Óbecse

A birka három kívánsága

Nagy „Zsárik” István péterrévei juhász szerint ma mára pásztorkutyák sem a régik

Nincsenek már a subában a szabad ég alatt éjszakázó pásztorok, helyüket egy új juhásznemzedék vette át. Közöttük vannak olyan birkatenyésztők, akik a nagyszülők, szülők példáját követik, de vannak szép számmal első generációs juhászok is – a 46 éves péterrévei Nagy „Zsárik” István is a család első igazi juhásza.

Autószerelőnek tanult, de juhász lett. Hogy történt?

Már az őseim is próbálkoztak birkatenyésztéssel, de nem tartott sokáig a juhászkodásuk, birkából nekik végül csak annyi maradt, amivel ellátták hússal a családot, esetleg egy kevés jutott eladásra is. A nagyapám is csinálta, az apám is egy ideig, de aztán elment vállalati munkásnak.

Autószerelőként nem is dolgozott?

Nem. 1995-ben végeztem, akkor már volt itt 20-25 birka. Meg a 90-es évek nehéz évek voltak, nem volt munkalehetőség a szakmámban, mert nem nagyon vezettek autót az emberek, de én se kerestem a lehetőséget. Nem akartam a szüleim terhére lenni vagy külföldre menni, ezért döntöttem a juhászkodás mellett.

Mennyi birkája van most?

150 anyajuhom van, a felük épp megellett. A kettes ellés az idén elég kevés, alig vannak ikerbárányok, viszont az időhöz képest elég életrevalóak.

Ez mit jelent?

A tavalyi szárazság miatt a takarmányuk nem lett olyan jó, ehhez képest mondom…

Merre legeltet?

A törökbecsei határban van egy nagy kiterjedésű legelő, a simogyi puszta, ott vagyunk úgy május elsejétől aratásig, utána búzatarlóra, majd napraforgóra, kukoricára megyünk szépen sorba. A legelő körül vannak szántók, és amelyik gazda megengedi, annak a földjére ráhajtunk. Sajnos egyre fogy a legelő, mert a szántók terjednek.

Mi a birka csemegéje?

Azt mondják, a mindene a búzameg a zabkelés, abban benne van minden, amire szüksége van.

Mennyi időt tölt velük a legelőn?

Összefogtunk két másik juhtenyésztővel, és az állományaink arányában felváltva legeltetünk azért, mert mellette el kell végezni a mezőgazdasági munkákat is, hogy legyen bekészítve takarmány az állatoknak. Tavasszal kihajtunk, májusban mennek utánuk a kosok. Ekkor jön a nyírás, amire vannak helybeli csapatok, akik hagyományos, kézi ollóval megnyírják őket.

A birkák mellett nincs ünnepnap

A kosok miért később mennek ki? A születésszabályozás miatt?

Igen, így időzítjük az ellést, hogy szeptemberben még ne legyen kisbárány, mert akkor még egy kicsit goromba az idő, melegek vannak, és az anyák sem tudnak még úgy fölerősödni. Október vége felé kezdenek elleni, akkor hozzuk őket haza.

Szóra hajló pásztorkutya nélkül nem lehet birkát őrizni. Vannak négylábú bojtárjai?

Vannak, de az igazán jók elfogytak. Valamikor nagyon hűséges, jószándékú kutyáink voltak, de már nincsnek. Ritkán lehet találni a faluban jó segítő kutyát. Nem vagyok maximálisan megelégedve velük, régen repültek a kutyák.

És most?

Most ezek mindenfélék. Makrancosak. Pedig egy jó kutya aranyat ér. Kutya nélkül nem lehet meglenni kint, még a rossz kutya is ér valamit. Régen figyeltek nagyon, hogy mikor van rájuk szükség, ha megintettem, hogy merről menjen, úgy megdobta a földet, hogy a szemembe szállt, amikor startolt futtában.

Van-e vadveszély kint?

Megjelentek a sakálok. Az ősszel egyszer sűrű köd volt, vonítást hallottam, a birkák mentek körbekörbe, érezték a veszélyt, de én hangoltam, világítást gyújtottam, és csönd lett. Több estén át is megjelentek akkor a sakálok.

A juhászbot mire kell?

Azért van a bot végén a kampó, hogy ha a birkát megközelítjük, nem muszáj kézzel megfogni, hanem megakasztjuk a lábát – ennyi.

A régi eszközökből már csak ez a gamós juhászbot maradt, szűrt, subát, kalapot nem viselnek már. Miben változott még a juhászélet?

Én a Gór József mellett tanultam kezdő suhancként, ő arra kért, hogy ne menjek fehér miciben, ne járjak fehér színű, feltűnő feliratú felsőben, olvadjunk egybe a környezettel. A juhtenyésztés régen ellentétese volt a mostaninak, akkor a pásztorok zárkózottabb emberek voltak, ha azt kérdezték tőle, mennyi birkája van, azt mondta, annyi, amennyit egy jó kutya körbeszalad. Arról se kellett mindenkinek tudni, hogy ki merre legeltet, nem kérkedtek. Most a Facebookra is sokan fölrakják magukat.

Hol alszik, amikor kint van? 

