Óbecsétől Bostonig – 1. rész

Amerikában zenélt a Fokos zenekar

A Fokos zenekar sikert sikerre halmoz. Azon kívül, hogy nemrég adták ki második lemezüket, múlt hónapban az a megtiszteltetés érte az ifjú zenészeket, hogy Amerikában is bemutatkozhattak. Szeptember 13-a és 19-e között a bostoni Szüreti fesztiválon muzsikáltak több, mint négyszáz személy előtt.
Meghívásuk a massachusetts-i magyar közösségtől érkezett. A zenekar erre az útra hármas felállásban indult, Szerda Balázs, Cseszák Zsombor és Jovánovity Péter személyében.
Élményeikről és tapasztalataikról Balázs és Péter meséltek.
Péter: Általában akármerre megyünk a világban, mindenhol szívélyesen fogadnak minket, de itt különösen. Annyira szeretve voltunk, éreztették velünk, hogy mennyire örülnek annak, hogy ott vagyunk. A szervezőgárdából mindenkivel összebarátkoztunk, és nem csak “szia-szia” alapon, hanem komoly beszélgetések mentek. Vendéglátónk Gyuris Viktor és családja volt, nekik nagyon sokat köszönhetünk.
Balázs: Mivel Boston a kézműves sörök hazája, első este megkóstoltuk a helyi kisebb manufaktúrák kínálatát. Másnap megnéztük Bostont. Nagyon érdekes, hogy a városban a gyalogjárdán húzódik egy piros vonal, ami elvezeti a turistákat minden látványossághoz. Így mi is megtekintettük a város legszebb épületeit. Kellemes, gyönyörű, nyugodt város. Pont olyan, mint a filmekben. Az emberek pedig rendkívülsegítőkészek és kedvesek.
Péter: Szombaton délután négy óra tájékában kezdtünk el zenélni, miközben a színpad körül több száz bográcsban rotyogott a finomabbnál finomabb ételkülönlegesség. Hét óra tájékában egy ottani magyar néptáncos párral közösen koreográfiákkal egybekötött zenei bemutatót tartottunk a közönségnek. Utánunk az Aranyakkord duó lépett fel.
Balázs: Ha nem tudom, hogy Amerikában vagyok, valójában fel sem tűnik, hiszen ezen a rendezvényen is magyarok voltak, magyar zene szólt, magyar étel-és italkülönlegességeket árultak, tálaltak, mint a pirospaprika vagy a kürtőskalács. Azzal, hogy itt talán jobban ki volt emelve a kultúránk, hiszen bemutatókat is tartottak, pl. a rendezvényre látogatók megismerkedhettek a szőlőpréselővel, de árultak magyar népmese motívumokkaldíszített pólókat, bögréket, dísztárgyakat is.
Péter: Az ottaniak közvetlenségéről árulkodik az is, hogy egy úriember megnyerte a tombola főnyereményét, ami egy nagy kosár magyar motívumos emléktárgyat tartalmazott, és nekünk ajándékozta. Aztán egy családos hölgy a fellépésünk napján felajánlotta, hogy hangszerestől menjük el hozzájuk és ott folytassuk a zenélést, sőt, meg is alhatunk nálunk. Erre végül nem került sor, mert a közönség is igényelte, hogy folytassuk a muzsikálást, így hamar újra a színpadon találtuk magunkat. Ezt követően hajnalig beszélgettünk a szervezőkkel, az ottani magyarokkal.
FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ SZÁMBAN!
D.P.