Ötzi kortársának nyomaira lelhettek Óbecsénél?

Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológus kurátora ígéretes leletekre bukkant a községben lévő földhalmokon végzett terepkutatások során

Júniusban először végeztek archeológiai terepkutatást az Óbecse községterületén lévő halmokon – ezek olyan tájból kiemelkedő mesterséges dombok, amelyek az őskorban, jellemzően a réz

korban jöttek létre emberi közreműködéssel. Mivel évszázadokon át használták ezeket különféle célokra, több rétegben viselik az antik, a közép- és az újkor nyomait, de a török hódoltságét is.

– Ilyen archeológiai terepkutatásokat ásatások előtt szoktunk végezni. A hetvenes években sok ilyen volt Óbecse község területén, ezért is furcsállottam, hogy a halmokkal senki nem foglalkozott, pedig nagyon szembeötlőek, tulajdonképpen az egyetlen megmaradt 5000–5500 éves építmények. Nagyon érdekes földhalmokról van szó, amelyek általában halomsírok, azaz tumulusok, illetve kurgánok – mondja Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológus kurátora.

Raško Ramadanski és a munkatársai kutatási engedéllyel kijárhattak azokra a szántóföldekre, ahol ezek a halmok vannak, hogy megfigyelhessék, mit hoznak fel a föld felszínére a gazdák a megmunkálás során – szerencsére ezek a halmok annyira kiemelkednek a földből, hogy nem szántják be, így sértetlenek.

– Egyeseken a mai napig vannak ősi gyeptársulási maradványok, ezzel magyarázható, hogy például a Zsablyánál lévő Juriša-halom nemcsak műemlékként, hanem természeti kincsként is védett terület, mert ott található az utolsó sztyeppei sziget. Az óbecsei község területén két olyan halom van, amelyen nem szántanak: a perleki Nagyhalom és a Csonthalom Bácsföldvár és Óbecse között, amelyeken olyan füvek nőnek, amelyek évezredek óta nem változtak, mert soha nem szántották be – mondja az archeológus.

A szakemberek a kutatás során azt is figyelték, hogy az állatok mit hoznak ki a felszínre: a borz, a róka beássa magát a halomba, ahonnan emberi csontokat, kerámiákat kapar ki. A terepkutatásnak az a lényege, hogy ezeket a földmegmunkálás vagy állati tevékenység során felszínre került dolgokat a szakemberek lemérik, lefényképezik, összegyűjtik, de ásatásokat nem végeznek, mindössze a leletek alapján fölmérik azt, hogy mi is lehet a föld alatt.

– A Csonthalmon van egy fakereszt, amit a kilencvenes években újítottak fel a helyiek. Korábban ott egy XIX. század végi kőkereszt állt, ami leomlott. A helyi szájhagyomány szerint ez a kőkereszt az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kötődik, egy tömegsír helyét jelöli. Ott valóban vannak még emberi csontok a felszínen. A 19. század második felétől egyébként Kalvarienbergként, azaz kálváriadombként jelölik a térképek ezt a helyet, de ezen a halmon találtunk középkori kerámiát és téglát is, ezért szerintem elképzelhető, hogy a Csonthalmon volt egy középkori magyar templom vagy kápolna temetővel – állítja Raško Ramadanski.

A község legmagasabb pontja a perleki Nagyhalmon található, ahol őskori, antik, közép- és újkori kerámiákat is találtak. A közelében van egy avar, egy szarmata és egy ősmagyar lelőhely is. A halom átmérője majdnem 80 méter, a magassága kb. 7 méter. Itt több dolog is utal az ősi kultúrákra, ugyanis ezeket a halmokat a leggyakrabban a badeni kultúrához és a Jamnaja-kultúrához kötik – ez utóbbi az első keletről érkező indoeurópai nomád kultúra, amely itt találkozik a neolit agrárpopulációval. A badeni kultúra az indoeurópai és helyi elemek keveréke lett – avat be a régész a munkájába.

Raško Ramadanskiék egy harmadik, névtelen halmot is kutattak az Alsóugaron – ezt az évek során már teljesen beszántották, egyáltalán nem szembetűnő, viszont őskori leleteket találtak itt a rézkorból, és olyan emberi csontokat is, amelyek a legrégebbi emberi maradványok lehetnek a község területén – itt élhetett az Ötzi nevű ősember óbecsei kortársa – közölte az archeológus.

– Minden jel szerint egy rézkori sír lett ezen a helyen megbolygatva, és én azon leszek, hogy mielőbb pályázati pénzt szerezzek az itten ásatásokra, mert a helyszín veszélyben van – mondja Raško Ramadanski.

Azt, hogy ennek az izgalmas halomnak mi lesz a neve, majd a jövő dönti el.