Mindenkinek aki a Földünket kedveli

Soha nem gondoltam volna hogy egyszer büntetésből leküldenek Terrára*. Hiszen csak egy aprócska vita volt Inge*-vel. De tessék…itt vagyok ezen a sárlabdán és úti cél nélkül járom Li…Lo…La… Los Angeles utcáit. Ironikus hogy pont ide küldenek. Az Angyalok városába. Egy csettintésbe kerülne hogy elpusztítsam az egész helyet.
Valakibe véletlenül belefutottam, azonnal rám is szólt az ember de nem érdekelt. Csak 15 minute* hogy itt vagyok de már is utálom a helyet. A caeli* rossz szagú volt nem olyan mint amilyenre terveztük. Hogy miért fogalmam sincs, hiszen szagtalan kéne hogy legyen.
Körülöttem hatalmas épületek voltak kékek mintha csak vitreum*-ból készítették volna őket. Milyen törékenyek. A lábam alatt nem volt luto* vagy herba* csak szürke…szürke beton. De a körülöttem sétáló embereket ez nem zavarta.
Terra sokat változott amióta legutoljára láttam. Másképp öltözködtek, sokkal több épület volt, mindenki a saját világába zárkózott és még köszönni se köszöntek egymásnak. Megértem, hiszen olyan sokan vannak, főleg a pirosan világító zsiráf-fény elött.
Deus* legutoljára akkor küldött ide amikor még mindenkinek volt háza, mindenki lovaskocsival közlekedett és még az áramot se találták fel.
Mondtam én hogy nem jó ötlet megengedni Vita*-nak megalkotni Edisont és Teslát.
Most mindenki saját magával foglalkozik, a fülükbe fehér vagy fekete kütyüket raknak és egy világító téglatestet hordoznak mindenhova. A férfiak ocsmányul öltözködnek, pedig kristály-tisztán megvarrattam és leírattam az 50-es évek divatját. Semmi tisztelet a felmenőiknek. A nőknek kilátszik a hasuk, meg fognak fázni. Nem csoda hogy ennyi medicus* van manapság. Hülye populusok*. És minek az a fehér dolog ami takarja a fél arcukat? Valami új divat?
Fújj…ez meg micsoda? Valamire ráléptem. Henger alakú volt és nagyot reccsent, az elején pedig azt írta ,,Coca-Cola”. Ez mit keres a betonon? Egyáltalán ez micsoda?
-Elnézést, de megmondaná ez micsoda?-állítottam meg egy embert aki megszeppenve megállt és kivette a füléből a fekete kerek valamit.
-Tessék?-kérdezett vissza felvont szemöldökökkel.
-Azt kérdeztem ez micsoda.-mutattam a fényesen csillogó cipőm mellé ahol ráléptem a ,,Coca-Cola”-ra.
-Egy üres Coca-Cola palack.-rázta a fejét értetlenül.
-És mit keres az aszfalton?-
-Honnan tudjam? Nem én dobtam le. Ha zavar dob a szemetesbe.-mérgelődött miközben úgy nézett rám mintha hülye lennék.
-A… a mibe?-
-A szemetesbe…-azt halottam hogy szemetes de az micsoda. Látva zavaromat folytatta.-Az a szürke henger ott.-mutatott a vállam mellé, egy hatalmas szürke metallumra*. A lány eliszkolt, el se köszönt orra alatt pedig valami olyat motyogott ,,Húzzál maszkot te hülye”. Emberek…
A szemeteshez lépve láttam hogy tele volt mindenfélével. Papír zsebkendő, banánhéj, üres flakon, számla, arckelme…minden. Még egy félig megevett hamburger is. Emberek…
Ilyenre is szükségük van ennyire nem tudnak mit kezdeni magukkal. Sőt még ezt az egyszerű szabályt sem tartják be. Nem tisztelik Inge-t.
Mondod pont te.
Szólalt meg a bűntudatom.
Inge boldogtalan volt, alig járt színes ruhákban teljesen fekete és szürke lett. Enni is ritkán evett, állandóan a munkába temetkezett. Régen sokszor jött Terrá-ra, egyszer engem is elhozott magával. Olyan boldog volt. Az Amazon esőerdőt alkotta meg akkor. Elhozott magával hogy megmutassa nekem nem mindent kell elpusztítani és a jövőben akármit teszek…ne semmisítsem meg az ő otthonát. A természetet. Gyönyörű volt végignézni ahogy eleinte csak egy kis herbát hintett a kopár földre majd amikor belejött hatalmas fákat teremtett, a széllel táncolt, virágokat festett, ahogy a gyönyörű rózsaszín fény körberagyogta miközben azt hozta a világra amit szeretett. A növényeket, a hatalmas folyókat, a nagyobbnál-nagyobb és veszélyesebbnél-veszélyesebb állatokat. Olyan szabad volt, az én nővérem.
