Keményen dolgoznak az ifjú színésztanoncok

Tavaszra várható a magyar nyelvű drámacsoport bemutatója

Nagy erővel készülnek a tavasszal várható ősbemutatóra a magyar nyelvű ifjúsági drámacsoport tagjai, akik szeptember óta próbálnak lelkesen a Városi Színházban. Ebben a számban egy interjút olvashatnak Rókus Zoltán színművésszel, aki a fiatalokkal foglalkozik.

Milyen korú fiatalok járnak hozzád drámaórákra és honnan jött az ötlet, hogy beindítsd ezt a csoportot?
– A drámacsoport kifejezetten középiskolásoknak lett kitalálva, akikkel igyekszünk heti kétszer dolgozni, ugyanakkor, mivel nagyszámú utazó diák van a tagok között, nem egyszerű összehozni a próbákat. A csoport már tavaly is működött, csak akkor szerényebb létszámmal. Most 15 ifjú színésztanonc jár a foglalkozásokra. Szeptemberben tartottunk egy nyílt napot a Városi Színházban, ahol a régi, azaz tavalyi tagok mellett jöttek új érdeklődők is. Akkor színpadi gyakorlatokat, improvizációkat csináltunk velük, hogy mindenki felmérje a kapacitását, felszabaduljon, valamint, hogy megismerjék egymást.

Hogyan zajlanak a próbák?
– A próbák nagyon jó hangulatban telnek. Most már megismertük egymást, tudjuk kinek mi az erőssége vagy épp a hiányossága, így tökéletesen ki tudják egészíteni egymást a színpadon. Nagyon jó kis közösség alakult ki. A próbák mellett sokat beszélgetünk, ez szintén hozzájárul ahhoz, hogy szeressenek idejárni, hogy megismerjük egymást közelebbről és jobban összeszokjanak, mint drámacsoport. Számomra is kihivás a munka a fiatalokkal, hiszen ebben nincs túl sok tapasztalatom, de úgy érzem, hogy jó úton haladok.

Idén mit láthat majd tőletek a közönség?
Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című művét adaptáltam színpadra, ezt dolgozzuk fel ebben az évben. Volt is munka vele, hiszen ez a darab csak fiúkról szól, a drámacsoportban pedig többségben vannak a lányok. Továbbá, ki kellett bővíteni szituációkkal is, amikre a könyvben nincs példa.

Miért pont ez a darab?
– Mert a fiatalok ajánlották. Azt mondták, szivesen foglalkoznának ezzel a történettel, mert a magukénak érzik. Nekem pedig ez egy tökéletes kiinduló pont, hiszen az is a lényeg, hogy magukénak érezzék. Úgy próbáltam megírni ezt a darabot, azaz adaptálni a Tanár úr kérem-et, hogy beilleszkedjen a fiatalok világába. Abszolút követi Karinthy művét, az eredeti történet vonalát, ugyanakkor mai problémákkal foglalkozik, mai szituációkkal találkoznak benne a fiatalok. Mielőtt elkezdtük feldolgozni a darabot, beszélgettem velük az iskoláról, a tanár-diák kapcsolatokról napjainkban, és általánosságban az életükről. Ez kellett ahhoz, hogy belelássak, milyen problémákkal küzdenek ők nap, mint nap, milyen nehézségekbe botlanak, hogyan gondolkodnak.

Mit ad a fiataloknak ez a drámacsoport?
– Sajnos, hogy ezt kell mondanom, de legtöbbjük, amikor eljött az első próbára, egyáltalán nem olvasott. Nem szerették a könyveket és nem is mutattak érdeklődést az irodalom iránt. Mára ez megváltozott, tuudatosult bennük, hogy egy jó könyv is lehet legalább olyan szórakoztató, mint egy film. Elkezdtek érdeklődni különféle könyvek iránt, amikről a próbákon beszélgettünk, vagy amikből részleteket dolgoztunk fel. Én ezt látom a legnagyobb pozitívumnak. Emellett javult a kifejezőképességük, a nyilvános szereplésük, bővült a szókincsük… Több szempontból is nagy változáson mentek át.

Mikorra várható a bemutató?
– A pontos dátumot még sajnos nem tudom megmondani. Ami biztos, hogy tavaszra várható a bemutató. A Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjét szerettük volna megcélozni, de mivel akadnak nehézségek a próbákkal, ahogyan már említettem, több utazó tagunk is van, akik ráadásul most délután járnak iskolába, nem valószínű, hogy március 27-re megleszünk. De igyekszünk áprilisig elkészülni. Azután pedig szeretnénk bemutatkozni több vetélkedőn is, többek között a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok!
– Én köszönöm a lehetőséget, hogy egy kicsit közelebbről megismertethettem lakosainkal a drámacsoportunk munkáját.