Az utazás önismeretre tanít

A tömegturizmus és a banális élmények virtuális versenyének a korában felüdülés olyan emberrel beszélgetni, akinek egészen más az utazásfilozófiája. Az utazás művészetéről Gálfi Attilával, az Óbecsei Gimnázium kémiatanárával beszélgettünk, aki bő másfél évtized alatt 40 országba látogatott el, néhány helyre pedig többször is visszajárt. Attilát azonban nem a checklistek kipipálása motiválják.

Téged mi motivál az utazásokra: a kiszakadás a mindennapokból, a pihenés, a kíváncsiság?

Sokféle motivációm van: szeretek új helyeket és kultúrákat megismerni, élvezem a természetet, a tengert, az ételeket, a jó társaságot. A munkahelyi kötelezettségeket is könnyebb elviselni, ha közben teszünk hosszabb vagy rövidebb kirándulásokat. Szerintem az utazásnak az élmények fúziója, a test és a lélek lazulása, az észrevétlen tanulás és a látószög kiszélesítése ad értelmet. Sokat olvastam például az izraelipalesztin konfliktusról vagy Jézus szenvedéseiről, de a teljes kép csak akkor állt össze bennem, amikor ott voltam Jeruzsálemben, és ellátogattam a palesztin enklávékba is, ahol elbeszélgethettem az ott élőkkel.

Hol jártál legutóbb?

Karácsony és újév környékén Ománban voltam – ez egy egzotikus, de nem elérhetetlen desztináció. A WizzAir repül Belgrádból Abu Dhabiba relatíve olcsón, onnan sok érdekes helyre lehet tovább utazni, közöttük Ománba is. A barátaimmal igyekszünk telente egy kellemesebb éghajlatú országba eljutni, és Omán olyan hely volt, ahol 25 fok van télen. Az első ilyen utam 15 éve Tunéziába vitt, már akkor megfogott az arab világ. Azóta igyekszem minél több, az egyszerű nyaralásokon túlmutató, alacsony költségvetéssel megvalósítható utat megszervezni, de van, hogy csak valahova a közelbe megyünk el a barátaimmal egy hosszú hétvégére.

Mennyire készülsz fel az utazásokra?

Alaposan. Jó előre – akár egy évvel korábban is – meg kell venni a repülőjegyet, mert így lehet olcsón utazni, kedvező áron szállást is foglalunk, de tanulmányozni kell mások tapasztalatait és meg kell tervezni a tartózkodást is. A kirándulásokat is érdemes előre lefoglalni, olcsóbban járunk így. Ha felkészülünk, kevesebb kellemetlen meglepetés ér bennünket a helyszínen, de vannak olyan dolgok is, amiket rá kell bízni a véletlenre.

Nem kell mindig messzire menni a csodákért.

Van, akit csak az egzotikum, a saját életétől merőben eltérő világ hoz lázba. Nagyon izgalmas az arab világ, a Holttenger vagy Dubai, de Madei-ra, Málta, Kréta, Szerbiában a Vaskapuszoros vagy az Uvac folyó völgye is az. Nem kell mindig repülőre szállni az élményért, mi is szoktunk autóval utazni közelebbi helyekre, és ezek sem kevésbé szépek, mint a távoli desztinációk. A volt Jugoszlávia országai is sok szépséget tartogatnak az utazóknak, de Vajdaságban is érdemes egynapos kirándulásokat vagy túrákat tenni.

Egyedül vagy társasággal utazol?

Sosem utaztam még egyedül. Én szeretem megosztani és átbeszélni az élményeket másokkal, ezért olyan barátokkal járom a világot, akikkel ilyen téren „kompatibilisek” vagyunk.

Ha ki kellene emelni egy utat mind közül, melyik lenne az?

A két erdélyi utunk. Kiemelkedő élmény volt eljutni az ezeréves határig, lenyűgöző a természet és az emberek is. De természeti szépségekben gazdag például Madeira, Málta vagy Észak-Macedónia is, amely gyönyörű, olcsó és az emberek is kedvesek.

Utazó vegyész (Putujući Hemičar) címmel blogot írsz. Hogyan kapcsolódik össze ez a két szenvedélyed?

Sajnos nem jut időm minden kalandomat megírni, de a kémia mindenhol jelen van. Megérint Grúzia gyógyvizeinek az illata és érdekel a vegyi összetételük, megcsodálom a petrai kőzetek színét és kíváncsi vagyok a kialakulásukra, Tel Avivban a gyémántcsiszolás műveletébe tudtam belelesni, a szerbiai Đavolja Varoš különleges vizeiről írtam, és én Párizsban is jobban örültem a Marie Curie laboratóriumában tett látogatásnak, mint az Eiffeltoronynak vagy más idegenforgalmi látványosságnak – szinte mindenhez kapcsolódik valamilyen kémiai asszociáció. A tapasztalataimat gyakran be tudom építeni a tanításba is és az iskola Erasmus-projektjeiben is hasznosítani tudom.

Montaigne francia filozófus szerint „nincs jobb iskolája a csiszolt életnek, mint ha sok más létforma, hangulat és szokás képét idézzük s a természet ábráinak sokféleségét kóstolgatjuk”. Te tapasztaltad a világjárásnak ezt a hatását?

Az utazások gyakran önmagunk felé fordítanak bennünket, és a külső szenzációk, az idegenforgalmi látványosságok sokaságán túl önismeretre tanítanak, mert kilépve a mindennapok mókuskerekeből elkezdünk azon gondolkodni: kik is vagyunk és hol a helyünk a világban? Új környezetben, váratlan helyzetekben kiderül, hogy mennyire vagyunk talpraesettek vagy toleránsak. A kezdő utazók gyakran esnek abba a hibába, hogy minden látványossághoz el akarnak zarándokolni, még azon az áron is, hogy reggeltől estig loholnak. A tapasztaltabbak már tudják, hogy nem kell minden híres épületet látnunk. A helyiek megfigyelése, üldögélés egy padon, a pillanat megélése is értékessé és felejthetetlenné tudja tenni az utazásunkat. Egy milliós városban, a sivatagban vagy egy tengerparti kis faluban óhatatlanul is felmerül a kérdés: a saját életemet éleme otthon, és úgy éleke, ahogy szeretnék? Az utazás sok kérdésre választ ad, és sokat meg is nyit. Nagyon jó, hogy különböző embereket ismerhettem meg, mert sokkal nyitottabb, toleránsabb lettem a magánéletben és a munkámban is. Jobban el tudom választani a lényegest a lényegtelentől, és egyre kevesebb figyelmet szentelek a negatív apróságoknak. Azok, akiknek az utazás a nyaralásban merül ki, nem érthetik meg azt a szenvedélyt, ami bennünket hajt.

Megfordulte a fejedben az, hogy máshol élj?

Elkezdtem spanyolul tanulni, mert a spanyol kultúra, mentalitás és az ottani természet is nagyon közel áll hozzám. Ha valaha költözésre adnám a fejem, egy spanyol tengerparti helyre mennék.

F.R.