SocioAgro Dreán
A Lurkóház szociális vállalkozásának a keretében egy 600 négyzetméteres fóliasátorban paprikát termesztenek
Mindig is rendezett, takaros udvar fogadott Dreán a Lurkóházban, de most mintha a szokásosnál is több pompás virágtartó és gondozottabb porta várná a látogatót. A 20 gyerekről – közöttük ma már több középiskolásról és néhány óvodásról is – gondot viselő intézményben a nyár óta “szocioagrósok” is segítenek a munkában. Bár elsősorban a fóliasátor és a leszüretelt paprika körül akad tennivalójuk, a fűnyírásba és a szénlapátolásba is besegítenek, ha kell. Négy falubéli számára ez a munkahely
– a bejelentett munka, a tervezhető munkaidő és a jó munkaközösség – egészen új tapasztalatot jelent.
A Poverello Alapítvány 12 évvel ezelőtt alapította meg az első vajdasági Lurkóházat Dreán, ezt követően Hajdújáráson és Óbecsén is megnyílt egy-egy intézmény a hátrányos helyzetű, általános iskolás korú gyermekek számára. Nekik nevelők segítenek a tanulásban és a közösségi beilleszkedéshez szükséges szokások elsajátításában, és naponta háromszor étkezhetnek is itt. Amióta működik a SocioAgro, azóta az asztalra is többször jut friss zöldség, mint korábban, mert az elsősorban adományokból működtetett Lurkóházba ezekből az egészséges alapanyagokból korábban általában kevés jutott.
De mi is ez a SocioAgro? A Poverello Alapítvány a szegedi Katház Közhasznú Nonprofit Kft.-vel közösen az Európai Unió Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Programjában SocioAgro – Társadalmi változás és közösségi kertművelés – küzdelem a tartós munkanélküliség ellen címmel sikeresen pályázott egy kétéves projekttel, és ennek köszönhetően összesen 190 ezer eurós támogatásban részesült. Dreára ebből 50 ezer euró került, ebből lett többek között a
hatszáz négyzetméteres zöldségtermesztésre szolgáló fóliasátor és a szakmai képzés, négy felnőttel pedig két évre szóló munkaszerződést kötöttek – ők lettek a Lurkóház “szocioagrósai”, akiknek a bérét is ebből fizetik ki. Szakmai támogatást a dreasiak a muzslyai Császárkert Kft. szakembereitől kaptak, és egy tanfolyam elvégzése után nagyjából 3000 kápia- és bóbitapaprikát palántáltak el a fóliasátorban. A jövő év elején káposztát, majd paradicsomot fognak termeszteni.
-Mindenki nagy lendülettel és kíváncsisággal látott munkához, és a palántázás után egy hónapra már meg is volt az első szüret. A szakemberek szerint tövenként egy kiló paprikát kellene leszedni – nekünk ugyan csak két tonna lett, de a körülményekre való tekintettel mi ezzel is elégedettek vagyunk, hiszen csak június közepén, azaz jó egy hónapnyi késéssel kerültek a földbe a palánták. A paprika egy részét “becseréltük” a Császárkertnél, azaz más zöldségfélét kaptunk helyette, a többi pedig ment a
két Lurkóház konyhájára. Az emberek kezdetben szkeptikusak voltak, de most már mindenki belead apait-anyait, a sajátjuknak érzik ezt a vállalkozást, és ennek köszönhetően kezd kialakulni egy jó kis közösség. A emberek megérezték a felelősség súlyát és a siker ízét is. Segítségükkel föl is dolgoztuk a másod- és harmadosztályú paprikát, sütöttük, savanyítottuk és ajvárt is készítettünk belőle, így minőségesebb és egészségesebb étel kerül az asztalra. Mi hosszú távra tervezünk, és szeretnénk újabb két évre pályázni. Igaz, a számítások szerint a beruházás ezen a 600 négyzetméteren egy emberrel profitábilis, de számunka most elsősorban a szegénység felszámolása, a foglalkoztatás a fontos. Sok a faluban a nagy porta, és azt reméljük, hogy ragadós lesz a példa, mi pedig azon leszünk, hogy a termelést
nyereségessé tegyük, és két év múlva is működtetni tudjuk – mondja Boja András, a SocioAgro projektum helyi koordinátora.
A tervek további képzésekről, szakmai kirándulásokról, a kapacitás megduplázásáról szólnak, és András az állattenyésztés fejlesztésében, helyi piacok megszervezésében is lát lehetőséget, de a drágább és minőségesebb helyi termékek értékesítését szerinte az államnak is támogatnia kellene.
Az itten gyerekek előtt kevés a követendő minta: tudás, akarat és munkaszokások híján nem sok esélyük lenne a faluban, de ha a szüleik lehetőséget kapnak a munkára, azt fogják látni: helyben is meg lehet élni.
-Szabad idejükben a gyerekeket is kivezetjük a kertbe és tanítgatjuk őket. Amióta tart a projekt, felpezsdült az élet az udvarunkban, még a nyári szünet alatt is itt nyüzsögnek, dolgoznak az emberek: lekaszálják a füvet, rendezik a kertet, hordják a szenet – dolgoznak akkor is, ha a fóliasátorban épp nincs teendő. Jó, példaértékű kis közösség lett ebből a SocioAgróból – állapítja meg Boja Ilonka házfelelős.
Fehér Rózsa