Együtt könnyebb lenne nyitni

Óbecsei gimnazisták maradásról, bezárkózásról és 2030-ról

Gettósodnak-e a magyarok Óbecsén? Miért passzívak a magyar diákok? Hogyan határozzák meg az identitásukat? Miként és hol képzelik el a jövőjüket? Az Óbecsei Gimnázium négy diákjával beszélgettem, velük érintettük ezeket a kérdéseket. Egyikük sem mondta azt, hogy csak kapcsolatok révén lehet itthon érvényesülni. Azt se mondták, hogy feltétlenül külföldön kell boldogulni. Ők már azt is pontosan tudják: a rendszer csak akkor fog jól működni, ha először mi változunk meg.
-Miért döntöttetek a gimnázium mellett?
Bűn Réka, Péterréve, 1. osztályos tanuló: Nem volt még határozott elképzelésem, de mivel szeretnék továbbanulni, úgy gondoltam, itt jó alapot kapok majd ehhez.
Pintér Lúcia, Óbecse, 3. osztályos tanuló: Nekem sem volt határozott elképzelésem, ráadásul az általános iskolás barátnőim is idei iratkoztak. Anglisztikára készülök, de sajnos ehhez itt nem volt elég magas szintű az angol nyelv oktatása.
Tallós Emma, Óbecse, 3. osztályos tanuló: Én is bizonytalan voltam, de azt most már tudom, hogy Pécsett szeretnék majd továbbtanulni fizioterapeutának.
Bálint Tibor, Törökbecse, 4. osztályos tanuló: Nem akartam szakközépiskolába iratkozni. Szegedre készülök programtervező-informatika szakra, de mára kiderült, hogy a műszaki iskolások ehhez több tudást kaptak.
-A következő iskolaévben az óbecsei Közgazdasági-Kereskedelmi Iskolába csak szerb nyelven nyílik szakács-tagozat, ezért a szülők annak ellenére, hogy ez anyagilag roppant megterhelő lesz a család számára, a fiút Szegeden taníttatják majd. Csak azért, mert nem tud eléggé szerbül, ti Magyarországra iratnátok-e iskolába a gyereket?
T.E.: Ez az anyagi lehetőségektől is függ. De van egy ismerősöm, aki az általános iskolában magyarul tanult, majd szerb középiskolába iratkozott, és jól beilleszkedett. Ez emberfüggő.
P.L.: Attól is függ, hol képzeli el később az életét. Ha Szerbiában, akkor szerintem kötelessége szerbül is megtanulni.
– Manapság mennyire vegyülnek a szerb és a magyar fiatalok az iskolában és a szórakozóhelyeken?
B.R.: Péterrévén a magyarok többségben vannak, ezért házibuliba ritkán hívunk szerbeket, mert nem beszéljük annyira a nyelvet meg nem is ismerjük egymást.
T.E.: Óbecsén szerintem eléggé szerbcentrikusak a szórakozóhelyek. Ha betévedünk egy olyan helyre, ahova szinte csak szerbek járnak, akkor igencsak rácsodálkoznak, hogy mit keresünk mi ott.
B.T.: Törökbecsén a lakosság nagy része szerb, ezért szinte csak szerbekkel vannak tele a szórakozóhelyek. Nekem ez nem jelent gondot, mert nálunk teljesen normális az egymás közötti kommunikáció.
P.L.: Itt az iskolában nagyon nehezen találni közös érintkezési pontot, de én például hét évig kosárlabdáztam, és elég sok szerb fiatalt ismerek.
– A sport remek lehetőség a nyelvtanulásra és az ismerkedésre is. Ennek ellenére Óbecsén, ahol a lakosság aránya fele-fele, a magyar szülők csak elvétve adják csapatsportra a gyereküket, és az ifjúsági szervezetek munkájában, az önkéntes foglalkozásokon, a diákcsere programokban is kevés magyar diák vesz részt. Szerintetek is önként gettósodunk?
