Schultz szelleme

Nem is tudom, hogyan kezdjem kis mondanivalómat.
Szinte a szomszédságunkban megint csörögnek a fegyverek, ezzel semmi újat nem mondok… Tudjuk, hogy milyen ez, hisz átéltük.
Kik az igazi áldozatok? Megint a nép, aki nagyrészt nem tehet az egészről.
Napok óta keresem a lehetőséget, hogy hogyan segíthessünk innen a bajba jutott testvéreinken és mindenki máson, aki ennek az őrületnek az áldozata.

Az óbecsei György László, azaz közismert nevén Schultz február 27-én tette közzé közösségi oldalán ezt a felhívást – ő volt az első Vajdaságban, aki gyűjtést kezdeményezett, de azonnal csatlakoztak hozzá zentai barátai, Borbély Izabella és Krisztián, majd több másik település civil önkéntesei is. Schultz, a Borbély-házaspár és a szabadkai Szűcs Lehel fölpakolt járművei március 7-én útnak is indultak az ukrán határ közeli Szamosszegre. A gördülékeny határátlépést a magyar konzulátus tette lehetővé a számukra.
Megrázó élmény volt élőben látni a kettétört életeket, érezni az emberi rezgéseket, ölelni a hontalanná vált gyerekeket – mesélte már itthon Schultz nem sokkal a hazatérésük után. Azóta úgy érzi: az út hatására egy kicsit más ember lett.
Schultz Németországban született, de 1988-ban hazaköltöztek. Itthon egy üres tanya várta őket, egyetlen bociból lett egy egész farmjuk. Tavaly ilyenkor még nagyjából ötven tehén, bika, borjú volt itt, azóta eladták őket. Régóta érlelődött ez az elhatározás a családban, végül édesanyjuk halála tett pontot az állattenyésztésre.
„A temetésen is az órát kellett néznünk, hogy már etetni kellene – ez a munka 365 napon át 24 órás ügyeletet jelent. Emelkedett a kukorica, a széna ára, ráadásul több tejgyár is elbánt velünk, évek óta milliós nagyságrendben tartoznak nekünk, és a támogatások kifizetése is elmaradt. A testvéreimmel ezért döntöttünk úgy, hogy eladjuk az állatokat.” A meglévő istállókat lovaspanzióvá alakították át. Két ló már a gondozásukban van, de vannak további érdeklődők is.
Schultznak most már a manufaktúra a fő foglalatossága. „Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el nagyobb mennyiségben mézes pálinkát készíteni. A hagyományos – szilvás, barackos, birsalmás – párlatok és az aszalt szilvás mézes mellett elkezdtem kísérletezni az ízesített pálinkákkal is. Ekkoriban a bodza számított igazi különlegességnek, még díjat is nyertem vele. Már csak két liter maradt belőle, féltve őrzöm őket.”
Az aszalt szilvás nagy sláger lett, ezt követte a málnás, a sima meggyes meg a meggyes-vaníliás, a körtés, az almás-fahéjas, karácsonyi különlegességnek pedig a sült almás. Ma már annyian viszik a cukor nélkül készülő Schultz-féle pálinkát, hogy a saját gyümölcs mellett venni is kell a belevalót. Schultznál sok csipkebogyó is terem, hát csinált egy aszús csipkebogyóbort is. Sokat ad a szép csomagolásra is, a pálinkásüvegek fadobozának egyediségét például Lichtenberg-égetéssel teszi egyedivé.
Ezek az italok Spirit of Schu-ltz néven futnak, ami annyit tesz: Schultz szelleme. De nem csak „saját szellemben” alkot: prémium pálinkába áztatott gyógynövények keverékéből egy gyomorkeserű is született, a Tiltott Vajdasághubbal együttműködve ez lett a Vajdasághub Pelkó, azaz pelinkovác. A Deskavaary zenekarral is készül egy hasonló közös projekt, ami egy az együttes neve alatt futó sós karamellás krémlikőr lesz.
A hecsedlihez jól passzol, hát a járvány kezdetén Schultz elkezdett szalagsajtot is görgetni. A bükkfafűrészporon füstölt sima és sonkás parenyicának Kosovska Mitrovicától Jagodinán át Magyarországig és Belgiumig is eljutott a híre, onnan is érkeznek rendelések. Már most április közepéig betelt a „gyártási kapacitás”.
A kenyér, az egy másik történet. „A kovászos kenyér sütésébe is a járvány ideje alatt vágtam bele. Ahogy a sajt a hecsedli mellé, úgy kívánkozott a kenyér a sajt mellé. Sok lapos frizbi sült ki, mire belejöttem, de soha nem éltem meg kudarcként, hiszen tudtam, hogy a kovász élő és érzékeny, meg tud lepni bennünket néha. Ez az egyetlen termékem, ami nem titkos receptúra, mert azt szeretném, hogy minél többen megtanulják a kenyérsütést. Örömmel adom a kovászt, ha kérik.”
Schultz számára a társasági élet nem csak baráti sörözést, borozást jelent, hanem közös munkát is. „Fontos a közösségi összefogás: azokkal a kistermelőkkel, akik hasonlóan gondolkodnak, segítjük egymást, terítjük egymás áruját is, és a magunk módján – áruval, pénzzel, internetes árveréssel – a rászorulókat is támogatjuk. Azért dolgozom a két kezemmel, mert ezt nem vehetik el tőlem. Mehetnék vissza Németországba, de az én jövőm itt van.”
Schultz közösségszervezésből is jól vizsgázott: május 6. és 8. között tarták meg a második mézesdűlői pogány ünnepet a tanyán.
„Őskeresztény ünnep – fogalmazzunk inkább így. Szeptemberben szerbek, magyarok együtt ünnepeltek itt. Én nem akarok gettósodni, meg akartam mutatni a szerbeknek is azokat az őskeresztény rítusokat, amelyek mutatnak némi hasonlóságot az ősszlávokkal. Ez az ünnep a lelkiség mellett igen látványosnak is ígérkezik: lesz füst, láng, torokhangos ősi zene, dob, lovaglás, íjászkodás, tartunk kézműves workshopokat és több zenekar is fellép majd.”

F.R.