Cseszák Zsombor sikere a balatonfüredi prímásversenyen

Az óbecsei muzsikus ismét a legjobbak között

egyik kísérő rendezvénye, a prímásverseny sikeresen megrendezésre került. A neves zenés verseny vetélkedőjét július 21-én és 22-én tartották.
A verseny első helyezettje Király Miklós lett, a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház zenekarának prímása, aki idén szerezte meg diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A dobogó második fokára az óbecsei Cseszák Zsombor, a Fokos zenekar prímása és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója állhatott. Harmadik helyen Boda Gellért Junior Prima Díjas muzsikus, a Zagyva Banda prímása végzett.
A megmérettetésre Magyarország több pontjáról és Vajdaságból jelentkeztek az ifjú zenészek. Minden versenyző három produkcióval állt a zsűri elé – két kötelező és egy szabadon választott versenyszámmal. A nyertesekről szakmai zsűri döntött, amelynek tagjai: Dr. Árendás Péter, Koncz Gergely, Lakatos Róbert és Salamon Beáta voltak.
Sokak számára ez az év csak csalódást hozott… Neked mennyi terved maradt el a járvány miatt?
– Mondhatni a zenészeknek is inkább a nyári időszak a szezon: táborok, fesztiválok, koncertek. Persze egész évben mi is foglalkoztatottak vagyunk, de a nyár az mégis kicsit más, mert akkor gyakorlatilag tényleg csak ezekkel kell foglalkozni, nem az, úgymond, civil dolgainkkal. Márciustól kezdve rengeteg fellépésünk maradt el a zenekarral. A rendkívüli helyzet feloldása után az első lehetőségünk a szabadkai VM4K-ban volt, egy koncert erejéig. Aztán a kiskunmajsai Lurkó táborban szolgáltattuk a zenét egy hétig. Utána lett volna még az adai Vadvirág tábor, Batyu tábor Zentagunarason, és időközben egy-egy koncert erejéig ellógtunk volna. Majd fesztiválok, Dombos Fest. Hogy most csak az itthoniak közül említsek párat… De ezek végül le lettek fújva, szóval nagyon sok elmaradt, és ez csak a júliusi hónap. Ennek köszönhetően akkor rávettem magam, hogy tutira elmegyek a füredi prímásversenyre.
Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy második helyen végeztél? Számítottál rá?
– Inkább úgy mondanám, reménykedtem, hogy ezúttal helyezést érek el, és lehetőleg minél jobbat. Ugye pénznyeremények voltak, és jelen helyzetben, amikor gyakorlatilag a szakmámat illetően munkanélküli lettem, nem fogok hazudni, jól jön, ha minél nagyobb összeg landol az ember zsebében. Szóval a szakmai elismerés mellett, amit a helyezést tükröz, örültem a nyereménynek is.
Tudtommal nem először szerepeltél ezen a megmérettetésen. Miért tartod fontosnak, hogy évről évre visszatérj ezekre a versenyekre, rendezvényekre?
– A balatonfüredi versenyen konkrétan negyedszer vettem részt, már jelen voltam a legelsőn is, amit 2014-ben szerveztek meg az autentikus magyar népzenét játszó hegedűsök számára, és azóta is folyamatosan minden második évben. Habár a tanulmányaim is a zenéléshez, népzenéhez kötődnek, de egy versenyre készülés mégis egy sokkal intenzívebb, koncentráltabb felkészülést kíván. Egy-egy tájegység, falu, esetleg prímásegyéniség repertoárját, játékstílusát behatóbban meg lehet ismerni ilyenkor, mert ugye ez is szempont az értékelésnél, hogy mennyire tudtuk elsajátítani. Továbbá a szakemberekből álló zsűri az előadás során csak ránk figyel, és a verseny leforgása után értékeli a hallottakat, látottakat, tanácsokkal látnak el. Egyfajta szakmai találkozónak is felfogható, mesterkurzusnak, amelyből lehet tanulni. Az egót félretéve sokat lehet fejlődni ezeknek köszönhetően. Nyilván mindenki más egyéniség, más praktikák válnak be mindenkinél, de legalább ki kell próbálni, ha tanácsolnak valamit, aztán eldönteni, hogy jó-e nekünk.
Mivel készültél idén a prímásversenyre?
