Óbecse

Festett tojás a kosárban

Péterrévén október óta hét nő hímes tojásokat készített

A tojásfestés hagyománya ősi szokás, amely a világ számos kultúrá jában generációról generációra öröklődött. Az ókori egyiptomiktól kezdve a görögökön és a rómaiakon át a kínaiakig a tojásfestés évszázadok óta a tavaszi ünnepségek fontos része. Magyarországon avar kori sírokban is találtak már festett, mintákkal ellátott tojásokat. Az első írásos emlékek a témában Anonymus idejéből, a XIII. századból maradtak ránk.

Sok kultúrában a tojás az új élet és az újjászületés szimbóluma, ezért gyakran társítják a tavaszi évszakhoz. Ennek eredményeképpen sokan kezdték a tojásfestés gyakorlatát beépíteni a húsvéti ünnepekbe. A húsvét eredetileg a tavasz és a termékenység ünnepe volt, a jelképe pedig a tojás. Krisztus halála és feltámadása után a húsvét keresztény ünneppé vált, viszont az ünnephez tartozó szimbólumokat, így a tojást is megtartották a kereszténység előtti időkből.

A tojásfestés kialakulása

A tojás festése és ajándékozása már az ősi Babilonban, az ókori Egyiptomban, az ókori Görögországban és az ókori Perzsiában is bevett szokás volt.

A festett tojások legkorábbi feljegyzett húsvéti használata a mezopotámiai keresztény közösségekig vezethető vissza. A hagyomány szerint a húsvéti tojás piros színe jelképezi Jézus szenvedését, akinek lehulló vére színezte meg a kereszt alá tett tojásokat. Ahogy a tojásból új élet fakad, úgy támad fel Jézus is az emberek megváltására. Ők ez alkalomból tojást adtak keresztgyermekeiknek, hogy így emlékeztessék őket a feltámadás, a vallásosság és a keresztény hagyományok fontosságára.

Hazánkban nem csupán magának a tojásnak, a tojáshéjnak is fontos szerepe volt. A pirosra festett, apróra tört tojáshéjakat az utcákon szórták szét, Jézus kálváriájára emlékezve. Egyes helyeken a holtakról is megemlékeztek a húsvéti időszakban, a szokás részeként a sírokra egy-egy megszentelt tojást tettek.

A szentségekkel felruházott tojások korábban sosem vesztek kárba, voltak, akik folyóba dobták a festett változatokat, vagy beleszórták a patakba a megmaradt héjakat, hogy minél messzebbre eljusson az ünnep híre.

Vallási jelentőségük mellett a festett tojások a termékenység és a bőség népszerű szimbólumává is váltak. Sok kultúra úgy vélte, hogy a tojások élénk színekkel és bonyolult mintákkal való díszítése segít biztosítani a bőséges termést vagy a jószágok sikeres tenyészidőszakát.

Az ősi kultúrákban növényekből, gyümölcsökből és zöldségekből készült természetes festékeket használtak a tojások színezésére, ezek különböző földszíneket, például barnát, sárgát és zöldet eredményeztek. Bár a technológia fejlődésével bevezették a harsányabb színezést is lehetővé tevő szintetikus festékeket, napjainkban a tojásfestés népszerű kézműves tevékenységgé vált.

Szerelmes üzenet festett tojással

Írókával hímzett, maratással díszített, aranyozott, batikolt és egyéb kézműves eljárással készült húsvéti tojások sorakoztak a kosarakban a péterrévei Dr. Kiss Imre Művelődési Körben, mindet ügyes kezű péterrévei hölgyek készítették. A legszínesebbek és talán a legszebbek is a gyimesi tojások. Vidékünkön számos hagyományos festési technikát alkalmaznak, amellyel bonyolult és gyönyörű mintákat készítenek a tojásokra. Ezekre a technikákra Fekete Melinda óvónő tanította a szakkör hét tagját tavaly október óta.

