Nagy szükség van a nevelőszülőkre

Szerbiában ötezer gyermekről gondoskodik ebben a formában az állam

A család egy gyermek személyiségének alakulásában nagyon fontos szerepet tölt be: a gyermek biológiai gondozása mellett biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréséhez és a fejlődéséhez szükségesek, ugyanakkor meghatározott magatartási és szerepmintákat is közvetít – mondja a szakirodalom. Családon belül a kapcsolat mély, érzelmileg színezett és sokoldalú, és a gyermek benne segítséget, érzelmi biztonságot kap. Ez azonban nincs mindig így.

Vannak olyan esetek, amikor a gyermek érdekeit az szolgálja, ha kiszakítják őt a családja köréből. Ilyenkor a legjobb megoldás az esetek többségében az, ha nevelőszülőkhöz kerül.

A nevelőszülők olyan gyermek időszakos nevelését vállalják, akiket kiemeltek a vér szerinti családjukból és gyermekvédelmi gondoskodásba kerültek – a gyerekek így gyermekotthon helyett családban nőnek fel. A bekerülésről a gyámhivatal dönt például akkor, ha a gyermeket elhanyagolják vagy bántalmazzák a szülei. Szerbiában több mint ötezer gyermekről gondoskodnak nevelőszülők, és általában kevesebb, mint a felük kerül vissza a biológiai szüleihez.

A nevelőszülő híd

A nevelőszülő híd: célja, hogy a gyermek idővel visszakerüljön a saját családjába vagy örökbe fogadják. Ezt a hídszerepet azonban kevesen vállalják. Kažić Arsić Dražena, az óbecsei Szociális Védelmi Központ speciális pedagógusa és esetvezetője érdeklődésünkre elmondta: Óbecsén jelenleg 30 család vállalta fel a nevelőszülőséget, mellettük hat rokonsági nevelőszülő is van (nagyszülő vagy nagynéni gondoskodik a gyerekekről), de rájuk is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint minden más nevelőszülőre. Ennél a 36 családnál 52 gyermek nevelkedik – az idén négyen kerültek ki a rendszerből, és egy gyerek örökbefogadóknál van alkalmazkodáson.

A gyerekek azért kerülnek nevelőszülőkhöz, hogy ott megfelelő családi környezetben élhessenek. A nevelőszülők veszik át a felelősséget azért, hogy ezek a gyerekek egészségesek legyenek, jó nevelést kapjanak és iskolába járjanak. A cél az, hogy a gyermek minél előbb visszakerüljön a vér szerinti családjába, ha ott rendeződnek a körülmények, vagy ha ez nem sikerül, akkor örökbefogadóhoz. A gyakorlatban sok gyerek éveket tölt a nevelőszülőknél, akár a nagykorúságáig vagy még tovább is velük él, de olyan is előfordult már, hogy a nevelőszülő fogadta örökbe a gyermeket – mondja Dražena.

Egy gyermek családból való kiemelésénél nem a gazdasági helyzet a meghatározó, a szociális központ igyekszik segíteni is a szegénységben élő családokon különféle támogatásokkal – állítja a szakember. Ha azonban bebizonyosodik, hogy a szülők elhanyagolják a gyerekeket, először elbeszélgetnek velük, tanácsokkal látják el őket és hat hónapig korrekciós felügyeletet gyakorolnak a szülői jog felett.

Ha javulást tapasztalunk, nem emeljük ki a gyerekeket a családjukból, de ha a szülő nem tud vagy nem akar gondoskodni róluk, akkor feljelentést teszünk ellenük a szülői felügyeleti jogtól való megfosztás érdekében. Ha a bíróság úgy dönt, hogy a szülőt teljesen vagy részben megfosztjáka szülői jogaitól, a gyerekeket családban helyezzük el, de mi leszünk a gyámja. Amikor a gyerekeket elvisszük a szülőktől, az engem mindig nagyon megvisel érzelmileg, hiszen a gyerekek sírnak, mert ők csak a saját szüleiket ismerik… Igyekszünk ezt a stresszt csökkenteni és taktikusan megoldani a helyzetet. Az a célunk, hogy ne válasszuk szét a testvéreket, de ez nem mindig sikerül. Volt, hogy 9 gyereket kellett egy családból kiemelnünk, ilyenkor azon vagyunk, hogy legalább kettőthármat együtt tartsunk. A szülő tarthatja a kapcsolatot a gyerekkel, kivéve, ha súlyos patológiás eset, például kábítószerélvező – ilyenkor nem a családnál, hanem ellenőrzött körülmények között, a szociális központban találkoznak. A szülői jog visszaszerezhető, ha a szülő és a körülmények megváltoznak, de ez sajnos nagyon ritkán fordul elő, mert a többség idővel elveszti a motivációját, hogy tovább nevelje a gyereke(ke)t – mondja.