Soha, de soha nem nyúltam Terrá-hoz vagy a rajta élő néphez. Nem volt szabad bántanom. Meg persze ha megpróbáltam volna Solis a legjobb barátnője megölt volna.
Mégis idővel így-is úgy-is eltávolodtunk Inge-vel. Hiszen én vagyok Exitium az elpusztítás hercege Inge pedig a természet istennője. Soha nem lehetett volna rendes testvéri kapcsolatunk. Ő állandóan Terrá-val foglalkozott míg én a káoszt teremtettem az űrben és univerzumban eggyaránt.
De mindhiába. Felvettem a Coca-Cola üveget. Kesztyű volt rajtam, fekete kesztyű amit külön nekem készítettek. Megközelítettem a szemetes és beledobtam a palackot.
Tényleg azért küldtek le mert az kiabáltam Inge arcába hogy haszontalan és semmirekellő vagy valami mást kellene észrevennem? De mit amikor nincs is semmi baj Terrán, nem is kéne it lennem. Deusra esküszöm amikor hazaengednek jól megmodnom a magamét Vita-nak Inge-nek és anyának is. Időpocsékolás!
Mérgemben eldobtam a palackot és belerúgtam a szemetesbe. Még hogy engem! Pont engem Exitiumot leküldenek ide. Hihetetlen. Mégis mit kezdjek itt magammal?
Sétálni kezdtem. Egyenesen. Gondolkodás nélkül. A hatalmas épületeket átvették a kicsi házak, a szűkebb utak és eljutottam a tengerpartra. A hatalmas kék óceánnak gyönyörű hangja volt. Olyan nyugtató, halk mégis eltéveszthetetlen. Ezt is Inge teremtette meg. A kis buta. Hiszen semmit…de semmit az ég világon nem ért el vele. Haszontalan elkényeztettetett kislány.
Levettem a cipőm és a zoknim. Ráléptem a meleg homokra. Ez volt az egyetlen anyag Terrán ami nem porladt el a bőröm érintésétől a vízen kívül. Mivel én készítettem. Nem Inge rakta le Terrára, hanem én. Véletlenül. De neki megtetszett és megtartotta. Lehet pont azért hogy valami emlékeztesse rám.
Oucs! Megint ráléptem valamire de ez…műanyag. Valamilyen lila játékról törhetett le, éles volt de már el is porladt ahogy hozzám ért.
Piros folyadék jön ki a lábamból…ez micsoda? Most mit csináljak? A homok is vörös lett.
-Tudtad hogy több holttest van a Föld vizeiben mint az összes temetőben összevéve?-állt mellém egy piszkos szőke hajú, sárbarna szemszínű lány. Iskolás lehetett és bűn rondán öltözött. Combközépig érő farmernadrág és hozzáillő farmer kabát meg valami fekete blúz piros AC/DC felirattal. Az ocsmány válltáskáról és rózsaszín tincsről se szabad megfeledkezni.
-Meg azt is hogy több szemét van a Földön mint fa. És hogy több mint a fele a vizekben és hegyekben van?-folytatta mosolyogva.
-Te ki vagy?-néztem rá unottan. Pont egy ilyen valaki hiányzik ebben a helyzetben. A legelső napom Terrán de máris zaklatnak és valami piros folyik ki a lábamból!
Csodálatos.
-Ambra Annellise Elia Beronia Cauzatti vagyok. Röviden Elia. És te?- persze hogy ilyen hosszú neve van. Az emberek olyan furák.
-Miért mondanám el? Nem is ismerlek.-
-De…hiszen…most mutatkoztam be!-
-Sajnálom Cauzatti kisasszony de nekem piros víz folyik ki a lábamból, nem érek rá magával társalogni.-mosolyodtam el szarkasztikus módon majd picit megemeltem bal lábam.
-JézusatyaúrIsten – motyogta gyorsan a szája elé kapva kezét.-Felvágtad a fél talpad te idióta és itt ücsörögsz!?-kiabált rám.
-Semmi gond nem is érzem. Lássa birok sétálni.-álltam rá a két talpammal a homokra és gond nélkül belesétáltam a vízbe.
-Te honnan jöttél a Marsról? Nem fog csak úgy benőni a seb attól még hogy beleléptél az óceánba-és pontosan ez történt. A lábamból nem jött ki piros folyadék. Amikor kivettem a vízből és beleültem a homokba egy karcolódás se volt a talpamon.
A vizet fura módon készítettük el. Deus, Dea, Inge, Vita, Mortem* és én a saját vérünkből adtunk azért hogy megalkossuk a vizet. Nem sokat csak egy cseppet de az is elég volt. A többit Inge keverte bele.
-Wooow…te nagyon gyorsan meggyógyulsz!-ült le mellém a homokba Elia. Ki engedte meg neki? Mondtam olyat hogy mellém ülhet?
-Bocs hogy azt mondtam hülye vagy, bepánikoltam. Tessék. Szórólap. Újrahasznosítható.-nyújtott nekem egy kis tégla-lapot.

