Mozgásra kell bírni a gyerekeket

Szőke Ottó óbecsei testnevelő tanár szerint az a gyermek, aki nem mozog, nehezebben is tanul

Egy kicsi mozgás mindenkinek kell… Olvasóink egy része talán még emlékszik a Magyar Televízióban napi rendszerességgel sugárzott esti tévétornára: napi pár percet mozoghattak a nézők együtt Schmitt (Makray) Katalinnal és lányaival. Pedig akkor még nem is volt rá akkora szükség, mint a mostani mozgásszegény világban.

Szüleink, nagyszüleink idejében a ház körül mindig volt elég munka, a gyerekek bandáztak, az utca porában játszottak, fára másztak, kergetőztek, bicikliztek, ugróköteleztek, labdáztak… Alig pár évtized alatt alaposan leépült a mozgáskultúránk, mert a digitális világ székbe kényszerített bennünket és a gyermekeinket.

Tanítónők, testnevelő tanárok hosszasan tudnának mesélni arról, hogy bizony nem megy már a gyerekeknek a bukfenc, a kötélre képtelenek felmászni, van, aki labdát sem tud pattogtatni, a futás pedig sokak számára inkább poroszkálás, mint komoly izommunka. Pedig a fiatalkori tespedtség, tunyaság elhízáshoz vezet, ami felnőttkorban komoly betegségek okozója lehet.

Már a bukfenc is kihívást jelent

Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas orvos is azt vallotta, hogy a testi mozgáson keresztül a lelki egyensúlyt is fejleszteni tudjuk, hiszen a gyermekek mentális egészsége is sokkal jobb lesz, ha rendszeresen mozognak.

„Heti három óra testnevelés az iskolákban nem elég: jól felszerelt tornatermek, motivált testnevelőtanárok és nem utolsósorban mozogni akaró gyermekek kellenek, mert egyre több a tornából felmentett gyermek, ráadásul a szülők sokszor cinkosaik gyermekeiknek abban, hogy az orvosnál kikönyörögjék a testnevelés alóli felmentést” – mondja Szőke Ottó óbecsei testnevelő tanár, aki szerint nagy gond az, hogy a testnevelésórák programja évtizedek óta semmit nem változott, miközben ez alatt az idő alatt megváltozott a világ, megváltoztak a gyerekek. A tanárok kénytelen feltalálni magukat ebben a helyzetben.

„Különösen a lányokra kell odafigyelni, mert a fiúk érdeklődőbbek, aktívabbak és van bennük versenyszellem is, de a lányokat az érdektelenség miatt hetedik, nyolcadik osztályban teljesen elveszítjük. Muszáj ingergazdaggá tenni ezt a tantárgyat, hogy a gyerekek hajlandók legyenek mozogni. Azt veszem észre, hogy a szülők is túlféltik a gyermekeiket, ami nem jó. Persze van egy szűkebb réteg, amely nagyon is odafigyel arra, hogy a gyermek sportoljon, egészségesen éljen” – mondja.

Ottó úgy véli, a tornagyakorlatokat is ugyanúgy kell gyakorolni, mint a matematikafeladatokat, és aztán menni fog mindenkinek a képességei szerint. Az a gyermek, aki nem mozog, nehezebben is tanul – jó lenne, ha ezt is figyelembe vennék a szülők akkor, amikor féltik gyermekeiket az aktív mozgástól, a testnevelésórától – fűzte hozzá.

Ottó hét évig aerobik-fitnessedzőként dolgozott az egyetem után, és több mint 20 éve tanít testnevelést a törökbecsei Miloje Čiplić Általános Iskolában, ahol azt látja, hogy fokozatosan romlanak a gyerekek motorikai eredményei: a mai gyermekek számára sokkal nagyobb tehertétel egy 12 perces futás vagy bármilyen más sporttevékenység, mint még a szüleik számára volt. Rúdmászás, szertorna, bakugrás – sok gyermeknek ez ma már egyáltalán nem megy.