Régen a földön aludtak a juhászok, birkabőrrel, subával takaróztak. Most mi abban a kis utánfutós kempingben alszunk, amiből valamikor Béla bácsi árulta a hamburgert a piacokon. A birkáknak is van karámjuk és egy fészerünk is van arra az esetre, ha megbetegszik valamelyik állat.

Régen a pásztorok akkor sem tétlenkedtek, míg csöndben legelésztek az állatok: ostort készítettek, botot, furulyát faragtak, az elhullott állatok csontjából, szarujából, bőréből, szőréből sokféle hasznos dolgot készítettek. Hetente három napot legeltet, de ma már ilyesmivel talán senki nem üti agyon az időt. Nem unalmas?

A birkák mellett nincs ünnepnapIstván a középiskola elvégzése után nem autószerelőnek, hanem juhásznak állt A nagy melegben lehet unalmas, mert 9-10 óra között a bikák megállnak, és délután 5-ig így maradnak, ami egy kicsit hosszú idő. Olyankor hallgatom a rádiót, nézegetem a telefont, tétlenkedek egy kicsit. De időközben azért meg kell készíteni nekik a vizet, ilyenkor lehet észrevenni, hogy valamelyiknek fáj a lába vagy beköpte a légy. Aki akarja, megtalálja a munkáját. Van közben ellés is, akkor kicsit gondozni kell az állatokat. Figyelni kell a birkát, mert a viselkedése elárulja, ha baj van.

Milyen betegségei vannak a juhnak?

Van egy mondás, hogy a birkának három kívánsága van: eső ne essen, kutyát ne lásson, de mindig virágos mezőben járjon – ez a három nem tud egyszerre összejönni. A sántaság akkor gyakori, amikor nagyon esős az év, akkor a körmük köze kipállik, begyullad. A másik gyakori eset, amikor valamilyen sérülés éri a juh körmét és a légy belepi, ez a beköpés.

Lehet ismerni egyedenként a juhokat, amikor ennyi van belőlük?

Egyedenként kell ismerni őket. Amíg nem jött ez a támogatási rendszer, a mieink olyanok voltak, hogy „szemők” – ez azt jelenti, hogy a szeme körül volt egy flekk, vagy pöttyös volt, vagy a lába volt tarka, így sokkal könnyebb volt megismerni őket. Ezek még a régi cigája meg merinó keverékek voltak, hűséges, jobb birkák. Most nehezebb őket megkülönböztetni, mivel mindegyik fehér, nincs flekkjük. Szándékosan tartok pár tarkát a csapatban, azok viszik a csengőt, így könnyebb szemmel tartani őket.

Most milyen fajtákat tart?

Váltottunk a húshasznú württembergi fajtára, mert erre van támogatás, de van még cigája is. A württenbergi sokkal gyengébb, puhább, mint a hagyományosak. Igényesebbek, kényesebbek is.

Igaz, hogy az időt is meg lehet jósolni a birkákkal?

Igaz. Ha időváltozás várható, a birkák viselkedése is megváltozik, jobban, hosszabb ideig legelnek, jobban nekilapulnak. Régi juhász megfigyelés, hogy ha Szent Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe.

Mi volt tavaly a legnagyobb gond?

Az, hogy talpon a fű elszáradt. Szalad ilyenkor a birka, mindenbe bele akar menni, hogy valami kis táplálékhoz jusson, ezért néha zavarócskázni kell velük kint a legelőn.

István a középiskola elvégzése után nem autószerelőnek,
hanem juhásznak állt

Lehet profitabilis az elmúlt szezon?

Oda jutottunk, hogy csak ki szeretnénk húzni ezt a telet. Nem számolunk profittal, csak a túlélésben reménykedünk. Reméljük, hogy most enyhébb szezonunk lesz.

Az 1970-es, 80-as években a gyapjút meg a tejet is jól megfizették. Manapság van kereslet gyapjúra?

Gyapjúra nincs kereslet egyáltalán, két évre visszamenőleg megvan a gyapjúnk, legközelebb valószínűleg rögtön visszük a szemétre.

A tejnek sincs piaca?

Nincs kereslet a tejre. Meg a legelőn háromkor kellene kelni a fejés-hez, a mai világban ez már robotmunka lenne. Szóval nem fejünk, csak az ellés után, hogy ne kapjon az állat tőgyulladást.

Mennyi munkával jár a télre hodályba szorult birka?

Bent napjában kétszer etetünk, reggel 8 felé, meg délután 3-4 között. Ha ellések vannak, van, hogy éjszaka is ki kell menni segíteni. Az állattartásban nincs ünnepnap.

Bent milyen takarmánnyal eteti őket?

A hagyományos dolgokkal: a fias birkáknak van derce, kukorica, zab, a bárányoknak kukorica, tritikálé meg báránykoncentrát keverve. Amit lehet, azt mi megtermeljük.

Vannak-e kedvencek a birkák, bárányok között?

Régebben, amikor kevesebb volt, voltak kedvencek, a tarka vagy a csengős – azoktól nehezebb volt megválni. Most már más világot élünk.

Ha már nem lesz ebből megélhetés, mit fog csinálni?

Elmegyek valami munkahelyre dolgozni, de amíg lehet, én ezt csinálom.

F.R.