Mentsük meg a világot közösen! Ha elege van a sok környezetszennyezésből, és változást szeretne látogasson meg minket…

Süket duma, időpocsékolás. Ez a lány teljesen lökött, ha azt hiszi elfogom olvasni. Meg mi az, hogy ,,gyorsan meggyógyulok”?
-Anyukám és én vezessük a kampányt. Beutazzuk a világot hogy segítsünk a Földnek és új tagokat szerzünk be. Csónakokkal utazunk a környezetszennyezés elkerülése érdekében és…-na tessék. Most hallgathatom ahogy egy ocsmány emberi lény arról mesél mi történik Inge-vel Terrán. Semmi újat nem tud mondani, tán csak többet tudok a testvéremről, mint az emberek. Vagy, nem?

4 évvel később:

Egy mezőn ültem egyedül. Solis otthona fényesen sütött le rám.
4 nyamvadt éve vagyok itt Terrán. Nem találkoztam se anyával vagy apával se a testvéreimmel. De nem baj. Sok mindent megtanultam ebben a 4 évben. Elia (számára kínkeserves módon) meggyőzött hogy lépjek be a kampányukba és segítsem a Földet. Hülye, és ügyetlen természetem módjára belementem. (De csak 6 hónap után amikor már Spanyolországban voltak!…)
Sok embert megismertem. Barátokat szereztem. Az egész világot körbeutaztuk. Mindent láttam.
És rájöttem Inge azért ült egész nap a szobájában és dolgozott mert Terrán senki nem tiszteli és csak megrontsák. Hiába látunk egyszer kétszer hatalmas és pompás hegyet, kristálytiszta vizet és sűrű erdőt a városok és szennyezett levegő túl sok helyet foglal. Inge gyenge volt a saját otthonában a saját megteremtésében, engem Deus pedig azért küldött le hogy jobb irányba lökjem nővérem. Egyedül Inge nem volt képes elindulni a jó úton. A pusztítás hercege lévén szász ezernyi szemétdombot porlasztottam el a 4 év alatt. Ahogy Elia mondja volt-nincs. De ez sem volt elég a szemét még mindig milliónyival halmozódik.
Szerencsére vagy 5300 taggal bővültünk, az egész világból, mindenhonnan csatlakoztak. A blogunkat sokan követik ahogy a többi Minternetes oldalainkat is. (Még mindig nem tudom ki az a Minternet)
Egyszer véletlenül megfogtam egy virágot kesztyű nélkül. Elporladt. És akkor…akkor értettem meg igazán mennyire bántóak voltak szavaim. Mert nővérem olyan mint egy virág.
Terrán mindenki szennyezi és bántsa. De nélküle…nélküle nem lehetnének. Meghalnának. Ezt nem veszik észre és csak pusztítják és pusztítják a természetet. De nincs is annál nagyobb és értékesebb kincs mit amit Inge adott nekik. Levegő, víz, föld, sár, növények, állatok…
Lehet ez mind az én hibám. Kit tudja. Hiába nem pusztítottam el semmit Terrán lehet hogy az emberek a vízből és homokból elnyertek egy picit belőlem. Lehet azért dobálnak mindenhova szemetet? Hiszen a hülye is lássa akárhova lépek azt találok.
Csak magukkal tudnak foglalkoznak nem veszik észre mennyire megrontsák a természetet. Inget.
Most már biztosan tudom Deus azért küldött ide hogy segítsek. Segítsek a nővéremnek. Én ezt megtettem. És most…most hazamehetnék de itt maradok és még többet segítek.

Emlékeztető: A Földünkön nincs olyan lény aki egy apró érintéssel elpusztíthatná a szemetet. Ezért vigyázzanak a Földünkre, az otthonunkra mert nincs még egy ilyen hely. Az én generációmért és a tőlem fiatalabbakért.
Segítsük a Földet hogy jobb legyen, és ő is jobbá tesz minket!

Exitium-Megsemmisítés
Ingenium-Természet
Terra-Föld
Minute-perc
Caeli-levegő
Vitreum-üveg
Luto-sár
Herba-fű
Medicus-orvos
Populus-ember
Metallum-metál
Vita-élet
Mortem-halál
Deus-Isten
Dea-Istennő

Lovas Fiona
7.1 osztály
Sever Đurkić Általános Iskola
Óbecse