Hobbiból lett hivatás

Az óbecsei Jurišin család műhelyében egyedi gitárok és faborítású kreatív albumok készülnek

Még csak nem is játszott a hangszeren, amikor elkészítette első akusz- tikus gitárját Aleksandar Jurišin. Azóta nem csak játszani tanult megrajta saját bevallása szerint csak úgy-ahogy, de közel 300 remek gitárt el is adott. A hobbinak indult „barkácsolás” végül a hivatása lett az óbecsei fiatalembernek.

– Hogyan vágott bele mester nélkül a gitárkészítésbe?

– Gyerekkorom óta szeretek fúrni-faragni, és amikor 2011-ben elhatároztam, hogy gitároznék, de nincs rá pénzem, úgy döntöttem, csinálok egy hangszert magamnak. Se hangszer, se zenész nem volt a családban, az internetet bújtam, így lestem el a hangszerkészítés alapjait.

– Hogy sikerült az első gitár?

– Az elsőt még rétegelt lemezből készítettem. Akkor még műhelyem sem volt, hokedlin vágtam az anyagot. Mai szemmel az a hangszer pocsék volt, de én nagyon elégedett voltam. Felcsigázott a gitárkészítés, és jobban elmélyedtem a szakmában. Egyedül tanultam az internet segítségével – ez nehéz, de alapos módszer. A következő modellt már kőrisfából csináltam, habár ez sem az akusztikus gitárok igazi alapanyaga. Szerszámom is alig volt még ekkor, de az a tapasztalatom, hogy ha nincs az ember kezében a szakma, nincs az a szerszám, amivel jó hangszert lehet csinálni. Az első gitárjaim egyikét egy belgrádi zenész vett meg tőlem, azóta is játszik rajta. Arról, hogy milyen a jó hangszer, sokat tanultam a vásárlóimtól is.

– Milyen fajta hangszereket készít, milyen fából?

– Elsősorban akusztikus gitárokat készítek, de csináltam már elektromos, archtop, klasszikus és jazzgitárt, sőt soprano és tenor ukulelét is. Az alapanyag kiválasztásában több szempont is közrejátszik, de a hangszer nagysága és mérete mellett a legfontosabb az, hogy milyen hangot szeret- nék kicsalni belőle, például a blues-hangzáshoz a legjobb az érdes hangot adó mahagóni. Egyébként a fedlaphoz a leggyakrabban borókát és vörös cédrust használnak. A műfaji sokszínűségnek a szakértők szerint a rózsafa (paliszander) felel meg a legjobban, de sokkal drágább, mint a mi diófánk. Olykor külföldről rendelem a fát, de főleg hazai faanyagot, leginkább diófát használok a hátlapnak, a fedlapot elsősorban lucfenyőből, a nyakrészt mahagóniból és juharfából készítem. A legjobb mégis az a faanyag, ami évtizedek óta padláson, fészerben szárad. A vevőnek nem is annyira fontos, hogy milyen fából készült a hangszer, nekik az számít, hogyan szólal meg rajta az első akkord.

– Mennyi időt vesz igénybe egy hangszer elkészítése, és mi a legnagyobb kihívás benne?

– Fél-egy hónap alatt készül el egy gitár. A hangszertest gyorsan megy, a nyakrész aprólékosabb munka. Az akusztikus gitároknál nagyon fontos a fedlap, meghatározó a hangképzésben, és ha nem jó a fedlap, deformálódhat, repedhet a hangszer.

– Eddig 250-300 gitár került ki a műhelyéből. Honnan vásároltak Öntől?

– A legtöbb gitáromat Szerbiában adtam el, de a hangszereim közül került néhány Horvátországba, Svédországba, Németországba, Izlandra, Lettországba is. Nem csak profik vásárolnak tőlem, hanem olyanok is, akik csak a saját örömükre zenélnek. Bár mindig vannak kész alapmodelljeim, elsősorban rendelésre dolgozok, mert a kézi készítésű hangszer lényege az, hogy minden részlet felől a megrendelő dönt. A legfontosabb mindig az, hogy a gitár vegye meg a zenészt, ne zenész a gitárt.

-Mi a legemlékezetesebb megrendelése?

