösségi hálón a kommentek között, hogy az iskolai színjátszókörben is te voltál az egyik legtehetségesebb színész.

– Ez túlzás, de egy ideig valóban tagja voltam az általános iskolai meg a középiskolai színjátszókörnek. Az alapokat megtanulhattam itt, de mesterfokot nem szereztem színjátszásból.

Arra azért tudatosan készültél, hogy eljátszd a folyton ideges figurát. Azt mondtad, szándékosan játszottál erre rá, hogy ha tényleg izgatott leszel, az ne legyen feltűnő. De volt, hogy kissé túltoltad, és majdnem azzal lettél gyanús, nem?

– Igen, volt olyan is. Az volt a stratégiám, hogy első nap azt hangoztatom, hogy feszült, ideges vagyok, és ez be is jött. Csak az első pár napot kellett ezzel túlélni, mert aztán már megszokták ezt az oszcillációt nálam, és nem kérdőjelezték meg a viselkedésemet. Azért így is többször meg kellett védenem magam a többiek előtt, de sikerült kidumálnom magam.

Mi szerettél volna lenni, ártatlan vagy áruló?

– Alapvetően áruló, ahogy a többség is, mert nagyobb kihívás jelent. Viszont ebben a szerepben tudtam, hogy kiben nem bízhatok meg, ők pedig az áruló társaim. Ha ártatlan maradok, akkor is jó lett volna a naivnak, manipulálhatónak tűnő karakterem, aki hasznos lett volna az árulóknak.

Értelmiségi karakterek szerepeltek a műsorban, akik intellektuális kihívásnak tekintették ezt a játékot. Keményen ment az egók harca, és a racionalitás nem tudta felülírni az érzelmeket. Ez megnehezítette a játékot?

– Szörnyű volt, amikor meg akartam fúrni az áruló társaimat, mert semmilyen logikusnak tűnő érv nem ment át az ártatlanoknál. Ez nagyon frusztráló volt eleinte, aztán alkalmazkodtam a helyzethez, és érzelmi alapon kezdtem el építeni a kapcsolatokat. Az, hogy ebben az évadban ez így alakult, azzal is magyarázható, hogy nagyon jól öltünk: olyanoktól szabadultunk meg időben, akik erős csapatot tudtak volna alkotni. Az érvelési technikáid eszköztárát hiányosnak tartottad a műsor kezdete előtt.

Ezt tudatosan próbáltad fejleszteni?

– Igen, érveket soroltam fel, hogy mit fogok mondani adott helyzetben. Sokak szerint nem lehet erre a játékra felkészülni, és valóban nem lehet, de alapvető dolgokat végig lehet gondolni. Én például azt gondoltam végig, hogyan reagáljak, ha betámadnak, és úgy döntöttem, hogy nem fogok visszatámadni, hanem megpróbálom kimagyarázni magam. Esténként is mindig készültem a másnapra. Mindenre azért tényleg nem lehet felkészülni, de magamat is megleptem azzal, hogy milyen gyorsan tudok jól reagálni váratlan helyzetekre is.

Ártatlanul is nyerhettél volna?

– Ezen én is gondolkodtam. Nem tudom, hogy ment volna, de azt láttuk, hogy a nagyhangúak az elején kiestek. Szerintem az én karakterem el tudott volna jutni sokáig, mert nem sok vizet zavartam volna, irányíthatónak tartottak volna az árulók.Teniszbíróként mutatkoztál be a játékostársaidnak.

Miért hallgattad el, hogy matematikus, üzleti elemző vagy? Nem akartad, hogy felismerjék, tudsz rendszerben, logikusan gondolkodni?

–Jól látod. Nem gondolom, hogy a matematikus szakma olyan magas polcra emelne, de semmiképp nem akartam ezzel kitűnni.

Azért kombináltál, valószínűséget számolgattál?