– Az idei versenynek volt egy újítása: az előző években egy kötelező versenyszámot kellett bemutatni, idén már kettőt. Az egyik kötelező anyag idén a felvidéki Gömör muzsikája volt, a másik pedig az erdélyi Szék falujának zenéje. Az úgymond kis-magyarországi (ide sorolva a felvidékit is), és erdélyi hegedülés között van különbség, ezért is határozták meg így a kiírást. Be kellett mutatni egy harmadik, szabadon választott összeállítást, az én választásom az erdélyi Kalotaszegre esett. Itt van egy falucska, Bánffyhunyad, és egy híres zenész dinasztia élt itt, illetve még él ma is, és muzsikál is becsületesen. Nevezetesen Varga Ferenc “Csipás” nevű valamikori prímás repertoárjából válogattam.
Hogyan értékelte a szakzsűri a produkciódat?
– Jó pap is holtig tanul, szokták mondani, szóval van még mit a levesbe aprítani, de évek óta követik a fejlődésem, mondhatni egyengetik az utam. Igyekeztem megfogadni a tanácsukat, kipróbálni működik-e nálam. Ennek a második helyezés lett most az eredménye, tehát a dobogó legfelső fokáig kell még ,,dörgölni” egy kicsit. Szerintem mondhatom, hogy kárpát-medencei szinten is az élvonalba tartozó prímások közül való vagyok én is.
Te hogyan értékelnéd a többi versenyző teljesítményét?
– Azért is járok a füredi versenyre örömmel, mert nagyon jó muzsikusokkal lehet találkozni, akik immáron nem csak kollégáim, de barátaim is évek óta. Sokukkal itt ismerkedtem össze évekkel ezelőtt, tehát nem csak szakmai, de baráti találkozó is egyben. Két napig együtt vagyunk, meghallgatjuk egymást, és szurkolunk egymásért, mert tényleg kimagaslóan jó zenészek szoktak részt venni. Aztán este persze fröccsözünk egyet közösen és beszélgetünk, ha letudtuk a dolgunkat. Azt kell mondjam, hogy mindig nagyon kiélezett a verseny része ennek a két napnak, mert tényleg apróságokon múlnak a pontszámok. Aki részt vesz egy versenyen, annak számolnia kell vele, hogy esetleg a másik zenész adott esetben jobban teljesít valami miatt, vagy jobban felkészült, vagy épp a drukk pozitív hatással van rá, van ilyen.
Életed a zene, de mindig is több lábon álltál. A járványhelyzet után mik a tervek?
– Ez így van, kipróbáltam magam más műfajokban is, de a fő vonal a folklór, meg hát úgy igazán ezt érzem a sajátomnak, a zenei anyanyelvem, az anyanyelvén meg mindenki jobban tud beszélni, mint idegen nyelven. Idén fejeztem a harmadik évet a Zeneakadémián és vár rám még további három év, amelyből az utolsó gyakorlati tanítást foglal magába, mivel tanári-szakon vagyok. Az utóbbi pár hónapból kiviláglott, hogy tervezni nem igazán lehet jelenleg semmit sem, főleg nem kulturális téren. Reménykedünk, hogy őszre javul a helyzet, esetleg tudunk jubilálni a zenekarral, meglátjuk. De az is lehet, hogy inkább focista leszek…
A Fokos zenekar hogyan tud fennmaradni ebben a helyzetben? Vannak-e fellépéseitek?
– Gyakorlatilag munkanélküliek lettünk, ami a zenélést illeti. Amit persze sokan nem értenek meg, hogy hát akkor miért nem ,,dolgozik” a zenész, miközben egyébként a zenélés is ugyanúgy munka, csak épp szeretjük csinálni. Elvégre nem kell az sem, hogy mindenki kőműves, újságíró, vagy artista legyen, mind szép szakma, de én nem értek hozzá, meg szerintem a többiek se. Volt az a pár fellépésünk amit említettem, lettek volna a táborok, fesztiválok a nyáron, elmaradtak. Hát egyelőre számítanak ránk az őszi időszakban Magyarországon is, kérdéses a határátlépés, Szerbiában általában annyi támogatás sincs a kultúrára, mint Magyarországon, legalábbis nem tudok róla, szóval az anyaországra számíthatunk most is. Na de kihasználjuk valamennyire a felszabadult időt gyakorlásra, megzenésített versek leporolására, stúdiózásra a zenekarral. Igyekszünk hasznosan tölteni, lefoglalni magunkat, hogy aztán újult erővel, lehetőleg újdonságokkal robbanjunk be, amint lesz rá lehetőség.