Ez nem egy könnyű pénzkereseti lehe tőség

Azt, hogy ki válhat nevelőszülővé, törvény szabályozza, feltétel például a szerb állampolgárság, a jó egészség, a megfelelő lakáskörülmények, a büntetlen előélet, de a befogadó család motivációja, érzékenysége és kapacitása is fontos, mivel sok esetben problémás magatartású, traumatizált, tisztálkodási és munkaszokások nélküli és/vagy valamilyen fejlődési rendellenességgel élő gyermekről van szó. Feltétel az is, hogy legalább az egyik szülő munkaviszonyban legyen, de egyedülálló személy is lehet nevelőszülő.

Ha minden feltétel teljesül, a jelöltek részt vesznek egy felkészítő tanfolyamon, ahol szakemberek készítik föl őket a kihívásokra, és ahol sok kérdésre választ is kaphatnak a résztvevők – a rutinos szakember már itt észreveszi, hogy ki lesz jó nevelőszülő, és ki nem alkalmas erre a szolgálatra.

Egy ilyen gyermek nevelése ugyanis más, mint a saját gyermeké: a nevelőszülőnek segítenie kell a gyermek visszakerülését a vér szerinti családba vagy az örökbefogadását, azaz a gyereket idővel el kell engednie, a gyerekkel kapcsolatos döntéseket nem önállóan, hanem a gyerek gyámjával közösen hozza, és nevelőszülői tanácsadó és más szakemberek is ellenőrzik és segítik a munkáját.

A nevelőszülő a nevelt gyerek után megközelítőleg 37 ezer dináros havi ellátmányt kap, ebből fedezi étkezésük, ruházkodásuk, oktatásuk költségét, a munkájáért nagyjából 15 ezer dinár jár, emellett a gyerekek zsebpénzt is kapnak, kb. ötezer dinárt. A nevelőszülőnek nyugdíjés betegbiztosítás is jár.

De óriási tévedés, ha valaki ebben csak a könnyű pénzkereseti lehetőséget látja – pusztán a pénzért ezt nem lehet csinálni – állítják a szakemberek és a nevelőszülők is.

A család támogatása nélkül nem megy

Stanojević Biljanáék 2009-ben lettek nevelőszülők. Most négy gyer-mek van náluk.

Miért döntöttek úgy, hogy nevelőszülők lesznek?

A fiaim felnőttek, az egyik Újvidékre, a másik Belgrádba költözött. Kiürült a ház, nem tudtam kettőnkre még főzni sem… Egy tévéműsorban hallottam erről a lehetőségre, akkor döntöttem el, hogy befogadnék egy kisfiút.

Milyenek voltak az első tapasztalatok?

A fiú 11 éves volt, amikor hozzánk került. Ötödikbe járt, megbukott, velem indult másodszor ötödik osztályba. Jól haladt az iskolában, zeneiskolába is beírattuk gitárra, az is egészen jól ment neki. Idegenvezetőnek készült, de végül harmadikos középiskolásként úgy döntött, hogy abbahagyja az iskolát. Dolgozik, megnősült, már van egy kisfia is. Naponta, kétnaponta beszélünk.

Hány gyerek került ki azóta Önöktől?

Eddig hatan kerültek ki tőlünk. Az első fiú végig egyedül volt, úgy gondoltam ugyanis, hogy több időt kell rászánnom. Utána már volt, hogy ketten voltak egyszerre. Most viszont négyen vannak: egy 8 és egy 9 éves testvérpár, meg két 14 éves fiú.

