Növényhotel nyílt Dreán

Daliborka Popov a téli gondozásra rá bízott cserepeseknek minden gondoskodást megad

Daliborka Popov nagyon szereti a növényeket, van is hol teleltetnie őket, ez viszont nem mindenkinek adatik meg. Először tavaly ősszel kérte meg egy a telet Újvidéken töltő szomszédja, hogy fogadja be télre a cserepes növényeit. Daliborka hónapokon át gondozta őket, tavasszal pedig a tulajdonosuk szebb állapotban vihette őket haza, mint amilyenben a tél beállta előtt voltak. Ekkor jutott az eszébe az, hogy sokan lehetnek hasonló helyzetben, pláne, ha már nagyra nőtt a növényük. Felajánlotta ezt a lehetőséget az interneten, és ma már öt család növényei és fácskái vannak elszállásolva a növénypanzióban. Daliborkának ez minden napra ad feladatot bőven, de örömmel babusgatja a rá bízott növényeket.
– Mindegyik növénynek saját dossziéja van, ebben szerepel a fényképe, az igényei, és naplózom a vele elvégzett munkát is. Van, amelyiket gyakrabban kell locsolni, a másikat ritkábban. Ügyelnem kell a fényviszonyokra, a páratartalomra. Ha kell, átültetem őket. Tisztogatom a leveleket, ellenőrzöm, hogy nem támadta-e meg őket betegség, kártevő. Nem vagyok híve a vegyszeres kezeléseknek, én inkább fahéjas, fűzfakéregteás vagy banános vizet használok tápozásra, a kártevőktől pedig szappanos vízzel vagy kézzel szabadulok meg. Csakis egészséges növényeket viszek be a többi közé, ezért az elhelyezésük előtt mindig tüzetesen átvizsgálom őket – mondja Daliborka.
A családi gazdaság is sok munkát követel, a helyi közösség titkáraként is helyt kell állni – Daliborkának a növények szinte stresszoldó terápiát jelentenek. Csak a sajátjaiból legalább negyven fajta van: kaktuszok, buzogányvirágok, filodendronok, schefflerák, pálmák, fikuszok, begóniák, leánderek, hortenziák…
– A nagymamám is imádta a növényeket, anyukám szokta is mondani, hogy olyan vagyok, mint ő: ha fordítva ültetek el egy növényt, akkor is kihajt. Mindig csak szaporítottuk őket, tele volt virágokkal a ház kint is, bent is. Mások is tudtak erről a szenvedélyünkről, így például egy idős néni, aki öregek otthonába költözött, nekem ajándékozta a virágait. Minden növénynek alaposan utánaolvasok. A sansevieria (anyósnyelv) szinte elpusztíthatatlan, akárcsak a zámiák (legénypálmák), amelyek akár egy hónapot is kibírnak félárnyékban, locsolás nélkül. A trópusi erdőkből származó zebralevél (Calathea) ezzel szemben igényli a párát, a zuhanyzást, de a locsolással vigyázni kell, nehogy gyökérrothadás legyen a vége. Sokan féltik a pálmáikat, pedig nekem az a tapasztalatom, hogy a pálmák akár a – 15 fokos hideget is kibírják, csak jól kell takarni őket. Ha a földben hagyjuk őket, kétszer olyan gyorsan fognak fejlődni, mint ha cserépben neveljük. Most még én is cserépben nevelgetem a kis pálmáimat, de tavaszra mind földbe kerül majd az udvaron – tervezgeti Daliborka.
Daliborka szeret falun élni: a munkája mellett jut ideje a növényeire és egy másik szenvedélyére, a művészi fotózásra is. Számára ez a falu a nyugalom szigete, a hét éves kislányát is itt akarja felnevelni.
– Egyáltalán nem élem meg hátrányként azt, hogy egy kis faluban élünk. Igaz, hogy bizonyos dolgok – zeneiskola, sportolás, nyelviskola – a mi gyerekeinknek nem elérhetőek, de próbálunk egy kombit szervezni, ami hozná-vinné őket. Viszont a mi gyerekeink biztonságban vannak a faluban. Nekünk itt megvan a nyugalmunk és a szabadságunk. Ha másfajta kikapcsolódásra vágyom, én autóval két óra alatt Belgrádban vagyok, de egy belgrádinak sok pénzt kell fizetnie azért, hogy egy nyaraláson úgy feltöltődjön, mint mi itthon – állítja Dalikorka, aki a helyi közösség titkáraként igyekszik tenni is azért, hogy a falu élhető hely legyen fiatalnak, idősnek egyaránt.
Azt, hogy a hobbiból lesz-e üzleti vállalkozás, egyelőre nem tudni, de a növényhotel ajtaja egész éven át nyitva áll a vendégek előtt: a legkisebbektől az akár négy-öt méteresekig bármilyen növény jöhet rehabilitációra vagy téli üdülésre Daliborka zöld oázisába.

F.R.