Cseszák Zsombor újra különdíjas

Július 17-én és 18-án immár hatodik éve szerveztek prímásversenyt Balatonfüreden az Anna-bál mellékprogramjaként. A 16 és 35 év közötti fiatalok az öttagú szakzsűri, azaz a magyar népzene elismert szakemberei, valamint a magyarországi népzenei mozgalom kiemelkedő prímásai előtt mutatkozhattak be.

A huszonöt éves óbecsei Cseszák Zsombor harmadszor nevezett be erre a megmérettetésre és mind három alkalommal különdíjas lett. Hogy miben tért el az idei verseny az előzőektől, arról Zsombor egy interjú keretén belül mesélt.

Hogyan élted meg az idei vetélkedőt?

Harmadszor adatott meg a népzenészek számára, hogy megmérettessék magukat, a másik három alkalom a cigányprímások számára van rendezve, akik magyar nótákat, verbunkos zenét játszanak. Az első szervezés óta megyek a népzenei részére ennek a versenynek, és minden egyes percét élvezem. A többi prímás kollégával, a kísérő zenekarral és a zsűri tagjaival is mindannyiunknak baráti a kapcsolata. Annyira nem is mondanám már versenynek, inkább szakmai találkozó, zenei barátkozás. Nyilván mindenkiben van egy egészséges versenyszellem, ami plusz dolgokat hoz ki mindannyiunkból, bárki lehetett volna első helyezett. A zsűri elmondása szerint az elmúlt évekhez viszonyítva az idei mezőny volt a legerősebb, talán lesz valami kisebb turné szervezve az idei csapatnak. Állítólag a fiatal népzenész prímások krémje jelent meg idén, jó azt hinni, hogy oda tartozok én is.

Mivel készültél az idei versenyre?

 Az idei kötelező muzsikák melyek közül lehetett választani az Felső-Tisza-vidék (Szatmár, Nyírség), illetve Mezőség (Erdély) falvainak zenéi voltak. Én kötelezőnek a nyírmadai Rózsa Ferenc prímás repertoárjából válogattam, egy régebbi versenyre már válogattam tőlük máskor is, tetszik, ahogy megszólal a zenekara, ízesen muzsikálnak. Szabadon választott versenyszámnak pedig az erdélyi dialektusból kellett választani annak aki a felső-tisza-vidéki zenéből válogatott, mert a kis-magyarországi hegedűjáték különbözik az erdélyitől, így megmutatkozik, hogy kinek milyen stílusérzéke van. Így lett, hogy a mezőségi Magyarszovát falunak egy prímásától, Szél Marcitól válogattam dallamokat. Évek óta hallgatom ezt a muzsikát, a mezőségi zene egyébként is egy külön helyet foglal el nálam. Van egy szívdobbanás-szerű lüktetése az egésznek, de különösen az egyik táncnak Mezőségen, talán ezért szeretjük ennyire többen is.

Mennyi ideig tartott felkészülnöd? Egyedül birkóztál meg a feladattal vagy akadt segitőd?

 A felkészülés idejét nem tudom behatárolni, ez több éves gyakorlás és tanulás valójában. Ehhez hozzátartozik, hogy rengeteg zenét kell hallgatni, hogy a fülünkben szóljon a muzsika amit játszani akarunk. Már máskor is részt vettem versenyeken, abból is tanultam sokat, instrukciókat adtak a zsűri tagjai, mert ők gyakorló zenészek is, nem csak a székben ülnek, ezért érdemes megfogadni a tanácsukat, ha fejlődni akar az ember, de egyébként is.

Mit jelent számodra ez az elismerés?

Azt jelenti, hogy jó úton haladok, és láthatóan már évek óta a megfelelő módon állok hozzá zenei anyanyelvünkhöz, mert különben nem kapnék pozitív visszajelzést azoktól az emberektől akik egyébként a példaképeim is. Tágabb értelemben pedig remélem adok egy tartást, egy löketet nem csak a becsei, de az egész vajdasági közösségnek -és nem csak a táncházasokra gondolok itt-, hogy igenis el lehet érni dolgokat, és mi sem vagyunk kevesebbek senkitől és semmitől. Ahogyan Madách Imre megírta: “Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál.”

 Mit üzennél a fiatal, feltörekvő zenészeknek?

 Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni, és mindenekelőtt szeretni.

Zsombor, aki idén végezte az első évet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene-tanszakán, elárulta, hogy legközelebb is be fog nevezni a balatonfüredi prímásversenyre, mégpedig elsősorban az ott köttetett barátságok miatt.