Megérkezett a Hungária Óbecsére

Egy Eisenhut Ferenc-olajfestménnyel gazdagodott az Óbecsei Városi Múzeum gyűjteménye

Eisenhut Ferenc kiemelkedő realista és orientalista festő egy eredeti festményét szerezte meg az Óbecsei Városi Múzeum: a Hungária című alkotást a művész a 19. század végén készítette a millenniumi ünnepségre.

Eisenhut volt az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legjelentősebb akadémikus festője a XIX. század második felében. 1857-ben született Palánkán egy dunai sváb család hetedik gyermekeként. Édesapja vendéglősnek szánta, de ő már kora gyerekkorától a festészethez vonzódott. Tehetségét felismerve a palánkai polgárok anyagi támogatásával Budapesten kezdte képezni magát, később Münchenben, a Királyi Művészeti Akadémián folytatta festői tanulmányait. Keleti utazásainak köszönhetően orientalista témákat festett, a magyar millenniumi rendezvények idején pedig részt vett a budapesti millenniumi kiállításon.

Fiatalon, mindössze negyvenhat évesen hunyt el. Jelentős életművet hagyott maga mögött, hiszen alkotásai ma angliai, osztrák, magyarországi, szerbiai múzeumokban és magángyűjteményekben is megtalálhatók.

Tojzán Ákos, az Óbecsei Városi Múzeum igazgatója szerint a Hungária című festmény tulajdonosának határozott kérése volt az, hogy a festmény ne egy magánszemélyhez, hanem intézményhez kerüljön. A képet a múzeum önerőből és a helyi önkormányzat támogatásával vásárolta meg.

– Egyike vagyunk azon kevés vajdasági múzeumnak, amelynek a tulajdonában lehet egy eredeti Eisenhut-mű. Az előző tulajdonosa egy Újvidéken élő, művelődéssel foglalkozó szakember, aki felismerte a kép jelentőségét, és tudta, hogy a festménynek az anyagi értéke mellett morális értéke is van. A festményt 350 ezer dinárért vásároltunk meg – közölte Tojzán Ákos.

Eisenhut Ferenc több festményén is a magyar történelmet örökítette meg. A zombori megyeháza dísztermében látható az 1896-ban Münchenben készült A zentai csata című, a törökellenes felszabadító háború egyik legjelentősebb és legvéresebb csatáját megörökítő olajfestménye, mely ma is Zombor egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága: az alkotás hét méter széles, négy méter magas, és ezekkel a dimenziókkal a régió legnagyobb olajfestménye. Eisenhut-festmények vannak továbbá az újvidéki Szerb Matica képtárában és a Szabadkai Városi Múzeumban is.

Eisenhut Ferenc az Óbecsére került festményen Hungária alakját jeleníti meg a korszakra jellemző akadémikus realista stílusban, részletes kidolgozással és erőteljes színvilággal. Motívumai – a kard, a Szent Korona és a címer – a magyar történelem egy-egy korszakát jellemzik.

Raško Ramadanski, az Óbecsei Városi Múzeum archeológus kurátora a festőművészről szólva elmondta: Eisenhut korának egyik legismertebb orientalistája volt, gyakran utazott a Közel-Keletre, Afrikába, a Kaukázusokba és a Balkánra is.

„Archeológus kurátorként nem én vagyok a leghivatottabb arra, hogy a kép képzőművészeti és művészettörténeti értékeit méltassam, de a középkor jó ismerőjeként, aki többek között immár több mint egy évtizede sokat foglalkozik a középkori Magyarországgal is, szeretném felhívni a figyelmet néhány érdekességre ezen a festményen. A Hungária a Magyar Királyság megszemélyesítése, és ebben az értelemben gazdag államalkotói jelentéstartalommal bír. A képen az államot egy uralkodóra emlékeztető női alak személyesíti meg, aki a bal kezében Szent István koronáját tartja, a jobb kezében pedig egy kardot fog. Nem lehet azt állítani, hogy ez a női alak Szűz Mária, aki Magyarország védőszentje, a Magyarok Nagyasszonya (latinul: Patrona Hungariae), mivel szentre utaló tartalma nincs a képnek. Ettől függetlenül a festő a kép hátterében megjeleníti az egyesített régi és új országcímert. Az egyik oldalon ott van a régi Árpád-házi címer vörös háttéren négy vízszintes ezüstsávval, amelyek va-lószínűleg a négy folyót: a Dunát, a Szávát, a Tiszát és Drávát jelképezik, a másik oldalon pedig az úgynevezett új magyar címer látható a kettős kereszttel, amit III. Béla hozott haza magával Bizáncból, ahol felvette a pravoszláv vallást, a görög Alexiosz nevet, és eljegyezte a császár Mária nevű leányát – a kettős kereszt azóta része a magyar címernek. De a címerjegyek nem érnek ezzel véget: a női alakon egy ünnepi, jellegzetes kék színű palást van arany liliomokkal. Tudjuk, hogy a középkorban a palást különleges méltóságot szimbolizált, és nem nehéz megállapítani azt sem, hogy a kék szín és az arany liliomok az Anjoukra, az első nem magyar származású uralkodócsaládra utalnak, akik egy évszázados sikeres uralkodásukkal és családi kapcsolataikkal Magyarországot az európai dinasztiák közé emelték. Ezekből arra következtethetünk, hogy a puszta nemzeti romantikán túlmutatva Eisenhut egy fontos, összetett üzenetet kívánt átadni a közönségének ezzel a művével – mondta Ramadanski.

Az Óbecsei Városi Múzeum gyűjteményébe került értékes festményre restaurálás és konzerváció vár.

F. R.