– Én végigszámoltam a játékot, persze nem ilyen magas szinten. Azt számoltam folyamatosan, hogy hol vagyok épp a játékban, kik lehetnek mellettem, kik ellenem, és hogy az árulótársaim hány emberre tudnak hatást gyakorolni. A vége felé egyre többet kellett matekozni, folyamatosan ment az agyam, hogy minden eshetőségre felkészüljek. A végén nagyon határozott lett a játékom, akkorra érkeztem meg igazán.

A 10. adásig nem bukott le áruló. Ez minek volt köszönhető?

– Több oka van. Az áruló lányok nagyon ügyesek voltak, engem behoztak feláldozható negyediknek, és nem hagytunk magunk után komoly nyomokat, az ártatlanok ezért nehéz helyzetben voltak. Nem tudtak szerveződni, összefogni, az ötleteik pedig elvesztek a nap végére.

Nem volt telefon, internet, külső inger, és a riportszobában sem találkoztatok riporterrel. Ez mennyire tette nehézzé a játékot?

– Nehéz volt, hogy csak a játékostársaktól kaptam visszajelzést, akikben viszont nem bíztam. Ettől folyamatosan újabb és újabb kaotikus gondolatok születtek a fejemben. A riportszobában is csak egy hangszórón keresztül folyt a beszélgetés, ez nagyon furcsa volt, ráadásul ott bele kellett nézni a kamerába, a játékban viszont ezt kerülni kellett. Az volt a legnehezebb, hogy tényleg nem tudtad, jó vagy rossz az, amit csinálsz. De ez a magamra utaltság sokat hozzáadott a személyiségfejlődésemhez, mert megtanultam úgy működni, hogy csak magamra számíthatok.

Ellentmondásos érzelmekkel viszonyultál a győzelmedhez, mert röstellted, hogy a társaidat is hátba kellett támadnod a győzelemhez. Túljutottál már ezen?

– Nem esett jól, hogy meg kellett vezetnem a játékostársaimat, szégyelltem is magam, de túltettem magam rajta.Az látszott, hogy a játékosok mekkora csalódásként élték meg az árulásokat.

A játék után helyre tudták tenni ők is, hogy ez csak egy játék volt?

– A játékosokat és a nézőket is nagyon behúzza ez a játék, és azt feldolgozni, hogy valaki, akiben vakon megbíztál, napokon át megvezetett téged, nem egyszerű. A forgatás óta eltelt pár hónap, és a többiek is helyre tudták ezt tenni többékevésbé, bár nézve a műsort mindannyian újraéltük az ott történteket.

Okoztál-e meglepetést magadnak és az ismerőseidnek?

– Voltak olyan dolgaim, amikre ott jöttem rá. Például azt hittem, hogy jobban tudok hazudni, de azzal szembesültem, hogy amikor hazudok, akkor elvörösödik a fülem, a nyakam, tikkel a szemem – minden tünet jelentkezett, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. Szerencsére mindig ki tudtam dumálni magam. Ezt a hazudozási képességemet a játék folyamán folyamatosan fejlesztettem, a végére egész jól belejöttem. Az ismerőseim azt azért látták, hogy néha túlzó voltam, de annak örülök, hogy önazonos voltam végig, mert a rólam kialakult kép összeségében valós, még ha az életben nem is vagyok annyira sete-suta, mint a képernyőn. Az interjúszobában azért kiderült rólam, hogy vicces és laza vagyok, emellett mélyen megélem a dolgokat.

Az Áll az alku műsorban is voltál, ott 2,8 millió forintot nyertél. Izgat még valamilyen műsor?

– Az Áll az alku 2017-ben volt, tetszett a műsor, és kaptam lehetőséget a szereplésre. Egyelőre ennyi elég volt, most már csak a barátaimmal játszom időnként, és hangolódom a karácsonyra.

Hol és hogyan karácsonyozol?

– Én 10 napot itthon töltök Óbecsén, közösen készülünk az ünnepre, és a nővérem és a sógorom születésnapja is ilyenkor van. A keresztlányommal most azt is megbeszéljük, hogy a nyeremény egy részéből merre szeretne elutazni velem.

F.R.