Lovaskocsis locsolkodók Óbecsén

„Lovaskocsival érkeztem,
40 métert fékeztem.
Sanyi vagyok, nagyon laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?”

Nem szokványos locsolkodók érkeztek húsvéthétfőn az óbecsei Berentai-
család apró lánykáihoz: lovaskocsi hozta a legényeket, akik hangszerekkel
és vödrökkel felszerelkezve kopogtattak be hozzájuk. A verselő
fiúknak természetesen nem kellett hazahúzniuk: miután eláztatták a házigazdákat,
muzsikaszó mellett ettek, ittak egy kicsit, majd továbbálltak.
A vidám társaság a nap folyamán három lovaskocsival – az egyiken
a zenészekkel, a többin vödrösökkel – járta a város utcáit. A leghosszabb
„szakmai” pályafutással Szerda Balázs rendelkezik közöttük.
-Apu vitt magával először az óvodás társaimhoz, majd a táncos lányokhoz.
Kamaszkorunkban már az osztálytársakkal biciklivel, szódásüveggel
házaltunk. Több mint tíz évvel ezelőtt viszont már motokultivátorra
pattantunk, de az igazi „áttörést” a lovaskocsis locsolkodás
bevezetése hozta meg a számukra: bővült a társaság, bevetettük a hangszereket
és fuvarosokra bíztunk magunkat – idézi fel a kezdeteket Balázs.
A locsolkodók szerint különösen az idősebbek élvezik a szokatlanul
nagy felhajtást.
– Zeneszóval vonulunk be, aztán megállunk és elbeszélgetünk egy
kicsit. A húsvéti locsolkodás hagyománya azért többet jelenti egy egyszerű
bulizásnál, hiszen ennek a szokásnak szakrális tartalma is van, amit
magyarként kötelességünknek érzünk megőrizni – mondja Balázs.
F.R.