Pannon piramisok

Pecesor, Tótfalu és Kevi határában védelemre szoruló épített örökség vár megmentésre

Pecesor határában, a faluból Mileševo felé tartva úgy szűk két kilométernyire egy szokatlan piramis magasodik ki a kukoricaföld közepéből. Már messziről jól látszik – magányosan törve az ég felé a bácskai síkból azt az illúziót kelti, hogy egy nagyon magas építményről van szó, de furcsamód ahogy közeledünk feléje, egyre inkább zsugorodik. A közhiedelemmel ellentétben nem egy egykori téglagyári kéményről, hanem egy a 18. vagy a 19. században megépített topográfiai toronyról van szó. Szerbiában a több mint két tucatból mára talán összesen hét maradt meg, ebből három Bácskában: egy Pecesornál, továbbá egy-egy Tótfalu és Kevi közelében.

A topográfiai tornyok a 18. és a 19 században épültek égetett téglából a Habsburg Birodalom, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A nagyjából 15 méter magas, felfelé keskenyedő objektumokat a korabeli dokumentumok piramisként jelölték, a szerb és német megnevezésük (geotopografske piramide, illetve Pyramide) is innen származik. A tornyokat általában a környék legmagasabb tengerszint feletti pontján építették, és elsősorban topográfiai, illetve geodéziai jelzőoszlopok voltak – ezt támasztják alá azok a régi térképek is, amelyeken ezeknek a piramisoknak saját kódjuk is van.

Katonai célokat is szolgálhattak

Ezeknek a tornyoknak a megépítéséről és rendeltetéséről ma már nagyon keveset lehet tudni. Állítólag egy fémtáblát is elhelyeztek bennük, de mivel ezekből egy sem maradt meg, nem tudni, milyen szöveg állhatott rajtuk. Feltételezik, hogy az azonosítási jelet vagy kódot tartalmazták, és talán a használati utasítást.

A piramisok alsó részében tüzet is lehetett gyújtani, itt ugyanis kőből készült tűzrakó helyet alakítottak ki, ide be is lehet(ett) mászni, de a szűkülő toronyba felmászni belülről már nem lehet(ett). Az üreges belsőből magasba emelkedő füstöt messziről észlelhették az emberek, így ez akár azt a célt is szolgálhatta, hogy egy közelgő veszélyre figyelmeztesse a környék lakosságát. Valószínűleg katonai célokra, bizonyos jelzések leadására is használták őket. A mai Vajdaság területén több mint húsz ilyen torony lehetett, de a többségüket már rég megsemmisítették. A Wikipédián található táblázat szerint a ma még épségben megmaradt piramisok mellett Kúla és Szabadka környékén három-három ilyen torony volt, de épült ilyen objektum többek között Hódság, Babapuszta (Aleksa Šantić), Sztapár, Topolya, Szenttamás, Homokrév (Mokrin), Bánátnagyfalu (Banatsko Veliko Selo), Nagykikinda és Fehértemplom területén is.

Védendő vajdasági kincsek

Az óbecsei Városi Múzeum munkatársa, Raško Ramadanski mindhárom vajdasági toronynál járt.

A megítélésem szerint a felhasznált téglák alapján ez a három vajdasági torony nem egy korból való. A feltételezések szerint a második katonai fel- mérés térkép céljaira készültek az 1830-as és 1860-as évek között mint háromszögelő pontok, de én azt gyanítom, hogy ezek közül valamelyik akár az első katonai térképhez is készülhetett az 1780-as években, Óbecsénél például 1781-1783-ban. Ha kutatásokkal igazolni lehetne ezt a feltevésemet, az óriási dolog lenne, mert akkor a 18. századi ritka ipari építmények egyike lenne – ebből a korból ilyen építményként nálunk csak a régi zsilip maradt meg – mondja Ramadanski.

Ezeket a piramis alakú kimagasló építményeket térképészeti és a katasz- teri felmérések miatt építették meg a háromszögelési pontokon Vajdaságban, és a belgrádi katonai térképészeti intézet által felmért 1:25 000-es topográfiai térképek is ilyen pontokkal kapcsolódnak a magyarországi térképrendszerhez. Vajdaságban valószínűleg 60 ilyen torony is állt, de a lakosság gyakran téglagyári kéményeknek hitte őket. A pecesori torony „KutasPuszta” alatt, 52- 95 koordinátákkal található meg a II. katonai felmérés idejéből való térképen. Sajtóban jelentek meg olyan információk, miszerint a helyiek elmondása alap- ján ez a torony 1950-ig fából volt, ezt követően katonák építették meg a most is látható négyszögletű téglatornyot – ezt ma már senki nem tudta nekünk megerősíteni a faluban, de állítólag a Völgyes és Orom határában, a Körmöci-parton lévő, több mint 20 méteres torony is még a 20. század első feléig fából készült piramis volt, amit ugyancsak az ötvenes évek elején a katonaság épített fel téglából.

Ramadanski szerint szerint a különleges pannon piramisoknak a zöme az „újrahasznosítók” áldozata lett, magyarán egyszerűen ellopták a jó minőségű téglákat. Még ha szerepelnek is műemlékvédelmi nyilvántartásban a megmaradtak, nagy valószínűséggel nem minősülnek védett műemléknek, pedig nem csak a régió, hanem egész Európa számára értékes kultúrtörténeti kincset jelentenek.

Ezeket a tornyokat általában valamiféle titokzatosság lengi körül, mert az emberek nem tudják, mi célra vannak, holott nagyon egyszerű a magyarázat: kijelölt pontok voltak a térképen, és vizuális kommunikációra is szolgáltak. A rajta lévő bejárat, a a tűzrakó hely és a fenti nyílás arra enged következtetni, hogy rossz látási viszonyok között füsttel vagy tükörrel adtak le bennük vészjelzéseket. Kellene találni nekik valami modern, tudományos vagy akár ezoterikus hasznosítási tartalmat, hogy megmentsük őket a teljes pusztulástól. Fantasztikus a statikájuk, ellenálltak eddig az idő vasfogának – nem hagyhatjuk, hogy vandalizmus vagy lopás áldozataivá váljanak ezek az épített örökségeink – szögezte le Ramadanski.

FR