Színész vagy őrült?

Rókus Zoltán vizsgaelőadása óriási sikert aratott
Az óbecsei Rókus Zoltán színművész június 30-án, szombaton a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben mutatta be Egy trójai faló avagy Egy őrült naplója című monodrámáját, melyet a mestervizsgájára készített. Az előadás után szívesen mesélt nekem a kulisszatitkairól.
Honnan az ötlet ehhez a darabhoz?
– Mestervizsgára kötelező monodrámát készíteni, hiszen két ember könnyebben le tudja kötni a közönség figyelmét, tudnak egymásra támaszkodni. Egyedül lenni a színpadon kb. 1 órán át és tartani a közönség figyelmét borzasztóan nehéz. Ehhez még hozzájárul az is, hogy ezt a monodrámát neked kell megrendezni, neked kell megtalálni a szöveget, dramatizálni… Dehát, ebből rengeteget lehet tanulni. Hogy hogyan jutottam erre a szövegre, valójában magam sem tudom. Egy monológot kerestem és teljesen véletlenül akadtam rá egy Gogol szövegre, nem erre, egy másikra. Rájöttem, hogy Gogol iszonyatosan jól tud írni. Elolvastam néhány elbeszélését, majd rábukkantam az Őrült naplójára. Hihetetlen volt számomra, hogy 1800-ban íródik a szöveg, az akkori problémákat feszegeti, mégis olyan dolgokat vet fel, melyek éppen most Európában is zajlanak.
Hogy zajlott maga a folyamat, amíg megszületett ez a monodráma?
– Szeretem az őrült karaktereket. Ennek a darabnak jóval előbb el kellett volna készülnie, de rengeteg problémába ütköztem. A szöveget dramatizálni kellett, színpadra állítani. Tudni kell, mit lehet belőle kihagyni és mit nem. Emellett pedig természetesen fontos szerepet játszik az, hogy mit akarunk vele mondani.
Ki a célcsoport?
– Igazából én sem tudom. Láttam élőben egy Őrült naplóját, sőt néhányat az interneten is, és szerintem az emberek először nem értik mit is látnak a színpadon. Közben a sok őrültség között annyi jó információ elhangzik, hogy igazából cenzúrázni kéne. Azért is adta Gogol ezt a címet a művének. A véleményét nyilvánította ki beleágyazva egy olyan környezetbe, amire a legtöbb ember csak legyint.
Teljesen egyedül dolgoztál? Kitől tudtál tanácsot kérni?
– Elsősorban a tanáraimtól a mesterszakon. Nem mondanám, hogy túl sok segítséget kaptam, habár őszintén szólva nem is kértem. Nagyon jól fogadták a tanáraim, amikor megnézték a darabot. Rácsodálkoztak. Az én kulisszatitkom az, hogy felvettem a monodrámámat és visszanéztem. Így „rendezgettem” önmagamat, hiszen nem lehet egyszerre játszani és rendezni. Ehhez legalább két ember kell.
A munkafolyamatban mi jelentette számodra a legnagyobb nehézséget?
– Az még ebben a pillanatban is nehézséget okoz. Ezt a sok mindent fejben tartani. Könnyen el lehet benne tévedni, belegabalyodni, és erre jön még egy hatalmas nehézség, hogy egy őrültet kell játszani. Nem szabad kizökkeni, mert az rögtön észrevehető. Kb. egy órán keresztül kell bolondot játszani. Egy hiteles bolondot.

P.D.