,,Érdekes életképekkel mindig találkozhat az ember…“

Interjú Sipos Árpáddal – 2. rész

Az előző számban olvashatták a beszélgetés első részét, melyben az óbecsei Sipos Árpád mesélt hobbijáról, régiségek gyűjtéséről, a kollekciójáról, fotózásról… Elmondása szerint, szenvedélye a ,,retró kincsek’’ iránt még gyerekkorára vezethető vissza. Mára már több, mint ezer darab ékesíti a gyűjteményét. Másik ,,szerelme’’ a fotózás. Első önálló kiállítására idén került volna sor, de sajnos a járványhelyzet miatt kénytelen volt elhalasztani az eseményt. A tárlatnak a Negatívok címet álmodta meg. Erről is szó esett a beszélgetés során.
Az interjú folytatását olvashatják.
Fotózással is foglalkozol, de a hagyományos (filmes) módszer híve vagy. Milyen analóg gépeid vannak?
– A mai instant digitális fotózással ellentétben van egy érdekes érzés a filmes fényképezésnél: nem láthatod rögtön, hogy jól sikerült-e a fotó illetve egyáltalán sikerült-e. Rengeteg tényezőtől függ: hogyan tárolták a filmet, hogyan fényképeztél, illetve történt-e hiba az előhíváskor. Ha csak egy tényezőbe is hiba csúszik, az már látható lesz a végeredményen. Ezek a dolgok mellett lenyűgözött az a tény, hogy mennyi alkatrészből (fogaskerekek, óraművek, tükrök, prizma és így tovább) áll egy régi mechanikus fényképező és, hogy hogyan tudták a mérnökök olyan szépen szinkronizálni őket. Amikor még aprópénzért lehetett régi fényképezőket vásárolni a bolhapiacokon, vettem pár rosszat csak azért, hogy szétszedhessem őket és megismerkedhessek a működésükkel. Később már javítani is kezdtem (főleg Zeniteket). A javításuk mellett gyűjtöm is őket – az előbb említett Zenit márka kiadásait, de van Nikonom, Canonom, nagyformátú Seagull, Lubitel, távmérős Zorki és így tovább.
Sokan a mai fiatalok közül még nem is látták, hogy hogyan hívják elő a filmet. Hogyan tudod kivitelezni ezt a folyamatot? Van fotólaborod?
– A negatívok előhívása nem a legreprezentatívabb művelet hiszen vaksötétben kell a hívótankba varázsolni a filmszalagot, amely gyakorlatot igényel, de gyorsan belejön az ember. Érdekesebb része a vegyszerekkel való kísérletezés – milyen arányban keverjük őket össze, illetve meddig áztassuk velük a filmet. Ezeket a dolgokat figyelembe véve lehet a negatívot kontrasztosabbra, illetve halványabbra hívni, de, ha túllövünk a célon, akkor teljesen tönkre is tehetjük azt! Érdekességképp megemlíteném, hogy a negatívokat nem csak az arra kifejlesztett vegyszerekkel lehet előhívni, létezik kávéval, sörrel, borral, sőt még ajvárral való hívás is! Amikor úgy gondoljuk, hogy megtörtént a hívás, leállítjuk a folyamatot fixírrrel, majd egy alapos öblítés után felakasztjuk a negatívot súllyal az alján száradni. Száradás után lehetőleg felvágjuk és csomagoljuk őket megfelelő negatívtartókba. Később ezekről a negatívokról készíthetünk digitális fájlt scannerrel (egyszerűbb és gyorsabb) vagy lenagyíthatjuk őket a vörös fényű sötétkamrában (lassabb metódus). Mivel nem annyira elterjedt a negatív scanner, az analóg fotók előnye (vagy hátránya), hogy rá vagyunk kényszerítve, hogy előhívjuk, nagyítsuk őket, így sokkal nagyobb az esély, hogy az utókor számára megmaradnak. Sajnos a digitális fotózásnál ez nem tapasztalható, egyik hordozóról a másikra kell menteni és ennek sosem lesz vége, mindaddig, míg ki nem nyomtatjuk őket. Több százezer digitális fotóból pedig nehezebben válogat az ember mint 36 jól átgondolt képkockából…
Honnan az inspiráció a fotózáshoz? Miket szoktál fotózni?
– Tagja vagyok valamennyi belföldi és külföldi fotós csoportnak. Ezekben a csoportokban mindig vannak inspiráló fotók és ötletek, de számomra inkább a helyzet szüli az inspirációt. Egyik ismerősöm szavaival élve: „Mindig vidd magaddal a géped, sohasem tudod milyen érdekes szituációt láthatsz”. Ezt többnyire igyekszem betartani, s akár egy délutáni sétáról, akár egy külföldi utazásról van szó, érdekes életképekkel mindig találkozhat az ember.
Mik a tervek a jövőre nézve?
– A fotózásban találtam meg magam és szerencsés módon ez a régi hobbi lett a munkaköröm is. Ez év márciusára terveztem egy önálló fotókiállítást, ahol a filmes fényképezés csínját-bínját mutattam volna be a közönségnek, illetve a már kész analóg fotókból állítottam volna ki egy sorozatot. A kiállítást sajnos el kellett halasztanom a rendkívüli állapot miatt. Várom a megfelelő pillanatot és előbb-utóbb újból megrendezésre fog kerülni itt, Óbecsén. Tervben van egy másik kiállítás is, ahol a gyűjteményeim egy része lesz kiállítva, de egyelőre még kezdeti fázisban van a dolog. Úgy gondolom érdekes lenne a fiatalabb generációnak meglátnia, hogy hogyan is néztek ki szüleik, nagyszüleik hétköznapjai ebben a korszakban.

D.P.