Óbecsétől Bostonig – 2. rész

Amerikában zenélt a Fokos zenekar

Emlékeztetőül: A Fokos zenekart nemrégiben az a megtiszteltetés érte, hogy Amerikában is bemutatkozhatott. Az ifjú zenészek szeptember 13-a és 19-e között a bostoni Szüreti fesztiválon muzsikáltak több, mint négyszáz személy előtt. Meghívásuk a massachusetts-i magyar közösségtől érkezett.

Élményeikről és tapasztalataikról Balázs és Péter meséltek. Az interjú folytatását olvashatják.

Balázs: Mivel szombaton volt a fesztivál, vasárnap kirándultunk, elmentünk Boston Red Sox – New York Mets baseball meccsre. Az egy valódi családi program. A szülők gyerekekkel érkeznek, esznek, isznak, a gyerekeket külön foglalkozások, játékok várják. Ami még engem nagyon megfogott az amerikai életben, hogy elképesztően patrióták. Minden erről szól. Például a baseball meccs szünetében bejött egy illető, aki elénekelt egy hazafias dalt, a God bless America-t. Erre az egész stadion felállt és úgy énekeltek, mintha a himnusz lett volna. A házakon kint van az amerikai zászló, a gyerekek minden reggelüket úgy kezdik, hogy felesküdnek a zászlóra meg a hazára. Tehát van bennük egy olyan adag patriotizmus, amit az egész világ megirigyelhetne tőlük.

Péter: Ezután béreltünk egy cadillacet és nekivágtunk New York-nak. A vendéglátónk, akinél aludtunk, felhívta egyik ismerősét New York-ban, hogy biztosítson nekünk szállást egy éjszakára. Ez az úriember a város brooklyni részén lakik. Kb. éjfélre értünk oda. Hihetetlen, hogy ennyire közvetlenek. Egy idegen fickó csak így befogadott minket, mert a barátja ismerősei vagyunk, a feleségével hajnalig beszélgettek velünk, finom ételeket készítettek az ottlétünk alatt. Aznap este is hazai ízekkel, sült kolbásszal és kovászos uborkával vártak minket. Reggel lecsós rántotta illatára ébredtünk, ebédre pedig rakott krumplit sütöttek nekünk. Ez a new york-i vendéglátónk, akit egyébként Molnár Györgynek hívnak, másnap eljött velünk New York-ba, megmutatott néhány dolgot, pl. hogy hogyan működnek a dolgok a metrón.

Balázs: Nem lehet szavakkal elmondani, hogy mekkora a Central park. Két óra alatt csak egy töredékét tudtuk megnézni. New York-ot lehetetlen egy nap alatt megnézni és körbejárni, de szerencsére olyan jól meg van oldva az utcák beosztása, hogy könnyen és gyorsan tudtunk tájékozódni és közlekedni. Olyan az egész, mint egy koordináta-rendszer. Amit Bostonról elmondtunk, hogy nyugodt, rendezett, azt New York-ról egyáltalán nem lehet elmondani. Világit, zajos, rengeteg és sokféle ember, csalók próbálkoznak az utcákon rádsózni valami tárgyakat vagy elvenni a pénzed, betondzsungel, párás levegő… Ez a város borzasztóan pörög és egy kicsit agresszív. Bostonnal ellentétben ez nem egy élhető hely. Nagy vágyam volt, hogy megnézzem az Empire State Building-et. Amikor ott álltunk alatta, nem is láttuk a tetejét.

Péter: A Times Square-en bementünk egy étterembe, aminek az a neve, hogy The View. A 48. emeleten található, üveg az egész, és forog. Egy óra alatt tesz meg egy kört. Ott bevártuk, hogy elkezdjen sötétedni. Az a látvány semmihez sem fogható! Ez a város semmihez sem hasonlitható. Abból, amit mi látunk és hallunk nálunk, minden Amerikáról szól, azon belül is leginkább New York-ról – zenék, filmek, sorozatok… Ez pedig egy óriási pluszt ad az egésznek.

FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ SZÁMBAN!

D.P.