Fából faragott füstölgő százlábú

Az óbecsei Đuragin házaspár egyedi pipái egy év alatt keresett ritkaságok lettek világszerte

Аgyűjtők szenvedélyesen keresik a ritkaságokat, a turisták előszeretettel vásárolják szuvenírnek, mások baráti társaságban füstölögnek vele, és vannak, akik akár otthon, egyedül is boldogan gyújtanak rá – a pipa ára éppen ezért a kivitelezésétől és a minőségétől függően a pár dollártól a több tízezerig is terjedhet. A pipapiac méretéről nincs ugyan adatunk, de annyi biztos: nagy vállalatoknak és kis műhelyeknek is jövedelmező üzlet lehet a pipakészítés.

Darkónak a felesége, Sanela sokat segít Az óbecsei Đuragin házaspár, Darko és Sanela mindössze egy éve vágtak bele a pipakészítésbe, kis házi műhelyükben hobbiból, kizárólag kézi munkával faragják a különleges pipákat. Művészi formavilágú és kivitelű termékeik ma már a világ minden táján megtalálhatók.

Százlábú pipa

Mikor és hogyan kezdtek el egyedi pipákat készíteni?
Régóta érdekelt a pipázás, szerettem a pipadohány illatát, a pipa szépségét. Egy évvel ezelőtt szerettem volna végre én is pipát venni magamnak, de Szerbiában e tekintetben igen gyér a kínálat, az árak pedig nagyon magasak – emiatt kezdtem el magam készíteni. Kezdetben egyszerű alapanyagokból egyszerű formákkal kísérleteztem, de az eredmény nem lett igazán jó, mégis a mai napig őrzöm a 0 sorszámú pipámat. Az ezt követőket is még csak ajándékba mertem adni, de a sikerük arra ösztönzött, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel. Ekkor kezdtem külföldről minőséges alapanyagokat vásárolni. Az ezekből készült pipákat már az Instagramon és a Facebookon árultuk, és el is keltek mind.

Hogyan lehet mester nélkül megtanulni a pipakészítést?

Én folyamatosan kísérletezek és tanulok például a youtube segítségével is. Rá kellett jönnöm, hogy egyedi darabok csakis a legminőségesebb anyagokból készülhetnek. Az elsők pipákat hazai fákból faragtam, de ezeket a nagyvilágban nem ismerik el. A jó pipa azonban nem csak szép kell legyen, de jól is kell működjön. Remek kidolgozás, helyes arányok, hibátlan erezet, szép fej – ezek azok a tulajdonságok, melyek alapján a hozzáértő kiválasztja a pipáját. Ahhoz, hogy sikerüljön minden szempontból megfelelni ezeknek az elvárásoknak, nagyon sok gyakorlás kell.

Milyen alapanyagokat használ?

A pipagyártáshoz a jelenleg legáltalánosabban elterjedt és legalkalmasabbnak vélt alapanyag a hangagyökér, amit a szakzsargonban „briar”  néven emlegetnek. A növényvilág egyik legkiválóbb tűzállóságával rendelkező anyaga a briar, amelynek termesztésében Olaszország jár az élen. A kínaiak sajnos nagyban felvásárolják, így nehéz hozzájutni, legutóbb német kereskedőktől sikerült beszereznem. Az olívafa a második legnépszerűbb faanyag, a harmadik pedig a morta, azaz a mocsártölgy. A morta mocsaras vidékeken eltemetett és a mocsár savas, oxigénmentes környezetében konzerválódott fákból alakul ki évszázadok, sőt évezredek alatt, és nagy ásványtartalma miatt ideális anyag pipakészítésre. A pipa szárát ebonitból vagy akrilból készítjük, ezeket is külföldről kell beszerezni. Szerencsére a kereskedelemben dolgozom,  ezen a téren találékony vagyok.

Nagy kémény

Hogyan született meg a védjegyük, a százlábúnak nevezett pipa?

A pipakészítéshez ihlet kell, mert én nem akarok senkit sem másolni, még magamat sem – ezért van az, hogy minden pipám más. A százlábú ötlete egy kávéházi baráti beszélgetés alkalmával   született meg, ezt követően otthon a grafikus lányomat, Dušicát kértem meg arra, hogy rajzolja meg a százlábú pipa tervét. Remek rajzokkal állt elő, közzé is tettem őket, és már akkor  sokaknak  tetszett. Nagyon nehéz volt elkészíteni, de már az első vevőre talált még a gyártás    során, Amerikába került. Mivel sokan érdeklődtek iránta, eddig négy eltérő százlábú pipa  készült, és ezek a világ négy tájára kerültek. Én az elégedetlen vevőtől visszavenném a pipámat,   de ilyen esetünk még nem volt. A pipák tengerében csak egyedi ötletekkel és hibátlan  megvalósítással lehet elismerést szerezni, és nekünk ez eddig sikerült.

A felesége is segíti a munkáját, mi az ő dolga?

A feleségem a végső műveletekben segít, az első munkája egy körtefa pipa volt, azonnal el is kelt a tengerentúlon. Glamour, magas fényű  pipákat készítünk, és neki a végső munkafázisban van óriási érdeme: ő csiszolja, polírozza hibátlanra a pipákat, kizárólag természetes anyagokkal.  Ehhez a munkához végtelen türelem kell, főleg a százlábúak esetében. Amíg egy klasszikusabb formájú pipát meg lehet csinálni 6-8 óra alatt, a százlábú esetében ehhez 3 nap folyamatos munka kell.

Mennyi pipa készült az egy év alatt?

Eddig 65 pipánk kelt el, a legtöbb Amerikába, ahol nagy hagyománya van a pipázásnak, de sokan érdeklődnek Ázsiából is. Mi minden pipának nevet adunk, és nehéz szívvel válunk meg tőlük.

A pipázásnak is vannak szabályai…

A pipázás egy rituálé, nyugodt hangulatban kell rágyújtani. A dohány aromáját is élvezni kell, lassan kell szívni a pipát – minél hidegebb a füst, annál jobb az aroma. Egy pipát napi egy alkalommal kell használni, mert pihentetni, tisztítani kell.

Milyen vágyaik vannak a pipáikkal kapcsolatosan?

Szeretnénk egyszer részt venni a chicagói pipashown, ahol a legnagyobbak jelennek meg az egész világból. Szerencsére egyre ismertebbek vagyunk a profik körében. Az álmom az, hogy legyen egy elismert brandünk, és bekerüljünk a luxus pipák készítőinek a körébe.

Hobbi marad a pipakészítés?

Azt hiszem igen. Az én munkám elég dinamikus és stresszes, nekem ez kikapcsolódást jelent, mert pár óra után a műhelyben újjászületek. Valamikor a motorozás jelentette ezt a számomra, most a pipafaragás adja meg nekem ezt a boldogságot.

F.R.