Hogy vannak meg együtt?

Valamilyen értelemben mindegyikük problémás, de egymásra vannak utalva és segítenek is egymásnak, támaszkodnak egymásra.

A pénz miatt érdemes ebbe belevágni?

Egy kívülálló gondolhatja így, de próbálja meg valaki utánunk csinálni. Ez 24 órás szolgálatot jelent, szabadság nincs. Az egész család támogatása kell ahhoz, hogy ez működni tudjon.

Tartják a gyerekek a kapcsolatot a szüleikkel?

Egyik sem. Van olyan szülő, akitől el is vették a szülői jogot. Olyan viszont van, hogy a testvéreikkel találkoznak.

Roma gyerekekről van szó?

Mind azok, bár konkrétan ezt nem tudom. Ez nem is fontos. Van egy magyar anyanyelvű, fejlődési rendellenességgel élő gyerekem is, de ő még magyarul sem beszél jól. A gyerekek tanulják egymás nyelvét, és az iskolában azt mondják például, hogy ez a fiú sokkal jobban funkcionál, amióta beszéli mind a két nyelvet.

Ismerie az Öntől elkerült gyerekek további sorsát?

Mindegyikét ismerem, rendszeresen beszélünk, találkozunk velük. Ez ad értelmet a nevelőszülőségnek, egyszerűen szeretni és segíteni kell őket.

Sosem adta fel?

Csak egyszer fordult el. Volt egy fiú, aki végül otthonban kötött ki sajnos. Sokat számít, hogy mindenben számíthatok a férjemre, így sokkal könnyebb, mert meg tudjuk osztani egymás között a feladatokat és a felelősséget is.

Összefonódó sorsok

Bizony megtörténik olyan, hogy egy gyerek akár nyolc családnál is megfordul, és ha szakmai segítséggel sem tudják a nevelőszülők megoldani a felmerülő problémákat, a gyerek sajnos végül intézetbe kerül.

Ahhoz, hogy a nevelőszülőség működni tudjon, kell egy jó adag magabiztosság, érzelmi intelligencia, stabilitás, egy biztos családi háttér és egy olyan mentalitás, aminek köszönhetően a nevelőszülő nem csak lemerül, hanem töltekezik a gyermekekkel – enélkül nem fog menni – mondja Dražena.

Szerbiában 2004-ben indult el az az UNICEF projekt, amelynek a cél-ja a nevelőszülőség népszerűsítése volt, mint a gyermekről történő szociális gondoskodás legkevésbé restriktív formája – előtte a gyerekek nagy részét otthonokban helyezték el. Dražena részt is vett ezeken a tréneri képzéseken, és 2009-ben Óbecsén is elindult a program a nevelőszülőség előkészítésére.

Több nevelőszülőre lenne szükségünk. Az ideális az lenne, ha mindig volna „üres” családunk, ahova szüksége esetén testvérek is bekerülhetnek. Ha nincs elég nevelőszülő a községünkben, akkor sajnos a gyerekeket más községben kell elhelyeznünk – korábban sajnos erre is volt példa. Ha tehetjük, akkor arra is odafigyelünk, hogy egy adott nemzetiségű gyereket saját nemzetiségű nevelőszülőnél helyezzük el, de megfelelő család híján ennek sokszor nem tudunk eleget tenni – mondja Dražena.

A gyerekek, illetve fiatalok 26 éves korukig maradhatnak a nevelőszülőknél, feltéve, hogy folytatják a tanulmányaikat és nem ismételnek évet. Mielőtt elhagyják a nevelőszülői otthont, a szociális központ és a nevelőszülő igyekszik felkészíteni őket az önálló életre. Olyan is előfordult, hogy a nevelőszülő házat biztosított a fiatalnak az önállósodásához vagy például pénzt tett neki félre erre az időszakra. A nevelőszülők és neveltjük sorsa ugyanis olykor még akkor is örökre összefonódik, ha jogilag nem történik meg az örökbefogadás – mert egyszerűen családtag lett a felnőtté érett gyerekből.

F.R.