– Egyszer elmentünk új mosógépet venni a feleségemmel, ekkor kaptam egy furcsa telefonhívást, valaki felhívott a külügyminisztériumból, amikor Ivica Dačić volt a miniszter. Egy fontos vendégüknek kértek öt nap alatt egy gitárt. Kiderült, Szergej Lavrov orosz külügyminisztert akarták megajándékozni – mi annyira apolitikusak vagyunk, hogy akkor még azt se tudtuk, ki ő, az interneten kerestünk rá utólag, így tudtuk meg, hogy egy fontos politikus, aki szeret zenélni, énekelni. Szerencsére épp volt egy megkezdett körtefagitárom, azt fejeztem be neki.

– Milyen ambíciói vannak még ezen a téren?

– Szeretnék double top gitárt készíteni, ami azt jelenti, hogy két nagyon vékony fedlap közé, szendvicsszerűen nomex anyag kerül – ettől a gitár hangja erősebb és melegebb lesz.

– Fontolgatja-e más hangszer készítését?

– Vonz a hegedű, de sokkal nehezebb, nem is mernék belevágni. Egyelőre a szakirodalmat tanulmányozom. Lenyűgöz, hogy egy kis hangszertestből milyen gyönyörű hangot lehet előhozni. A hegedűnél szerintem kulcsfontosságú a fa minősége – ha egyszer ráakadnék a megfelelőre, biztos megtartanám erre a célra, de lehet, hogy végül soha nem használnám fel.

– A gyári gitárokkal mennyire sikerül felvenni a versenyt?

– Nehéz velük versenyezni, mert a mi régiónk még mindig a jól hang- zó márkák bűvöletében élünk, sokan szeretik azt, ha a gitáron az szerepel, hogy Fender, Martin vagy Gibson. Pedig háromszor olcsóbbak vagyunk nálunk, de a gitárjaink minősége nem rosszabb annyival… Szerbia kicsi piac, de szerencsére itt is vannak olyan zenészek, akiknek fontos, hogy személyre szabott, kézműves hangszerük legyen.

– A gitározással hogy áll?

– Megtanultam valamennyire gitározni, de abban nem sokat fejlődtem. Sokan azt gondolják, hogy a gitárkészítőnek tudnia kell gitározni, de szerintem ez nem elengedhetetlen – az a fontos, hogy legyen jó hallása és ismerje a fát.

– Hobbiból főfoglalkozás lett a gitárkészítés?

– Igen. Korábban is vállalkozó voltam, építőipari cégem volt, de egészségügyi okok miatt fel kellett számolnom. Akkor is, most is reklám nélkül, szájról szájra terjedt a hírem – ez ugyan lassú, de biztos módszer a szakmai elismeréshez.

Fával burkolt emlékek

Aleksandar műhelyében az utóbbi időben váltásra folyik a munka, felesége, Jelena ugyanis egyedi faborítású fényképalbumokat kezdett el csinálni.

Otthon voltam a kisfiammal, és mielőtt ismét munkába álltam voltam, a férjem azt javasolta: használjuk ki a meglévő gépeket, dolgozzak én is otthonról valamit. Napokig bújtam az internetet, kerestem az ötleteket. A szüleim által őrzött régi fotóalbumok és az interneten talált, külföldi faborítású albumok keltették fel érdeklődésemet. Beszereztem az alapanyagokat és fél évig gyakoroltam, mire az első albumom elkészült.

Milyen anyagokat használ?

A nyírfából készült rétegelt fehér lemez a legjobb erre a célra, mert jól kezelhető, remekül festhető. Ebből készül a fedőlap és a hátlap, az album gerince pedig bőr, amit nittszegeccsel rögzítek. A lapok fekete kartonból vannak, a fényképeket fólia védi.

Minden munkát egyedül végez?

A lézeres és CNC-gravírozást én csinálom, én állítom össze az albumot, de a fedőlapok smirglizésében és a festésben a kisfiam, Nikola is besegít. Egy album nagyjából egy hét alatt készül el.

Milyen alkalomra rendelnek ilyen személyre szabható albumot a vásárlók?

Szinte kivétel nélkül ajándékba visznek ilyen albumot, főleg esküvőre, házassági évfordulóra, gyermek születésére. A fedőlapot a megrendelő igénye, elképzelése szerint csinálom meg, de én is tudok ötletekkel szolgálni. Egyre többen keresnek fel, pedig én sem hirdetem magam. Nagy szerencsém, hogy van igény a munkámra, és élvezem is csinálni. Annak köszönhetően, hogy mindketten itthonról dolgozunk, többet tud együtt lenni a családunk is.

F.R.