Élete végéig az újságírásnak élt

Múlt szombaton a péterrévei katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra Lajber György újságírót

Szülőfalujában, Péterrévén február 9-én végső nyugalomra helyezték Lajber György újságíró, szerkesztő, a Magyar Szó egykori óbecsei tudósítójának földi maradványait. A gyászszertartáson elsőként Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője emlékezett a kivételes szorgalmú kollégára.
– Attól a kollégától búcsúzunk, aki élete végéig az újságírásnak élt: vasárnap is, ünnepnap is és a nap huszonnégy órájában. Azok közé a régi vágású újságírók közé tartozott, akik közül már kevesen maradtak, és akiknek szakmai elkötelezettsége és hivatástudata nem engedte meg, hogy tétlenül elmenjenek bármilyen esemény mellett, amely érdekelheti az olvasót. Vidéki újságíróként az átlagnál is többet vállalt, hiszen mindenhez értenie kellett, a politikától kezdve, a sportig, a közélettől a művelődésig. Ilyen munkatársa volt Lajber György a Magyar Szónak, aki hatalmas munkabírásával kiemelkedett a kollégák közül – mondta búcsúbeszédében Varjú Márta.
Az óbecsei kollégák nevében Tihomir Brankov újságíró, az Óbecse Autó-Motoros Klub nevében pedig, amelynek közel két és fél évtizedig tagja, évekig pedig elnöke volt, Aleksandar Markov vett végső búcsút Lajber Györgytől, aki példaértékű közéleti tevékenységet is végzett: részt vett a péterrévei és az óbecsei amatőr színház és a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör munkájában, tíz éven át pedig egyik fő szervezője volt a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének. A kultúrkör nevében érdemeit Kiss Igor méltatta.
– Sokat tett a közösségért, a kultúráért, az itt- és megmaradásunkért. Ha csak annyit megtanulnánk tőle, hogy a jó, a nemes ügyért hogyan kell kiállni, hogy hogyan kell célunk eléréséhez jó szövetségeseket találni, illetve hogyan kell közösséget építeni és a közösséget megőrizni, de jó lenne! Ott volt a Petőfi kultúrkör újraalapításánál, írásai ott voltak nap, mint nap a Magyar Szó hasábjain, de Óbecse és Péterréve közéletében, valamint a művelődés területén is tevékeny volt. (…) Emlékszem, két évvel ezelőtt a Gondolat-gomolyag című könyvének bemutatóján azt mondta: „Tulajdonképpen az olvasók a könyvvel az életet kapják. Az életben pedig van humor és vannak kevésbé humoros történések is. Ebben a könyvben most a kevésbé humoros dolgok közül azok az élmények, azok a dolgok jelennek meg, amelyek tulajdonképpen most, már hetven év után, mind élesebben felszínre kerülnek.” Most véget ért Gyurka bácsi könyvének utolsó fejezete is. Nincs több újságcikk, sem hétvégi Grimasz, véget ért a kabaré, nem lesz több könyvbemutató. A Vagyok című versével invitálom Önöket arra, hogy az életére visszatekintve, a vele töltött pillanatokra emlékezzünk. „Vagyok, tudok róla, valaha tettem is érte. Még nem mérlegeltem, érdemes volt-e? A megállapítást meghagyom az utókornak.”
Lajber György tevékenységéért több elismerést is kapott: 1995-ben a Magyar Szó Életműdíját, 2004-ben a Motoros Szövetség Arany plakettjét, 2011-ben pedig Óbecse község-díját vehette át.
Fehér Rózsa