,,Érdekes életképekkel mindig találkozhat az ember…’’

Interjú Sipos Árpáddal – 1. rész

Az óbecsei Sipos Árpád évek óta gyűjt régiségeket. Azt mondja, szenvedélye a ,,retró kincsek’’ iránt gyerekkorára vezethető vissza. Jelenleg több, mint ezer darab ekésíti a gyűjteményét. Emellett, a fotózás a másik ,,szerelme’’. Első önálló kiállítására idén került volna sor, de sajnos a koronavírus járvány miatt kénytelen volt lefújni az eseményt. A tárlat a Negatívok címet kapta (volna). Ennek ellenére szívesen beszélgetett velem hobbijáról, a gyűjteményéről, a fotózásról…
Az interjú első részét ebben a számban olvashatják.
Mikor alakult ki a szenvedélyed a régiségek iránt? Emlékszel-e mi volt az első régiség, illetve tárgy, amit kaptál, beszereztél?
– Egészen kiskoromig vezethető vissza az érdeklődés a régiségek iránt. Úgy öt éves lehettem amikor a fogorvosom (akinek a fő érdeklődési köre a numizmatika és a filatélia) adott nekem egy emlékérmet, mivel katonásan kibírtam a fogászati beavatkozást. A Jugoszláv Néphadsereg tíz éves fennállásának alkalmából készítették 1951-ben. Természetesen mind a mai napig féltve őrzöm.
Körülbelül hány tárgy ékesíti a gyűjteményed eddig? Számoltad, vagy számon tartod őket?
– Őszintén szólva sohasem számoltam. Voltak próbálkozásaim hogy katalogizálom őket, de rájöttem, hogy rengeteg időt igényel, ha az ember becsületesen, minden egyes tárgyat (a képeslaptól kezdve a fényképezőgépeken át a telefonfülkéig) össze szeretne írni. A precíz katalogizálás azt jelenti, hogy nem csak egy rövid címet és számot kap a tárgy hanem teljes leírást – gyártási év, származási hely, állapot, darabszám, beszerzés éve, előző tulajdonos és még sorolhatnám… Amennyiben a legapróbb tárgyakat, illetve dokumentumokat is figyelembe veszem, ezer felettire tehető ez a szám. Egyszer azonban csak eljutok odáig, hogy tényleg mindent összeírjak és akkor pontosabb képem lesz az állományról.
Egészen pontosan mi minden található meg a gyűjteményedben?
– A legtöbb gyűjtő általában specializálódik egy bizonyos tárgyra vagy évre, nálam viszont maga a korszak van a gyűjtésem középpontjában. A valamikori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság korából származó tárgyakat gyűjtöm. Túlnyomórészt használati tárgyakat, régi bútorokat, könyveket, képeket, képeslapokat, fényképeket, érdekes dokumentumokat, aláírásokat, és még sorolhatnám.
Honnan szerzed be ezeket a régiségeket?
– Nagyon sok érdekességet lehet találni a bolhapiacokon, vásárokban, bár érezhetően gyengébb a felhozatal mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Mindig elgondolkodom rajta, hogy azért-e mert lassan “elfogynak” ezek a régi dolgok vagy az emberek kezdenek rájönni, hogy bizony, sokkal minőségesebbek a régi tárgyak – ahogy mondani szokás “ezek még anyagból vannak” és így inkább megtartják maguknak vagy más helyeken árulják őket drágábban.
A bolhapiacokon és vásárokon kívül mivel az ismerőseim tudják mi érdekel, igen gyakran meglepnek különböző érdekességekkel, vagy akár információval hogy itt meg itt láttak kidobásra váró régiségeket. Nem utolsó sorban pedig ott a világháló ahol különböző gyűjtőkkel lehet kapcsolatba lépni és beszerezni a hiányzó régiséget illetve adok-veszek típusú oldalakról mazsolázni.
Melyik a legkülönlegesebb darab a gyűjteményedben? Egyáltalán ki tudsz emelni egyet, vagy számodra mind különleges?
– Több különleges darab található a gyűjteményemben, de mégis számomra talán a nem olyan régen hosszas huza-vona után beszerzett eredeti telefonfülke a hozzá való telefonberendezéssel az egyik különlegesebb és reprezentatívabb példány. Egy az egyben hazai formaterv és gyártmány. Saša J. Mächtig, szlovén formatervező álmodta meg, aki többek között a híres (a valamikori tagköztársaságokban is igencsak elterjedt) moduláris piros trafikok atyja is. Utóbbi nem olyan régen állandó helyet kapott a New York-i Modern Művészetek Múzeumában.
Hol tartod ezt a sok tárgyat?
– Nagyon jó a kérdés. Szekrényekben, fiókokban rendszerezve a kisebb tárgyakat, dokumentumokat, de a legtöbb tárgy egyszerűen elvegyül a szobákban, hiszen jelentős része máig használható és én használom is őket! A nagyobb méretű régiségeket is igyekszem könnyen bemutathatóvá tenni, így a melléképületben kapnak helyet.
Néhány dolgot te magad restauráltál, raktál össze, javítottál meg. Például miket?
– Régóta leköt a barkácsolás, szerelés, javítás és az eddig szerzett tapasztalataimat igyekszem hasznosítani a gyűjteményem tárgyainak restaurálásakor is. Múlt évben kezdtem el restaurálni a három évtizede működésen kívül lévő első óbecsei jelzőlámpákat, amik ennyi év nemtörődömség és a vandálok munkája után nem voltak éppen a legjobb állapotban. A restaurációt sikeresen befejeztem és ebben az évben átadtam őket a Városi múzeumnak, hogy a látogatók közelebbről is szemügyre vehessék, kipróbálhassák őket.
Ezen kívül még sok mindent javítottam meg: írógépeket, telefonokat, bútorokat, rádiókat és még sorolhatnám. Célom az, hogy mindegyik tárgy még, ha sokszor nem is sikerül őket működésre bírni, legalább eredeti pompájukban ragyogjanak.
Az interjú második részét, melyben Árpád a fotózásról és a régi fényképezőgépekről mesél, a következő számban olvashatják, amely október 3-án jelenik meg.

D.P.