„Amikor én voltam diák, de még akkor is, amikor elkezdtem tanítani, a gyerekek tudtak még bukfencezni, cigánykerekezni, de most már az alapvető talajgyakorlatok sem mennek nekik. Amikor hozzám kerülnek ötödik osztályban, a tanulók fele nem mer bukfencezni, a bukfencezők fele pedig megcsinálja a gyakorlatot, de rosszul, hibás koordinációval. Azok ügyesebbek, akik az iskola mellett járnak valamilyen sportklubba edzésre, de a gyerekeknek elenyésző hányada sportol. Pedig nagyon fontos ebben a korban a rendszeres mozgás, hiszen kb. 15 éves korig fejleszthető jól a motorikus képesség” – mondja.

A szülők nem csak azzal tehetnek valamit ennek érdekében, hogy sportra viszik a gyerekeket, hanem például azzal is, ha felállítanak egy trambulint az udvaron, rendszeresen elmennek túrázni a természetbe vagy kerékpárra pattan a család. Ottó szerint a gyerekeknek naponta legalább 20 kilométert kellene mozogniuk, ehelyett csak pár kilométert tesznek meg. Ő például amikor szép az idő, kiviszi a Tisza-partra a diákjait, ott sétálnak, mozognak.

A mozgás legyen örömforrás

Ottó 1996-ban végzett az újvidéki Testnevelési Karon, ahol a szabadidő-szervező szakirányt választotta specializációnak, ami elmondása szerint azt jelenti, hogy egészségügyi aspektusból közelíti meg az emberek mozgáskultúráját, azaz szakszerűen és személyre szabottan állítjaössze a tornagyakorlatokat és ad tanácsokat úgy, hogy figyelembe veszi a kort, a nemet, az egészségügyi állapotot, a munkahelyi és otthoni körülményeket, így próbálja kompenzálni a modern világ hozta negatív hatásokat a szervezetre.

„A mai modern világban a szabadidőnket főleg az okostelefonok, a számítógépek, a tévék bámulásával töltjük, és ez nem fog jóra vezetni,mert elkényelmesedtünk. Minden embernek a legfontosabb az egészsége és a boldogsága. A mi választásunk, hogy többször vagyunk betegek, panaszosak, boldogtalanok vagy teszünk azért, hogy minél minőségesebb életet éljünk, és tudatosan odafigyelünk magunkra, testünk, lelkünk jeleire. A passzív, stresszes élet nagyban hozzájárul a civilizációs betegségek kialakulásához, ide tartoznak a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás, a daganatos betegségek egyes fajtái, a depresszió stb. 1948-as megalakulásakor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészséget úgy definiálta, hogy az a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, nem csupán a betegség hiánya. Három dologra kell nagyon odafigyelnünk: a rendszeres mozgásra és aktív életmódra, a helyes táplálkozásra és a mentális higiéniára. A mozgás élesíti az elmét és javítja a kedélyt, hiszen az örömhormonnak is nevezett endorfin termelődésére közvetlen hatással van a mozgás, felszabadulása euforikus érzést okoz – nem véletlen, hogy egy kimerítő futás vagy konditermes edzés után jóleső, boldog elégedettséget él át az ember ” – mondja Ottó.

Megfigyelése szerint a nem elegendő mozgás miatt sokan válnak döntésképtelenné, mert az agy azon képessége, hogy fejlessze és fenntartsa az idegi kapcsolatokat, a kisgyermek új mozgás- és játékélményein alapul. A korlátozott aktivitás vagy gyenge stimuláció következtében az agysejtek kapcsolatai elvesznek vagy megszakadnak.

„Az ember idegrendszere 15-20 éves korig fejlődik ki. Ezek a mozgások elősegítik az idegpályák fejlesztését és megerősítését, megalapozva a nyelvi, írás-olvasási és matematikai készségek további fejlődését” – állítja.

Szőke Ottó felvilágosító kiskönyv kiadására is készül erről a témáról, és felvilágosító foglalkozásokat is szeretne tartani Vajdaság-szerte – Óbecsén erre több alkalommal is sor került már a Than Emlékházban.

F.R.