Ifjúsági nyári tábor Óbecsén

Szóval – rímmel – színházzal a Petőfi kultúrkörben

Július 27-e és augusztus 1-je között a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben Szóval – rímmel – színházzal néven ifjúsági nyári tábor kerül megrendezésre. A tábor célja, hogy a pódiumra vágyó fiatalokat kicsit megmozgassák és kizökkentsék abból a ,,körforgásból’’, amibe év közben bele ragadnak.
– A fantázia nagy fegyvere annak, aki prezentálni akarja azt a világot amiben élünk. Mi egy kicsit mindig elrugaszkodunk és más szemszögből közelítjük meg. Olyan oldalról, ahonnan az ember ritkán látja és pont ezért figyelmen kívül hagyja, mondván ,,Engem csak ez a fele érint, akkor minek foglalkozzak vele’’. Pont ez az, amire fel kell hívjuk a fiatalok figyelmét, hogy bár a szomszéd utcában dobtuk el a csokis papírt az mégis lehet, hogy egyszer csak az óceánban találja magát. Nagy probléma. De hogyan mondjuk el a gondunk, bajunk? A fantáziánk segítségével gyűjtsük össze mind azt amit kikiabálnánk magunkból. Dobjuk bele egy nagy tálba. Keverjük össze és öntsük az anyagot egy mese formába. Így is lehet – meséli Rókus Zoltán színművész, a tábor vezetője.
A mese az embereket ősidőktől fogva szórakoztatja. Legyen az kicsi vagy nagy. Más a téma, de a sztori az sztori. Ezzel ügyeskedik az idén Magyar Zsófia, aki a táborozók kisebb, azaz fiatalabb csapatát terelgeti majd abban az egy hétben, ami előttünk van. Egy a mese, de többen mondják. Persze nem kánonban, hanem színházban. Az idén az apró lurkók egy mesét fognak színházi formában feldolgozni. Ismerkednek majd a karakterekkel, szituációcskákkal és mindazzal, ami a gyerek színelőadást teszi azzá aminek lennie kell. Játékosnak, szórakoztatónak és természetesen felejthetetlennek, hogy egy élményt vigyenek haza az oldalzsebben. De persze úgy, hogy sok mindent tanulnak mindaddig amíg ezt a történetet feldolgozzák és a pódiumra viszik.
A nagyobbak ezzel szemben, mivel szélesebb a hátuk és több kihívással egyensúlyozhatnak, az idén is egy róluk szóló világot tárnak azon nézők szeme elé, akik majd ellátogatnak a gálaműsorra. Rókus Zoltán folyton keresi az újat, ami kihívás lehet a táborozóknak, a nézőknek és nem utolsó sorban neki is. A középiskolás generáció a világban küzd saját magával és közben úgy tesz, hogy őt semmi sem érdekli, de valójában annál inkább izgatja az, ami körülötte van. Amit talán még nem ért el, de tudja, hogy el fog. Fiúk a lányokra vadásznak és ez fordítva, de átvitt értelemben?
– Az idén egy olyan szöveget dolgoz fel az ifjúság, ami egy hal vízbe fojtásáról szól. A Hogyan fojtsunk vízbe egy halat című szöveg erre a táborra íródik. Érdekes cím, mi? Érdekes és egyben abszurd. Kell hozzá egy adag víz, egy hal vagy talán több hal. De ki vagy mi lesz az a hal? Azt majd a bemutatón mindenki meglátja. A történet fiatalok életképeit dolgozza fel egy medence vagy egy tó partján, még kiderül, hogy helyileg hol leszünek. Lényeg, hogy az életet adó víz mellett, amibe jól belemossuk a lábunk és ki tudja még mi mindent öntünk bele, az lesz a történetünk alapja. A nagyok meséjében olyan jeleneteket dolgozunk fel, ami történik velük, és ami izgatja őket. Természetesen picit túlgondolva, felnagyítva. Minden évben a kellékek azok, amik fő mozgatórugója a fiatalok kreativitásának. Hiszen egy egyszerű tárgy a fantáziánk segítségével bármi lehet. Egy tálból lehet akár egy óceán és remélhetőleg sok kis apró boldogságból egy – egy bulis előadás – zárta beszélgetésünket Rókus Zoltán.
A tábor a budapesti Nemzeti Kultúráis Alap támogatásával valósul meg.