– Én 20 évvel ezelőtt ismerkedtem meg a viaszolt tojások készítésével, és nagyon megszerettem. De készítettünk a szakkörben hagymahéjjal festett tojásokat, batikolt és növényi rátétes tojásokat, valamint maratással díszítetteket is. Mi most kifújt, kiszárított tojásokkal dolgozunk – mondta el Melinda.

Húsvéthétfőn a locsolkodó férfiakat és fiúkat otthon festett hímes tojással illik megajándékozni, ez mindig az asszonyok és lányok feladata. Valamikor jelentősége volt annak, hogy kinek milyen tojás jut.

– A lányok általában piros tojást készítettek, ami a szeretetet is jelképezi. A tojással titkos üzenetet tudtak továbbítani a fiúknak, ugyanis a locsolkodás után a fiú csak egy tojást választhatott – a kakastaréjos vagy a csillagos minta a tojáson azt jelentette, hogy a lány elfogadja a fiú udvarlását. A fiú, ha szemfüles volt, és észrevette, hogy azt a tojást neki szánták, örömmel elfogadta. Egyébként régen nem kifújt tojást festettek a lányok, asszonyok, hanem főttet, ezeket csakis nagypénteken festették meg, mivel húsvétkor az ünnepi asztalra helyezték, és elfogyasztották, illetve húsvéthétfőn a fiúknak ajándékozták – meséli Melinda.

Régi népszokások a nagyvilágban és tájainkon

A tojásfestés az egész világon ismert szokás.

Romániában a vendégek a gazdának tojást vittek, megütögették vele, és közben köszöntést mondtak.

A görögök azt a tojást, amelyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázserejűnek tartották.

A német hiedelem szerint húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt.

A germánoknál a legenda szerint Ostara, a germán istennő birtokolt egy különleges madarat, amely színes tojásokat tojt. Egy nap az istennő a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta a madarat, azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. Ostara ünnepén a germánok tojást adtak egymásnak, és megették, más források szerint elásták azokat.

Magyarországon a tojásra rajzolt minták hagyományosan leginkább geometrikusak. A tojást hosszanti vonalakkal két vagy négy mezőre osztják – ezt nevezzük rámázásnak. Az így kialakult mezőket díszítik, avagy „hímzik”, az így elkészült tojás pedig a hímes tojás.

A begyűjtött piros tojásokkal a legények tojáskoccintást játszottak: addig ütögették össze a tojásokat, amíg az egyik meg nem repedt. Akinek a tojása tovább bírta a procedúrát, az nyert. A tojásdobálás is kedvelt játék volt; úgy tartották, aki nem tudja elkapni a felé dobott tojást, arra egy szerelem nélküli esztendő vár.

Szerencsére idővel a lányok sem maradtak ki a játékból: a dobálásban gyakran ők is részt vettek, a fiúknak pedig el kellett lopkodniuk előlük a törékeny tojásokat, hogy több mulatság maradjon a számukra.

A gurítás pedig még manapság is nagyon népszerű: a játék szerint a domboldalon elengedett tojások akkor hoznak szerencsét, ha törés nélkül érnek a völgy aljához.

Tudásunkkal kézen fogva

A Nemzeti Művelődési Intézet 2021-ben indította el a Kárpát-medencében a Tudásunkkal kézen fogva a közösségekért programot, amelyhez a péterrévei Dr. Kiss Imre Művelődési Kör hagyományápoló csoportja 2022-ben csatlakozott a magyarkanizsai Felnőttképzők Regionális Hálózatán keresztül – így indultak el a tojásfestő, a makramé- és a hímzőtanfolyamok felnőtteknek.

Csasznyi Magdolna, a hagyományápoló csoport vezetője kiemelte: a szakkör minden évben felújítja ezt a programot, így várják azoknak a jelentkezését, akik szeretnének tojásfestést, gyöngyfűzést, hímzést vagy bútorfestést tanulni.

F.R