B.T.: Ez így van. Általában ezeket a lehetőségeket szerbül hirdetik meg az iskolában, és sokaknak már ez is gondot jelent, nem is figyelnek fel rá. A magyaroknak megvan a saját kis társaságuk, és nem mernek nyitni másfelé. De ezt a fajta hozzáállást mindenki otthonról hozza. Ezek a közös programok sok lehetőséget nyújtanak a diákoknak, kár kihagyni őket. Én palánkai szerbekkel voltam nemrégiben együtt egy program keretében, és nagyon jól elvoltunk.
B. R,: Pár héttel ezelőtt én is fogadtam egy olasz cserediákot, de ebben a programban is főleg szerbek vettek részt.
P. L.: Én Óbecsén kezdtem el sportolni, és én voltam az egyetlen magyar. Senkit nem ismertem, de befogadtak és beilleszkedtem. Aztán átkerültem Újvidékre, ahol ugyanez történt. Jó volt, mert megtanultam a nyelvet és nyitottabb lettem. Szerintem a magyar fiatalok lusták, nem akarják magukat angazsálni. A szerb diákok rögtön ugranak mindenre, bármilyen lehetőség adódik a számukra, ők nagyon motiváltan állnak hozzá és érvényesülni akarnak. A sportban is azt tapasztaltam, hogy ők nagyon odateszik magukat, győzni akarnak, a magyarok viszont sokkal félénkebbek és visszafogottabbak, ami nekem nem tetszik. Én is szeretnék aktívabb lenni az iskolában, de egyedül nem megy.
T. E. Ha többen lennénk egy-egy ilyen közösségi eseményen, könnyebben belevágnánk.
– Számotokra mit jelent a haza fogalma?
T.E.: Ezt nehéz megfogalmazni. Ebben az országban élünk, ez is bennünk van, de közben szerintem mindannyian megéljük a magyarságunkat is. Olyan táborokban is részt vettünk, amelyeknek köszönhetően megérezhettük az összetartozást, és azt, hogy egy nemzethez tartoztunk.
B.T.: Én mindenhol otthon vagyok, ahol magyarok élnek. Nemrégiben tértem haza egy hat napos erdélyi útról, nagy élmény volt.
P.L.: Én nagyon szeretném azt, hogy mi magyarok jobban összetartsunk és ne szerbesedjünk el. Sok magyar lány szívesebben keresi a szerb, mint a magyar fiúk társaságát, de miért nem magyar fiút keresnek inkább? Legyen magyar család, magyar gyerek, magyar családfa!
F.R.: Ha lenne hatalmatok, min változtatnátok?
B.T.: Én kitenném a magyar zászlót az önkormányzat és az iskola épületére is, mindenhova. Székelyföldön ki kell ugyan rakni a román zászlót, de majdnem minden házon kint van a székely lobogó is. Vegyes lakosságú településeken miért ne lehetne kint nálunk is a magyar zászló? És teljes autonómiát adnék Vajdaságnak, hogy ne függjünk az ország többi részétől.
B.R.: Sok mindent lehetne erről mondani, de szerintem a legtöbb változás az emberek egyéni hozzáállásán múlik.
T.E.: Szerintem is az embereken, és nem a dolgokon kell változtatni.
– Hogyan képzelitek el az életeteket 2030-ban?
B.T.: 2030-ban 31 éves leszek. Mindenféleképpen Törökbecsén szeretnék majd élni nagy családban, három gyerekkel, magyar feleséggel, programtervező-informatikusként keresném a kenyeremet, mellette pedig továbbra is foglalkoznék hagyományőrzéssel, néptánccal.
B.R.: Remélem addigra lediplomázok, családot alapítok, és itthon élek.
T.E.: Ha befejeztem az egyetemet, függetlenséget, stabil anyagi helyzetet és családot szeretnék majd. Hogy hol, az majd elválik.
P.L.: Addira remélhetőleg lesz családom, 2-3 gyerekem, bár ebbe eddig még nem gondoltam bele. Azt tudom, hogy saját vállalkozást szeretnék, a saját főnököm akarok lenni. Én jól érzem magam itt. Sokan mondják azt, hogy Magyarországon, saját nyelvi közegben kell élni, de én magyar itthon, Vajdaságban is tudok lenni. Ha őrzöm a kultúrámat és családot is így alapítok, itthon is magyar maradhatok.
Forrás: Magyar Szó, szerző: Fehér Rózsa